Szabad Szó - Libre Palabra, 1947 (3. évfolyam, 26-37. szám)
1947-04-01 / 29. szám
SZABAD SZÓ 15 LEHAR FERENC a világhírű magyar származású zeneszerző, aki jelenleg Svájcban tartózkodik, Budapesten akar letelepedni. Lehár levélben kérte soproni illetőségi bizonyítványának és díszpolgári oklevelének megküldését, hogy a beutazási engedélyt megszerezhesse. Lehár a világ legtöbbet kereső zeneszerzője: naponta 10.000 forint szerzői dijat kap a több száz városban előadott operettejéért. Lehár a náciuralom alatt Németországban élt, nem politizált, de nem is hárította el magától a nácik által neki nyújtott megtiszteltetéseket. Szép lenne, ha Lehár azzal tenné jóvá semleges magatartását, hogy Magyarországba visszatérve nagy vagyonához illő nagy összeget juttatna magyar kulturális és szociális célokra. VAJDA ALBERT a kereskedelmügyi minisztérium sajtóosztályának vezetője „Meglestem Budapestet” címmel érdekes könyvet irt, amelyet saját rajzaival illusztrált. „NAGYVILÁG” címmel uj irodalmi, művészeti és tudományos lap indul meg, a. „Magyar- Francia Társaság” kiadásában. A lap szerkeztöje: Gerebélyes László, aki részt vett Párisban az ellenállási mozgalomban. Fömunkatársak: Bölöni György, Illyés Gyula és Gergely Sándor. ÍUJ dekoráció 2 zenekar 6 énekesnő t ISABEL 1 A és DRIANE pesti dalokkal ffla/ fair AMERICAN BAR Délután 18 órától egész éjjel nyitva LAVALLE 684 hók Művészek Z1LAHY LAJOS északamerikai útja alkalmával egy Iíossuth-film készítésére vonatkozóan folytat tárgyalásokat. A Kossuth• film bemutatása a szabadságharc centenaria ünnepének egyik kiemelkedő események lenne. vértes marcel festőművész, aki az 1918-as forradalom bukása óta emigrációban él, hét évi amerikai tartózkadás után viszszatért Parisba. Vértes a francia fővárosban kiállítást rendezett újabb müveiből és rendkívül nagy sikert aratott. Győri Illés István: a lánchíd Úgy fekszik ott a hullámkoporsóban, Mint tört gerincű, rokkant, vén huszár; Két halott karja elnyúl a habokban S ha megpillantjuk, könnyezni muszáj. Tegnap este még autók száguldoztak rajta, Hordozva lábak ringó lépteit, Most törött váz csak, szennyes rozsda marja, Ócskavas lett az egykor büszke hid. Mily jó is volt a két part közt elnyúlva, Megcsodálni a felkelő napot, S az oroszlánnal hcükan összesúgva, Megbeszélni a napi programmot; Pestről Budára, Budáról meg Pestre Az útja kinek mikor, merre visz, Büszkén érezni, mit jelent a hid. S az élet ezer titkát igy kilesve, Most tört váz csak, de jön már nemsokára Ezer munkáskéz, emelödaruk És kihúzzák a Duna ké\t partjára Hullámsirjóból a letörtkarut; Az emberek majd ismét megcsodálják, Ha össze forrhat Pest és Buda már És mind két parton boldogan kiáltják; A lánc léhullt, de a hid újra áll! Budapest 1947
