Szabad Szó - Libre Palabra, 1948 (4. évfolyam, 38-48. szám)
1948-01-01 / 38. szám
12 SZABAD SZŐ angol hatalom egyenruhás és polgári képviselői folyton hangoztatták, hogy a dolgok ilyen alakulá_ sa. “véres zűrzavart fog maga után vonni”. Már pedig az angolok ilyen értelemben szótartók szoktak lenni. így aztán nem volt kétséges, ami hamarosan be is következett, hogy a lényegében angol ellenállás arab köntösben fog mutatkozni. Aki néhány éve itt él e rengeteg furcsasággal teletűzdelt tájon, egy dologról biztosan meggyőződhetett: a zsidók és arabok közötti együttélésre meg van a lehetőség. Ha rosszindulatú külföldi hatalom e két nép szükséges együttműködését nem zavarná, zsidók és arabok virágzó országává válna e kis földdarab. Ámde petroleum, repülöbázis és mindenekfölött az angolok félelme az oroszoktól, • beleszólnak a mindennapi élet alakulásába, kaszárnyává változtatják az alkotó munkára berendezett telepeket és vésztjósló fegyverropogással töltik meg az éjszaka csöndjét, a sivatag és a narancsosok fölött. Arab zavargások már többször voltak az országban. A zsidó önkéntes véderő, a Hagana, tulajdonképen ezek ellen a zavargások ellen létesült és “si vis pacem para bellum” jeligével, állandóan készenlétben áll. Titkos fegyverraktárai, lelkes tagjaira az angolok minden eszközzel vadásznak. E célra kiképzett kutyákat, magnetikus ku_ tató eszközöket, csalafintaságot és nyers erőt alkalmaznak a kis és elszánt önkéntes hadsereggel szemben. Nyilvánvaló volt, hogy a most kezdődő harcban az arabokkal szembeni védekezés műveletét az angolok fogják akadályozni, neheziteni. így volt ez régebbi zavargások idején is, de akkor az angolok zsidóellenes magatartása rejtettebb, legalább is szemérmesebb volt. A'z arab zavargások mint 1936-ban, most is “egyéni” kilengésekkel kezdődtek. A második lépés, ugyancsak 1936-os mintára arab sztrájk. E sztrájk napjain s azt kővetően megkezdődtek a tényleges Zavargások. Rejtett állásokból zsidó autókra, mezön dolgozó földművesekre lőttek az arabok s bizony már az első “menetben” igen sok zsidó esett áldozatul. Tel Aviv utcáin az előző napok örömhírét bejelentő plakátok fölé gyászjelentések szomorú sora került. Jaffa és Tel Aviv sajátos fejlődésük során egyik-másik utcájukkal úgy egymásba nőttek, hogy ezt is csak a térképen tájékozódni tudó tudja eldönteni, hol van a két város közötti határ. A Herzl Tivadarról elnevezett Tel Aviv-i utca egyrésze például már Jaffához tartozik. A “határon” fekvő két házban éppen borbélymühely is van, egyiknek falán arab, másikén pedig héber iparengedély hirdeti, hogy az üzlettulajdonos szakáll és bajusz gondozására bir képesitéssel. E “határvidéken” Jaffa és Tel Aviv között kezdődtek a véres csaták. A héber sajtó másna’pi “hadijelentéseiben” nyíltan rámutatott arra, hogy jaffai oldalról angolok is lőttek Tel Aviv felé s hogy a nyomban fellépő Hagana műveleteit az angolok minden eszközzel akadályozni igyekeztek. A legforgalmasabb tel-avivi utcán, az alig pár száz méterre lévő front harci zaja napokon át hallható volt. Tűzoltó kocsik szirénája ijeszgette minduntalan a lakókat, amint a “harctéren” támadt tüzet mentek oltani- és a “Vörös Dávid-Csillag” fehér mentőautói állandóan szállították a zsidó sebesülteket. Közben a város méltóságteljesen ünnepelte a történeti döntést. A munkásmozgalmi épületeken piros és kék fehér zászlók lengtek, jeléül annak, hogy az elért eredmény kivivői a szocialista világszemlélet hirdetői voltak, a falakon pedig szaporodtak a gyászjelentések és a sorozási műveletekről értesítő plakátok. k Tel Aviv védekezett, ünnepelt, dolgozott és gyászolt. Közben ünnep köszöntött a zsidókra. Ókori szabadságharc emlékünnepe. Ennek estéjén, a jeru_ ' Zsálemi rádió a hagyományos szabadságdalokat, követitette, amikor Tel Aviv és a környék lakói a szokottnál élénkebb “harcitevékenységre” lettek figyelmesek. Puskaszó, gépfegyverropogás, kézigránátdörrenés hallatszott minduntalan. Aki, — - mint jómagam is —- egy Déljudeai sivatagi ház tetejéről figyelte az eseményeket, a fellobbanó tüzek és piros vészjelző rakéták fényénél láthatta, hogy a Reménység Telepén folyik a harc. Késő éjszakáig zajlott a harc s a Judeai homokdombok közé beékelt városkák, telepek lakói hajnalig feszült készültségben várták a fejleményeket. Másnap a lapok jelentéseiből s immáron békés polgári foglalkozásukhoz visszatért harcosok szávaiból állítottam össze az elmúlt Walpurgis éj mozaikját. Szeleme színtiszta arab falu. Öt-hatezer lakójával egyike a nagy arab helyeknek. Lakói földmunkások, fellachok, — akik a Jaffai gazdag narancs-ültetvényesek birtokán dolgoznak szervezetlenül, éhbérért, Valamennyein moszlimok. Békés időkben a falu lakói a szomszédos zsidó telepekkel, Hatikvával, Rambammal,* Holounal, jóviszonyban vannak. Éppen a Hatikva-i telep zsidó vezetői és Szeleme arab “ előkelő ”-jei között a két városka határán nemrég hagyományos békebankett játszódott le, úgynevezett “szalcha”, amelynek során együttesen fogyasztották el az ünnepélyesen levágott birkát. A sztrájk kitörése óta azonban az arabok nem jöttek többé a zsidó telepek felé, Jaffára is úgy jártak, hogy a rendes utat elkerülve, narancsosokon és banán-ültetvényeken át haladtak. A támadást megelőző órákban, mint azt a zsidó biztonsági szervek megtudták, páncélos autó érkezett Szeleme főterére, Szeleme szent sejk síremléke elé, ahol az egybegyült tömegnek fegyvereket osztottak szét izgató beszédek kíséretében.
