Szabad Szó - Libre Palabra, 1947 (3. évfolyam, 26-37. szám)
1947-06-01 / 31. szám
6 SZABAD SZÓ A “Szabad Szó“ barátaihoz! Az elmúlt két év sok kemény küzdelmében kiállta a tüzpróbát ez az újság, és bizonyságot tett arról, hogy szükség van a magyar kolóniában egy valóban független, becsületesen demokrata és minden közérdekű ügyért önzetlenül, bátran kiálló harcos lapra. Nehéz és háládatlan feladatot vállaltunk magunkra, de nem térit el kijelölt utunkból soha semmiféle Ígéret és semmiféle fenyegetés. Kitartunk lapunk első számában hangoztatott célkitűzésűnknél: nem pártprogrammot, hanem a tiszta demokrácia eszméjét képviseljük és nem egyéni érdekeket, hanem kizárólag a közérdeket szolgáljuk. Positiv teljesítményekkel segítjük a demokratikus magyar köztársaság újjáépítését és küzdünk az uj Magyarország itteni ellenségei ellen. Nagy elégtételül szolgál a magyar lapok elismerése: a „Szabad Szó“ az egyetlen délamerikai lap, amelynek az itteni politikai eseményekről Írott cikkeit folyton idézik és méltatják a magyar demokrácia vezető orgánumai. Ezzel fokozódik a „Szabad Szó“ publicitásának súlya. • Az uj évfolyam megkezdésekor említést kell tennünk azokról az anyagi terhekről, amelyek a lap fenntartását nehezítik. A nyomda és papír ára kétszeresre emelkedett az utóbbi hetekben. A drágulás miatt az előfizetési dijak emelésére kényszerülünk. Julius 1.-től kezdve: félévi előfizetés: 4.—, egész évre 8.— pesó. Miután ez a mérsékelt díjemelés nem fedezi a fokozódó terheket, arra kérjük a „Szabad Szó“ barátait, támogassák lapunkat pártfogó előfizetésekkel. Azok, akik a „Szabad Szó“ becsületes, bátor hangját helyeslik és a lap fennmaradását szükségesnek tartják, szíveskedjenek éves előfizetéseket 10—15 példányra megküldeni. A pártfogó előfizetők által rendelt lappéldányokat megküldjük az argentínai magyar egyesületek tagságából összeállítandó címekre, vagy magyarországi olvasók címére. A pártfogó előfizetésekkel tehát nemcsak lapunk előállítási költségeihez járulnak hozzá, hanem elősegítik a „Szabad Szó“ utján a demokratikus eszmék szélesebb körben való elterjesztését. ban gyakorolta, Kapitány ur? Kapitány; a titokban vásárolt hajókon, hamis lobogó alatt érkezett, angol elöirást kijátszó zsidó nőket, gyermekeket és férfiakat szállitattam a cipruszi drótsövények mögé. A magukból kikelt, gumibotaink és revolvereink ellen kövekkel védekező, hisztériás érkezőket szereltem le kellő gyakorlattal és az öngyilkossági szándékból tengerbe ugrott meggondolatlanoknak mentettem meg életét. (Balfourhoz) ön nem ismeri a zsidókat. Sire. Ezerkilencszázharmincban bekövetkezett halála óta elkeseredett, vad és terrorakciókat végrehajtó tömeggé változtak. Őfelsége, az angol király egy Palesztinába vezényelt őrnagyának huszonöt botütést mértek a fenekére. Balfour: Ma? A huszadik században? Botbüntetést? Roosevelt: Való igaz. Pontosan huszonnégy órával azután, hogy a dicső angol impérium rendőrei huszonöt botütéssel sújtottak egy zsidó polgárt. Kapitány: Elnök ur szavaiból arra következtetek, hogy gyilkosaim fölött végrehajtották az Ítéletet és már meg is érkeztek. Roosevelt: Igen. Információimat azoktól kaptam, kiket a bombavetés színhelyétől nem tul messze emeltek ki a katonai kordonnal körülvett gyűrűből. Revolvert viseltek, fegyverviselési engedély nélkül. Ezért st-atáriális utón lettek kötél általi halálra ítélve, mint a „King Dávid''-szálló és a szállodában tartózkodó angol funkcionáriusok felrobbantói. Egy félkarú ifjú is van köztük, ki hiányzó karját a Rommel elleni afrikai küzdelemben vesztette el. (Beszéde közben hatalmas fénytől gyulnak ki az utak. A túlvilág! ragyogás besugározza őket is, világító biborpalástba burkolja az egész tájat. Nem messze tőlük nö és nö ez a fény, akiből árad az lassú léptekkel megy el előttük. Világitó uszálya fényáradatba borit mindent.) Roosevelt: Felismerték öt? Azt hiszem, közeleg az idő, amikor tanai elterjednek a '.földön. Balfour; Sokszor láttam e nagy fényt, de egyszer sem beszélhettem vele. Egészen más utakon jártam, mint ö. Roosevelt: Az ö utai azok, melyeken egyszer járni fognak a népek. Ma még csak száz és százezrek járulnak üveggel fedett koporsójához, megköszönve neki, hogy rabszolgamivoltukból emberré emelte őket. De eszméje és alkotása, az emberi felismerés által kitisztulva. és megszépülve, mindenhová el fog érkezni, hol emberek fáznak, éheznek és félnek. Az ö rendszere, ha kiterjed az egész földre, fogja letépni a drótsövényeket. Leállítani a fölöslegessé vált sztrájkokat. örökre beszüntetni a háborúkat. Az ö kalapácsa fogja összezúzni azokat a raktárakat, amelyekben a valódi emberi méltóságot romboló, átkos pénzt, az emberi verejtékből összegyűjtött milliókat tárolják. Abban az ö eljövendő világában, melyben a mindig létező ambíciók belső értékekért küzdenek majd és nem csengő aranyakért loholnak, tolakszanak, ütnek, vernek és gyilkolnak, szünhetik csak meg a népek egymás elleni gyűlölete. Ez az, amit ma hangoztatnék ha még élnék. És ez az, amire a nékem adatott fénnyel inspirálhatom a föld fiait. A bukásába rohanó tröszt fejedelmet, az éhező kínai kulit, a szuverén, dicső angol impériumot, a magabiztos yankit. És az ős idők óta üldözött zsidót.
