Szabad Szó - Libre Palabra, 1947 (3. évfolyam, 26-37. szám)
1947-06-01 / 31. szám
zabad Szd 13 Gergely Sándor: • I ozsef Attila emlékére 1937 december 3 — 1945 december 5 723-ban egy irodalmi folyóiratnak, “Kék Madár”-nak voltam a szer. ¿.ztöj;. Egy este egy nagyfejü, lo-ogóhaju, csontosarcu kamasz jött be a szerkesztőségi szobába, bemutatkozott: ő József Attila, a tizenhétéves, nyolcadik gimnazista. Szegedről jött, Juhász Gyula bocsátotta útnak jókívánságokkal g biztatásokkal, dehát nem is ez a fontos, hanem... Belenyúlt a zsebébe, kéziratcsomagot sze. dett elő, elibémtolta: válogassak, ne kém adja az elsőséget, csak a maradékot viszi a "Világ”.hoz. Zsolt Bélának. Legyek én az első, aki Pesten verseket hoz tőle, József Attilától. Furcsa, hetyke, rikkantó Rimbaud-j írások voltak. Furcsák, hetykék, mint maga a kamasz költő, akire hamar felfigyeltek nemcsak a szerkesztősének, hanem az olvasók is. Egy éven »elül — 1924 végére — már kötetre aló verse jelent meg. S addigra le. ■ettségizett. S addigra már a tör'yszék elé is került egy istengyalá •'erse miatt- A per alá vett vers. n az istent oktatta ki, mi mindent múlhatnál tőlem is, Uram!”-tán újra visszament Szegedre, , égezte el első egyetemi évét. De laudó összeütközésben a “fenn. .1 társadalmi rendet” védő törvéfíIBs mi -----------------Jó: ' Attila: TI ’TA SZÍVVEL Nil anyám , sem apám, se se hazám, se l n, se szemfedöm, se ci n, se szeretőm. Harm •»ja nem eszek, se sok keveset, huszesi hatalom, huszesi eladom. Hogyha \ senkinek, hát az ör, meg. Tiszta szí ‘rök, ha leéli, e ,s ölök. Elfognak él itnek, áldott földd födnek, s halált hozt terem gyönyörű izé, (ivemen. nyekkel, 1925-ben újra Pesten van. Résztvesz a munkásmozgalomban. — Tagja a Magyarországi Szocialista Munkáspártnak . A nyomor és a tanulásvágy külföldre hajtja Becsbe. Nappal az egyetemen hallgatja az előadásokat, vagy a könyvtárakat búj. ja és éjjel rikkancskodik, hogy hónapos szobája s a sovány menzakoszt árát megkereshesse. A modellt tudományos munkásmozgalommal itt ismerkedik meg. Bécsböl Parisba megy s onnan végkép pestre űzi a nyomor s az elhivatottság érzése. Akkor — 1928-ban — ‘‘Magyaror. tzág virágos kertjeinek nevezte ma. gát az érvényesült, az elismert magyar irodalom és József Attila egyike volt am» keveseknek, elsőknek, aki ebbe a mesterségesen elszunditott ál. modozásba belerikoltott. Villon, Rimbaud és Jean Rictus voltak költői mintaképei és társadalomszemlélete anarchikus... Vagy egy esztendőn ke- i észtül az “Előőrs” körül csoportosult fajvédö-anarchlsta irócsopoitnak volt a tagja, legtehetségesebbje, de már 1929-ben temperamentuma s tisztuló éleslátása élesen szembefordult ve. lük. Újra megkeresi az utat a munkásmozgalomhoz. Tanul, tanit, harcol. — Versei, cikkei s pamflétjei egyre izzóbban támadnak előítéletet, korrtfp. ciót, léhaságot, elposványosodást s egyre színesebben, elmélyülőbben keresik dalolják költeményei az elnyo. mottak dühét, dacát s bizodalmát. — 1932-ben harmadmagával nagyhatásu manifesztumot szerkesztett, tiltakoz. va az ellen, hogy embereket politikai meggyőződésük miattt halálraitélje nek és kivégezzenek. Hosszú ideig tartó bírói zaklatásnak volt kitéve ezután a kiállás után. 1935-ben, amikor az uj magyar iro. dalom reprezentánsainak nagytésze — kis időre bár — de engedett Gömbös Gyula csábításának és “Uj Szellemi Front” héven beállt a leplezett fascista rendszer segédcsapatai közé, József Attia szinte magára hagyat, va figyemeztette, óvta hiszékeny és jószándéku társait. Nem hallgatnak rá. S József Attila hihetetlen aktivitásával, romló idegeinek szinte utolsó megfeszítésével « rendelkezésére álló kevés napilap és folyókat hasábjain támadta, ostorozta őket. 1935.ben egyik alapitója s szerkesztője lett a “Szép Szó”-nak, ennek a harcos, pi. cifista polgári folyóiratnak. A nélkülözések, rendőri üldözteté. sek, testileg és idegileg is tönkretették- Iisggyógyintézetböl ideggyógyin. tézetbe vándorolt gyógyulást keresni. Aztán... 1937 december 5-én Balatonszárszón a tehervonat elé vetette magát. A mozdony kerekei darabok, ra tépték. Korai halálával a háboruutáni magyar irodalom egyik legnagyobb egyé. niségét, egyik legtehetségesebb költőjét veszítette el. Tizenöt éves költői pályája az uj magyar irodalomnak nagy gazdagodása és tükörképe an. nak a minden szépet, jót, becsületest elsorvasztó magyar uralkodó rendszernek, amely börtönbe, éhhalálba, őrületbe kergette a nép legértékesebb fiait. József Attila: NYÁR Aranyos lapály, gólyahir, áramló könnyüségü rét. ezüst derüvei, ráz a nyír egy szellőcskét és ring az ég. Jön a darázs, jön, megszagol, dörmög, s a vadrózsára száll. A mérges rózsa meghajol, — vörös, de karcsú még a nyár. Am egyre több lágy huggyanás. Vévbő eper a homokon, bóbiskol, zizzen a kalász. Vihar gubbaszt a lombokon. Ily gyorsan betelik nyaram! ördögszejiéren jár a szél — csattan a menny és megvillan elvtársaim: a kaszaél. * (Binek a versnek utolsó serát az 1934-ben Budapesten “Medvetánc” cím alatt megjelent kötetben “megszeüdi. tették”. A vers ott így fejeződik be: “Kék. tünde fénnyel fenn a tél...” Ezzel a változtatással o vers fórradalmisága eltűnt s egyszerű, tájat fes tői leíró költemény lett belőle.»
