Szabad Szó - Libre Palabra, 1948 (4. évfolyam, 38-48. szám)
1948-09-01 / 45. szám
SZABAD SZÓ 5 Varga Jenő: -ÜJ KISGAZDÁK ÜJ MAGYAf ORSZÁGON A múlt hónapban Oroszországból hazalátogatott Varga Jenő» a világhírű magyar közgazdász és a „Szabad Föld“-nek, a Magyar Dolgozók Pártja földmives-hetilapjának munkatársával bejárta a Tiszántúl, Dunántúl falvait, pusztáit s nagy érdeklődéssel vizsgálta: mire jutott három esztendő alatt a magyar mezőgazdaság, menynyivel haladt előbbre a parasztság, Arra a kérdésre, hogy mit tart jónak vagy nem jónak a magyar mezőgazdaság mai helyzetében s merre kellene annak haladnia, hogy a legrövidebb idő alatt meghozza a paraszti jobbjövendöt, Varga Jenő a következőkben válaszolt: — Sok minden megváltozott az utolsó három évben a magyar földön — kezdte a beszélgetést. — A földreform szétzúzta mindörökre az ezerholdasak uralmát Magyarországon. De sajnos, nem szüntette még meg ennek az átkos uralomnak a nyomait a falusi nép lelkében. Pest megyében például láttunk egy 480 holdas birtokot, amelyből 100 hold az úri birtokosnak, 100 hold pedig az úri birtokos nővérének maradt meg, mégpedig közvetlenül a major mellett fekvő legjobb földekből; ezenkívül két lakóház, a gazdasági épületek és_ felszerelés jelentékeny része. A „Nagyságos asszony“ zöldségkertészetet rendezett be földjén, 7—8 munkást foglalkoztat állandóan, a napszámosoknak — mint a régi világban szokás volt — nem fizette ki a bérét. . . — Egy dunántúli községben — folytatta Varga Jenő — a gazdák elmondták, hogy a községi orvosnak (rokonai nevére Íratva) ma is több mint 500 hold földje van, 5 pár lovas igája, mindenfajta felszerelése; nagyszámú tehénállományát a felszabaduláskor kihelyezte kisembereknél, a földreform után azonban sorra vissza is szedte tőlük. A földműves lakosok nemcsak eltűrték a földreformnak ezt a kijátszását, de még csak nem is mutattak haragot a jogtalan földbitorló ellen. Azonban nemcsak az árnyékot, a javítandó hibákat vette észre Varga Jenő a magyar mezőgazdaságban, hanem a nagy eredményeket is. — Reméljük — folytatta — hogy a feudális múlt nyomai hamarosan elkopnak a falusi dolgozók lelkében. Szerte az országban nagyszerű példáit láttuk a falusi dolgozók, az ujgazdák haladó szellemének. Bátran és sikeresen vágnak neki a cukorrépa, rizs, gyapot és más újfajta ipari növények termelésének. Az ujgazdák nagy többsége — igaz, nehéz munka és nélkülözések árán — már szerzett magának tehenet vagy lovat, gazdasági eszközöket; disznót és baromfit tenyészt, kilábal a szegénységből! Varga Jenő meglátogatott számos paraszti szövetkezetei is, s igy számol be az itt szerzett tapasztalatokról: — Az ujgazdák könnyebben boldogulnának, ha bátrabban és erélyesebben vennének részt a szövetkezeti mozgalomban. Számos példáját látjuk szerte az országban, milyen sok hasznot hajt a jól vezetett szövetkezet a falusi dolgozóknak. Etyek községben — Fejér megyében — a falu minden gazdája tagja a földmüvészszövetkezetnek. A szövetkezet traktorjai szántanak-vetnek a gazdáknak; gépjavító műhelye javítja a parasztok gazdasági eszközeit — olcsó áron. A szövetkezet ellátja a gazdákat műtrágyával, rézgáliccal. A tiszta nyereségből a szövetkezet iskolát építtet, ellátta mindenféle ingyen tanszerekkel. Most készül az ugyancsak általa felállított szülőotthon felavatására a falu. — A szövetkezet támogatásával az etyeki ujgazdák egy kis csoportja közösen műveli meg a csoport tagjainak földjét. Ily módon szervezte meg a kunszentmiklósi szövetkezet is a rizstermelést 105 kát. holdon. — A szövetkezetekben óriási erő rejlik. De hogy ez az erő a dolgozó földművesek javára váljék, ehhez okvetlenül szükséges, hogy minden szövetkezeti tag választott igazgatósága utján állandóan résztvegyen a szövetkezet munkájában és értelmes, becsületes embereket állítson a szövetkezet élére. A rossz vezetés a legjobban induló szövetkezetei is tönkreteszi. Példa erre a martonvásári földmüvesszövetkezet. 1945-ben ez a szövetkezet — mint magam is láttam — téli magtárt és nagyszerű gazdasági felszerelést örökölt a Dréher-uradalomtól. Egy sor rossz vezető mindezt a gazdaságot elherdálta. Ma a szövetkezet koldusszegény, tele van adóssággal! — Minden kezdet nehéz, — fejezte be beszélgetését biztatóan. — A józan és szorgalmas magyar ujgazdák azonban, de a régi gazdák is, hamarosan beletanulnak majd a helyes egyéni szövetkezeti gazdálkodásba, levetik magukról a múlt maradványait, a „Nagyságos Ur“-at tisztelő szellemet. S a munkássággal szoros szövetségben uj virágzó Magyarországot teremtenek maguknak és fiaiknak!
