Szabad Szó - Libre Palabra, 1948 (4. évfolyam, 38-48. szám)
1948-08-01 / 44. szám
SZABAD SZÓ 7 Zemplényi Klára: KÉT NEMZEDÉK-KÉT VILÁG Pár héttel ezelőtt egy politikai merénylet revolverdörrenései rázták fel a világsajtót. Antonio Pallante, ifjú olasz diák lőtt Togliattira, a munkásvezérre. Megbízatása volt? Eszköz volt egy klán kezében? Vagy egyéni akciót hajtott végre bosszúból, gyűlöletből, „meggyőződésből“? Végeredményben ugyanaz. Revolver volt kezében és azzal a haladást szolgáló munkásvezér életét akarta kioltani. Ezzel a szándékával nem nevezhető egyedülállónak. Nem csak ö az egyetlen ifjú, ki beteg képzelettel, elferdült nézetekkel, fiatalságának „Sturm und Drang“ korszakában, a világháborúk utáni züllött időkben rombolni, ölni akar. Társainak szerte a világon ijesztően nagy a számuk. Lángoló gyűlölet uralja őket minden iránt ami fejlődés, ami előre viszi az emberiség ügyét. Robbanásig feszült idegrendszerrel, ugrásra készen állnak és gyilkolnának, ha fegyver lenne kezükben. Valaha a szabadságért, az emberi jogok kiküzdéséért, minden nemes és humánus célért szállt sikra az ifjú nemzedék. Harcoltak a kiváltságosok zsarnoksága, a reakció ellen, az egyenlőség a népijogok mellett. Magasra tartották a lelkese dés zászlaját, lobogó, tettre kész fiatalságuk ideálokért küzdött. Tanultak, uj, javító igéké4 hirdettek, tudásszomjuk a haladásban keres4e kielégülését, buzdítottak, ébrentartottak a világ lelkiismeretét. Eszméik voltak. Eszméik, melyekért ha szükséges volt, életüket is feláldozták. Ha emlékezetünkben felvonulta4juk a világháborúk előtti időket, látni fogjuk, hogy mindenütt az egyetemi ifjúság volt a reformokat követelő, a politikai tespedés, az uralkodó kisebbség ellen lázadást szító elem. Apák és fiuk, mint a régi és az uj világ képviselői álltak szemben egymással, az öregek védték a meglévőt, „maradiak“ voltak, a fiatalok a változást, az újat, a jobbat sürgették. Az ifjúság volt fáklyahordozója a frangía for radalomnak, mely megbuktatta a feudalizmust,. A negyvennyolcas Idők nagy szabadságharcé' Europa ifjai vivták, szóval, tollal és fiatal vérükkel. Hol van az ifjúság ma? Milyen eszmékért küzd? Többségük a reakció zsoldjába állt. Mig elődjeik a szabadság élharcosai, a haladás forradalmának önkéntesei voltak, ök elszöknek és legmélyebbre sülyedtek vissza a legsötétebb korszakok lelki és szellemi homályába. Innen Is, onnan is jönnek hirek, melyek ifjú emberek reakciós tevékenységéről számolnak be. „Harc a kommunizmus ellen“ a jelszó, s alatta egy minden reakciós törekvést magába sűrítő mozgalom érthető. „Harc a kommunizmus ellen“ a valóságban azt jelenti a tanulatlan tanulók zavaros világnézetében: fajgyűlölet. Azt is jelenti: uralkodni vágyás. Az is jelenti: munkaisszony. És azt is: kivették a fegyvert a kezükből még mielőtt kitombolhatták volna gyilkolás! vágyukat, mint ahogy tehették ezt idősebb testvéreik. Az áldemokráciák és a dollárok paradicsomában csak elenyésző azoknak a tanulni vágyó felvilágosult fiataloknak száma, kik tisztában vannak önmagukkal és világukkal. Legtöbbjük a kapitalista „tradíciót“ hirdeti, dollármérlegen méri az emberi értéket, az kiván lenni, ami apja és nagyapja volt. Tiz körmével kapaszkodik az elmúló, a lejárt rendszerbe és ennek érdekében nem a szabadság eszméjéért, hanem annak ellenkezőjéért küzd. Nem a közösségért áll sorompóba, hanem egyéni célja miatt társul hasonlókkal, így állit fel barikádot az emberi összesség érdekei ellen. Az európai ballilák, hitlerif jak, leventék marciális nevelést kaptak. Szabadságvágy helyett hatalomvágyat oltott belejük a fasiszta ideológia Mig a világháborúk előtti időkben jogaikért önállóságukért küzdeniök kellett, aduiig most, még emberi feleszmélésük előtt első sorban jogokkal ruházták fel őket. Oly jogokkal, melyekkel még élni sem tudtak, melyek horderejét fel sem foghatták. Fejükbe szállt a hamisan értelmezett dicsőség Mellüket feszitette a félreismert hatalom. Mámoros szemeik nem láncot, béklyót láttak, melyet széttépni kell, — fegyvert adtak kezükbe és világhatalmat Ígértek nekik. Úgy képzelték, nyitva áll az ut a világuralom felé. Erőszak és brutalitás szellemében fejlődtek, vért szagoltak, nyers, vadoni ösztönök lettek úrrá fölöttük. Ezeknek a balliláknak, heimwehrfiuknak, hitlerifjaknak, leventéknek és más színekben tartott, de azonos szabású formaruhás ifjaknak, kiknek könyvek helyett revolvert és bombát adtak kezükbe, nem ismertek mást csak a hatalmi vágy kilengéseit. Ezekből a fiatalokból formálódtak Europa külömbözö országaiban azok a terror csapatok, melyek halomra gyilkolták a védtelen, kiszolgáltatott emberek millióit. És ezek után a ma már felserdült, de nem felnőtt fiatalok után állnak a reakció szolgálatába az utánuk következők, kiknek kezébe már nem adhattak fegyvert bűnös irányitóik, kiknek már nem ígérhetnek világhatalmat, s kik ezért megcsalva, kijátszva érzik ma. gukat. Itt maradtak beteg ösztöneikkel kielégi-
