Szabad Szó - Libre Palabra, 1948 (4. évfolyam, 38-48. szám)

1948-08-01 / 44. szám

SZAAAD SZÚ 9 FEGYVERSZÜNET Irta: Halmi József ( Tel-Aviv) Tel-Aviv, 1948 julius. Most, hogy a Palesztinái háború uj fázisába lépett s a szembenálló felek egy félóra óta láb­­noz tett fegyverrel várják, hogy ki szegi meg elő­ször, a rájuk parancsolt fegyverszünetet, illő be­számolni a 28 napról, amelynek magam is szenve­dő hőse voltara. Ez az irás nem haditudósitás. nem helyzetjelentés vagy nagyképü dörgedelem a Palesztinái háborút kirobbantó, elősegítő, támoga­tó és irányitó nagyhatalom ellen, csak tények é3 impressziók laza lerögzitése; elöszóféle megírandó cikkeimhez. Hétszázezer lelket számláló nép állt és áli szemben százmillióval. A százmillió mellé állt pénzzel, fegyverrel és minden hatalmával Anglia. Az elienielek szárazföldön, levegőben és vizen harcoltak egymással. Hét ország és nagy szövet­ségesük, Anglia, katonái, pilótái és tengerészen mérkőztek egy fiatal állam alig hatvanezer főből álló hadseregével. Azalatt a huszonnyolc nap alatt, amig a véres küzdelem folyt, a fiatal állam fővá­rosát naponta többször bombázták, partmenti te­lepeit hadihajókról ágyuzták és országuk védel­mére felsorakozott katonáit, három frontszaka­szon, a legmodernebb fegyverekkel lőtték. A fia­tal állam kis hadserege példátlan hősiességgel ellenállt a szárazföldön, levegőben és vizen indí­tott koncentrikus támadásnak, s miközben védte földjét és igazát, felépítette államát is, amelyet eddig tizenegy ország ismert el. A fegyverszünet pillanatában a fiatal állam kis hadserege olyan fölényben volt, hogy a 7 ellenséges államot ka­tonailag támogató nagyhatalom kénytelen volt be­ismerni, hogy a bátorság, hősiesség és fanatizmus, a legmodernebb fegyverek ellen is győz. A fél­idő eredménye ez: Jaffa, Haifa, Tiberias, a legna­gyobb Palesztinái arab városok, Izráel Államának kezében vannak. Ezenkívül húsz arab községet tart a kis zsidó hadsereg megszállva. Jeruzsálem uj városa, amelyért huszonnyolc nap óta elkese­redett küzdelem folyt, zsidó kézben maradt, csu­pán az óvárost adták fel, miután utolsó puskago­lyóikat is kilőtték ez ellenségre. Az ország fővá­rosának mégcsak a határát se közelitette meg az arab-angol ellenség, hajóikat a tengerpartról el­űzték; bombázóik közül húszat a levegőben el­pusztítottak. Mindezt 60.000 főnyi hadsereg tette a hét arab ország és szövetségesük haderejével. Csak most derült ki, hogy a fiatal állam had­seregének egyik irányitója amerikai tábornok, a frontszakaszon pedig magasrangu amerikai tisztek vezényelnek. Csak ma Írják meg nyíltan az itteni újságok, hogy amerikai és kanadai pilóták vesznek reszt a légiharcokban és amerikai tengerésztisz­tek ügyelnek arra, hogy a tenger felöl se érje meglepetés a fiatal államot. £s nem is zsidó vagy cionista-keresztény amerikai katonatisztekről van szó, hanem kizárólag amerikai katonákról, akik idejöttek egy eddig elnyomott nép segítségére. Az amerikai tábornok, aki az északi front pa­rancsnoka, nem szerződéses, „alkalmazottja“ a zsiaó hadseregnek, hanem barátja egy most ala­kult fiatal államnak, amely fennmaradásáért küzd százmillió arab s szövetségesei ellen. Az amerikai és kanadai pilóták sem zsoldosok, hanem önkén­tesek, akik a gyengék mellé álltak. A fiatal állam létezésének első négy hetében szörnyű megpróbáltatásokon ment keresztül, de szörnyű csalódásokon is. A világháború idején hat millió fegyvertelen, védekezni nem tudó zsi­dót öltek meg Hitlereurópa különböző tájain. Az uj zsidó állam azt hitte, hogy az úgynevezett ci­vilizált világ nem tűri a további zsidógyilkolást és komolyan megakadályozza a háború kitörését, Kiderült, hogy a „civilizált világ“ lelkiismerete mindent kibír és a békét csak igen kevés állam akarja. A hatalmi vágy nem ismert civilizációt, kultúrát és erkölcsöt, rombol, pusztít és gyilkol, hogy célját elérje. Anglia, a csődbe ment keres­kedő utolsó erőfeszítésével akarta megmenteni valamikor jól jövedelmező üzletét, Palesztinát, s amikor ez nem sikerült, inkább felgyújtotta, sem­hogy „más kézbe“ kerüljön. Hogy nem égett por­rá, a jogutód bátorságán és elszántságán múlott. A hatalmi vágyon kivül nagy szerepet játszott Angliánál a kicsinyes bosszú és a féktelen gyűlö­let az ellen a nép ellen, amely, harminc évi rab­szolgaság után, szembeszállt vele s legyőzte! Hét országot vonultatott fel ellene, s nyolcadiknak odaállt maga is, szégyenszemre. Huszonnégy óra óta az arab-angol invázió a frontokon megállt, az uj állam városait és tele­peit huszonnégy óra óta nem bombázzák. Nem rombolnak le és nem gyújtanak fel huszonnégy óra óta verejtékkel felépített telepeket és kollek­tívákat és nem dobnak kétezer méter magasság­ból bombákat házakra, templomokra, kórházakra, iskolákra s játszóterekre az angol-arab repülök. Huszonnégy óra óta nem temetések ideje alatt levegőből támadtak páratlan angol kegyetlenség­gel. Huszonnégy óra imádkoznak ebben az or­szágban, hogy vége a vérontásnak, ne legyen több hadiözvegy és hadiárva, ne legyenek kibombá­zott földönfutók és munkaképtelen rokkantak. Ez az ország, amely vitézül védte Igazát és földjét, békét akar és csak akkor harcol tovább, ha újból megtámadják.

Next

/
Thumbnails
Contents