Szabad Szó - Libre Palabra, 1948 (4. évfolyam, 38-48. szám)
1948-10-01 / 46. szám
SZABAD SZŐ 7 Zemplényi Klára: Uj szellem az ősi földön Az uj zsidó állam megalakulása ráirányította a világ figyelmét arra a hatalmas kulturális és szociális munkára, amely Palesztinában folyik. Erről a minden haladó szellemű embert érdeklő kérdésről tartott nagy figyelmet keltő előadást Zemplényi Klára írónő. Az előadásból közöljük a kővetkező részletet: A zsidó köztársaság munkás állam, a munka országa, a dolgozók hazája. Ök építették fel nemzeti otthonukat, igy elsősorban őket illet minden előny. Nemcsak néhány nagytőkés élvezi a hatalmas úttörő munka gyümölcseit. A munkásemberek úgy a városokban, mint szerte az országban megszervezték szociális életüket. Igazságos, emberséges alapon osztoznak országuk gazdaságában. A „Hisztadrut” — munkásszövetség — 1920- ban, Haifában alakult. Kezdetben csak 4500 aktiv tagja volt, ma már 120.000. Több szakszervezetet foglal magában, főleg mezőgazdasági és építkezési szakmák egyesületeit. Ez a szervezet vette át az ország gazdasági, szociális, politikai és kulturális vezetését. Mint minden kultúra, úgy a zsidó is, a kívülről jövő adottságok mellett a lélek termő talajából nö ki. Ez a lélektalaj, mely a kétezer éves szenvedés alatt kizárólag a bölcselet, a művészet, a gondolkozás, az ész gyümölcseit termelte, most, szinte máról holnapra formálta át testben is egészséges, bátor, küzdő néppé a zsidót. Ez a bátorság, ez a küzdő képesség az, mely ijedt felfigyelésre készteti az ellenséget. Mert elmúltak az idők, amikor a zsidó, csupán a szent fal tövében siratta régi dicsőségét. Több milliós áldozat árán, de vége a századoknak, amikor gettókba szorultan, házak tövében, félve surrant a zsidó. Kancsuka, rendör-csendör-katonacsizma rúgása elöl reszketve, hajlott háttal, földre szegzett pillantással, a megvető köpések elöl mégcsak a menekülés útját sem keresve, sirámokban panaszolta el Istenének üldözöttségét. A szabad népek gyávasággal vádolták, gyávaságáért megvetették, csúfolták. De még az úgynevezett liberális korszakban és azokban az országokban, ahol látszólagos szabadságot élvezett a zsidó, ott is a gyávaság volt egyike azon szólamoknak, melyekkel alacsonyabbrendii néppé igyekezték bélyegezni öt. Talán ötven évvel ezelőtt történt, egy kis magyarországi faluban, Jeruzsálem pusztulásának évfordulóján, hogy a községben élő néhány zsidó férfi, templomuk nem lévén, kocsmáros hittestvérük termében gyűltek össze imára. A terem egy sarkában ültek, vallásuk parancsa szerint alacsony zsámolyokon és siró hangon panaszolták országuk elvesztését. Ugyanakkor egy gyakorlatozó katonai zászlóalj vonult át a falucskán és tisztjeik betértek egy italra a kocsmába. A zsidó kocsmáros, ájta'mskodását félbe szakítva, a tisztekhez lépett, kik csodálkozva érdeklődtek, hogy mi történik itt. A kocsmáros elmagyarázta, hogy ma a zsidók nagy gyásznapja van. Annak a napnak évfordulója, amikor Titusz elpusztította a szent templomot és amikor a zsidó, elveszítve hazáját, földönfutó nép lett. „És akkor ti zsidók, itt ültök a földön és jajveszékelve siratjátok hazátokat? Ahelyett, hogy harcba mennétek érte?. . — mondta megvetően nevetve az őrnagy és a hajlott vállu, kis zsidó kocsmáros némán, lesütött szemekkel állt előtte. . . Egy emberöltő múlt csak el azóta, de a zsidó már nem áll lesütött szemekkel, görnyedten az idegen katona előtt. Egy léiekinozdulattal lerázta magáról a kétezer éves gyávaságot és legbátrabb harcosként áll ma a világ előtt. Megujhodott, mini a mesebeli fönixmadár, megizmosodott, felerősödött. Földet túr, követ tör, fegyvert forgat, hogy létét biztosítsa és eredményeit megvédje az ősi — uj hazában. Büszkeségük, de példaadóik is ök a zsidóságnak, mindenütt a világon. Azok, kik a gigászi küzdelmet csak a távolból szemlélik, s kik az anyagi támogatáson kivül egyebet nem tesznek, mint gáncsoskodnak, okoskodnak, félnek, — neveljék magukat bátorságra! Ne kívánják Palesztinái hőseiktől, hogy minden népnél óvatossabbak. megfontoltabbak legyenek, hogy nehéz küzdelmeikben soha se löjjenek tul a célon. Ne akarják, hogy emberen fölöttiek, tévedés, hiba nélküliek, ne kívánják, hogy angyalok legyenek. Angyalszárnyakkal háborút viselni nem lehet. Annál is kevésbbé, mert a háború, mely a Palesztinái zsidók és az összzsidóság ellen folyik, a legnemtelenebb háború. A profit, a kizsákmányolás aljas háborúja, a létükért küzdők ellen. A hatalmasok becstelen háborúja a lélegzeni akaró kisebbség ellen. Ne féljen a zsidóság attól, ha egy meggondolatlan tett fel is lármázza a világot. Tudhatja, hogy a világ kárörvendöen örül egy-egv zsidó „kilengésnek“, de ne álljon ö is velük egy kórusba és ne énekelje a kárörvendö ellenséggel együtt a megbotránkozás kardalát. Bátor legyen a zsidóság a messzi front mögött, miként bátrak testvéreik a nagy küzdelmek földjén! Tanítsa gyermekeit is bátorságra: arra, hogy ne süssék le szemüket az első vádaskodó szóra.
