Szabad Szó - Libre Palabra, 1947 (3. évfolyam, 26-37. szám)
1947-05-01 / 30. szám
SZABAD SZÓ 11 Kéthly Anna: A NÉPOKTATÁS UJ FELADATAI Tanterv, tananyag, tankönyv A tanterv, a tananyag és a tankönyv kérdésében át kell vizsgálnunk azt az ismeret mennyiségét^ amelyet az egyes iskolafajokon keresztül a gyermekhez eljuttatni szándékozunk. A szakemberek túlzásaival szembeszállva (akik rendszerint saját szaktárgyuk túlméretezése mellett kardoskodnak), a korcsoportok felvevőképességével számolva kell egyensúlyba hozni a különböző tárgyak beosztását. Úgy kell gazidálkodnunk az idővel hogy a gyermek elegendő szabadságot kaphasson, játékhoz is juthasson^ hiszen a játékról a mai nevelő egészen másként vélekedik mint . elmúlt korok pálcás pedagógusai, akik a gyermek játszókedvében nem fedezték fel a komoly dolgok iránti érdeklődést a kutatás, a felfedezés váy gyakozását; a munka örömét. Tankönyveink revíziója elengedhetetlen föltétele a demokratikus oktatásnak. A tankönyvnélküli oktatás rendkívül képzett, tárgyát gyökeréig teljes biztonsággal ismerő oktatót kíván. De ha ez meg nem valósítható, gondoskodni kell arról hogy a tankönyv a magyar nyelvet jól ismerö; kitűnő szakemberek kezéből kerüljön ki, akik számolnak a gyermeki fantáziával és mentesek attól a hírhedt ,;tanügyi stílustól’^ amely még felnőtt számára is érthetetlejnné tette eddigi tankönyveink jórészét. Somogyi Béla elvtársunk régi tankönyvei, amelyeket még nem javítottak át” a későbbi idökben; példái lehetnek ezeknek a most készülőknek. A tananyag mennyiségének ellenőrzésénél jelentősebb feladat az anyag minőségének vizsgálata. Hogyan és mit tanítanak magyaT és világtörténelem cimén, ezt a demokrácia szabad kritikai lehetőségében már eddig is megvitatták. Szörnyű lelki rombolás képe mutatkozott meg ezekben a birálatokban. Márpedig nem közömbös a helyes világkép kialakítása szempontjából, hogy Dózsa Györgyöt urai ellen jogtalanul lázadó zsiványként állítjuk a tanuló elé; vagy megtanítjuk a gyermeket Dózsa korának társadalmi viszo(Második közlemény) nyaira és az ebből eredő következményekre, forradalmak bukásának vagy sikerének a tömegekben rejlő okaira. A földrajz tanítása sem merülhet ki ma már nevek és elnevezések bemagoltatásában. Hegyek, vizek, klima megközelíthetőség szerepe a gazdasági fejlődésben s az erre épülő politikai és társadalmi viszonyok kialakulásában ma már nem lehet csak a magas tudomány anyaga, hanem megfelelő módon a földrajzoktatás kezdetével kell megindulnia. A számtan lélektelen egyszeregy-morzsolása helyett már az elemi oktatásban is több figyelmet kell szentelni e szak logikafejlesztö erejének^ hiszen az elemiben lerakott biztos alapokra kell épülnie mindennek, ami később eljut a gyermekhez. Valamennyi szaktárgy anyagminőségét felül kell vizsgálnunk és a demokratikus követelmények vonalába kell állítanunk. Az oktatás átszervezésének idején kell foglalkoznunk uj tantárgyak beiktatásának kérdésével is. Az eddig elhanyagolt^ más szaktárgyak művelői részéről érthetetlen módon ellenzett uj tárgyak felvételét előzze meg olyan szaktanácskozás, amely a különböző féltékenységek megszorítása után juttasson helyet a tananyagban a modern idők által felvetett és eddig máltaiamul mellőzött uj tárgyaknak is. Módszerek kérdése A tananyag kérdésével szorosan öszszdfüg a metódusok problémája is. Ebben a kérdésben rengeteg uj kísérletezéssel találkoztunk amelyek legtöbbje a modern orvostudomány és lélekkutatás eredményeit igyekszik a nevelés területén érvényesíteni. De amint egyszer a képviselöházban egyik épitészképviselö kijelentette, hogy a modern építészet — bolsevista építészet^ a modern nevelömodszerekre is ráhúzták ezt a boszorkányvádat. Most, hogy már nem kell szent borzalommal visszarettennünk ettől a vádtól vizsgálat alá vehetjük az eddigk kísérletek alapján a kérdést és módunk lesz arra, hogy valamennyi között az aránylag legtökéletesebbet válasszuk ki a magunk számára. Meg kell állapítanunk mégis hogy ezen a területen még nem mondották ki az utolsó szót és az uj közoktatás ne merevítse meg magát, ne szögezze le magát visszavonhatatlanul hanem adjon alkalmat a további kísérletezésekre, hogy mindig rugalmasan illeszkedjék bele a legjobbnak megállapított újításokba. ) Lélekszám A legjobb tanitó( a legmegfelelőbb anyag és a legtökéletesebb módszer sem birkózik meg az egyes iskolai osztályok jelenlegi lélekszámával. Kevés az iskolaterem, a háború előtti utolsó közoktatásügyi vitáknál nem tagadták^ hogy még mindig vannak 80—100-as létszámú osztályok. A háború bizonyára nem javított ezen a helyzeten, sőt ahol iskolák elpusztultál^ ott még a legjobb arány is elromlott. Az ország teljesítőképességének rendkívüli próbája lesz az uj iskolák teremtése, városok falvak, tanyák uj tantermekkel való ellátása. Régi mulasztásokat háborús károkat kell pótolni, uj és megnövekedett igényeket kell kielégíteni. Régi vita folyik a modern nevelők között az egyéni foglalkozás és a tömegnevelés kérdésében. Vannak köztük, akik az 5—10-es létszám mellett foglalnak állást a ,középutasok a ínaguk állásfoglalásának védelmében részben arra hivatkoznak, hogy a mai gazdasági viszonyok között, még az általuk kívánt létszám is rettenetes terheket ró az összeomlott ország bajaival küzködö államra, részben pedig azt mondják, hogy az 5—10-es létszám szociális szempontokból helytelen. Szerintünk az ilyen kislétszámu osztály olyan parányi közösséget jelent^ amely önmagában hordja a nagy közösségtől való eltávolodást, olyan arisztokráciát nevel, amely nem tud majd beleilleszkedni a társadalomba. Az uj iskolatermek kérdésénél beszélnünk kell Magyarország különleges települési viszonyairól és ezzel kapcsolatban az internátus-rendszerröl is. Internátus alatt ma rideg; ka-
