Szabad Szó - Libre Palabra, 1948 (4. évfolyam, 38-48. szám)
1948-11-01 / 47. szám
KRITIKA és ÖNKRITIKA A népi demokráciák uj államainak munkásmozgalmáról a külföldön mind gyakrabban jelennek meg olyan tendenciózus cikkek, amelyek tudatosan hamisan mutatják be az események indító okait és igy félrevezetik a tömegeket. Erre tekintettel szükségesnek tartjuk a „Szabad Nép“ cimü budapesti lapnak, a Magyar Dolgozók Pártja hivatalos közlönyében nemrég megjelent elvi jelentőségű cikket ismertetni, amely a jugoszláviai és lengyelországi események kapcsán nemcsak az ott megnyilvánult ellentétek mélyebb okait mutatja ki, hanem általános érvényű irányelveket állít fel. A cikk legfontosabb megállapításai a következők: A népi demokráciák belpolitikai problémái „Az osztályellentétek rendkívül erős kiéleződésének idejét éljük. A népi demokráciák belpolitikájában ez elsősorban a falusi osztályharc kiéleződésében jelentkezik. A szocializmus felé haladó keleteurópai országok számos politikai győzelem és számos gazdasági feladat megoldása után elérkeztek odáig, hogy nem mehetnek tovább ezen az utón, ha nem kezdik meg a szocializmus építését a falun is, — és itt az egész reakció által támogatott falusi kizsákmányolok növekvő ellenállásába ütköznek. A világpolitikában viszont a mai feszültséget az amerikai imperialisták világuralomra törő politikája okozza. Két tábor, az imperialistaellenes demokratikus, békés hatalmak tábora és az imperialisták tábora áll szembe egymással. Kell-e ma még ismételni, hogy a demokratikus tábor vezetője és föeröje a Szovjetunió, hogy a megingás a Szovjetunió iránti hűségben valójában az imperialistákat erősíti, hogy a munkásosztály és a nép ellenségeit, a burzsoáziát erősíti. Az opportunista nacionalizmus veszélyei Arról van tehát szó, hogy a már régebben csirájában létező veszedelmes hibák és opportunista nézetek a kiélesedö osztályharc mai viszonyai között váltak sokszoros, fokozott veszedelemmé. Ezért robbant ki 1948 nyarán a jugoszláv kommunista párt válsága, ezért leplezödtek most le a lengyel munkáspárt vezetőségében mutatkozó jobboldali opportunista irányzatok. De mivel a nemzetközi helyzet, ami az alapvető vonásokat illeti — valamennyi népi demokrácia számára ugyanaz; mivel belső fejlettségük szempontjából sincsenek túlságos különbségek az egyes népi demokráciák között, mindez azt is jelenti, hogy a jugoszláviai események tanulságai után a lengyelországi események tanulságait is sürgősen le kell vonniuk a kommunista pártoknak és különösen a népi demokráciák kommunista pártjainak.“ A kritika és önkritika szükségessége A cikk hungsulyozza, hogy a kritika és az önkritika a munkáspártok éles fegyvere. Lenin arra tanít, hogy „a politikai pártnak saját hibáihoz való viszonya egyik legfontosabb és legbiztosabb kritériuma a párt komolyságának s annak, hogy miként teljesiti a valóságban kötelességét osztályával és a dolgozó tömegekkel szemben. A hibát nyíltan elismerni, annak okait felfedni, kielemezni a körülményeket, amelyek a hibákat létrehozták, gondosan mérlegelni, hogy mely eszközökkel lehet kijavítani: Íme ez jellemez egy komoly pártot, ilyen módon teljesiti a párt kötelességét, igy neveli és tanitja az osztályt és azután a tömegeket is." A lengyelországi példa megmutatta, hogy mennyire helyes és hasznos a nyílt és őszinte bírálat és önbirálat a párt ideológiai erőinek növekvése szempontjából. Egészen természetes, hogy nem a kritika gyengíti a pártot, hanem az elkövetett hibák, a pártban mutatkozó opportunista és más téves nézetek.“ A karriéristák aknamunkáia A tanulságoknak a magyar dolgozók pártjában való alkalmazására vonatkozóan a kővetkező figyelemreméltó megállapításokat teszi a párt hivatalos lapja: „Ily hiba az elégtelen éberség az uj tagok toborzásánál, ami lehetővé tette az osztályidegen elemek és karriéristák behatolását a pártba. A bajt mi is felismertük, meggyógyitásának — a tagfelvételi zárlattal — már neki is láttunk. De a Politikai Bizottság döntése a tagfelvételi zárlatról önmagában nem elegendő: lássák meg a veszedelmeket, amelyekhez a párt helytelen összetétele vezethet.“ Szigorú ellenőrzést a minisztériumokba befurakodott oportunisták felett Az idézett határozat a felszámolandó hibák és fogyatékosságok közé sorolja, hogy „elégtelen a vezetés és pártellenörzés az állami gépezetben dolgozó párttagok felett. „Nálunk talán olyan gyökeresen más a helyzet? — kérdi a „Szabad Nép“ cikkírója, és megállapítja a következőket: „Nem is beszélve a pártba és a párton át az államapparátusba tudatosan beépült ellenségről: nálunk talán nincsenek szép számmal olyan „kommunisták“, akik csak állásnak tekintik az államgépezetben betöltött helyüket, a reakciósok befolyása
