Szabad Szó - Libre Palabra, 1947 (3. évfolyam, 26-37. szám)
1947-04-01 / 29. szám
SZABAD SZÓ 13 Zemplényi Klára: SZÜLETÉSNAP Április tizenuyolcadikún születtél és tálén éppen ezen a napon nyilvánítanak holttá azok, kik a Téged túlélt anyagi ’avaidnak kívánnak uj gazdái lenni. Sokkal közelebb álltái hozzám, felejthetetlen jó barát, semhogy gyászbeszédet tarthatnék eltűnt lényed fölött vagy szabályos beszámolót írhatnék pályafutásodról. Megöltek, ám mégis létezel. Egyéniséged meleg sugárzása bennünk él és gondolataid szépségei bennünk rezzennek. hullámzanak tovább. Ismerjük felfogásodat a halálról: eny¿»j.olt az és poétikus. Meleg szeretet¿•(J^filékeztél vissza azokra, kik eltávozelöf őrünkből. Töbször beszéltél erről, gyob'T vigasztaltál panaszló gyászomig anyám halálakor igv álltái fáps, , m, 8 amikor a Te anyád aludt el Ez a "Siómra, akkor is belső könnyezéshulli¡il'‘hitatos szivedben nagy csendesség- I(or 1 hajoltál koporsója fölé. So H Élsz, költő, Izsó Sámuel bennünk es müveidben. Azokban a novellákban és versekben, melyekben örök nyomot hagytál és azokban a lelkekben, melyek felfogták gondolataidat, szavaid nektárét és megtanulták rajtuk keresztül az emberséget, a szépséget és a hitet. A hitet, hogy soha semmi sem vész ki a mindenségböl. Egy porszem sem hull ki belőle. Még dadogó szó sem száll el a széllel, s ha jót teszel, ha szépet adsz, százszorosán nyoma marad annak, mert a teremtést ez tartja egybe. Egyéniségünk hőjének ereje és szikrázása ez, villamosság, mi nem távozhat közülünk soha, s mi világot épitö termő mag is egyben. Nincs sírhelyed Sámuel Izsó. Tetemed sincs, hamvaid se. Kegyeleturnába nem szedték, széljárására sem bizták, elvegyitették, elmeszelték, de talán azt sem tették. Virágot nem tehetünk sirodra, emlékkövet nem állíthatunk hantod fölé és egy kavicsot sem helyezhetünk márványemlékmü szélére, mint ahogy Te tetted, ha édes anyádat meglátogattad a virágos újpesti temetőben. Mégis élsz azokban a barátokban, kik hűek maradunk Hozzád életünk végéig. És élsz azokban is, kik hűtlenek voltak Hozzád ugyanakkor, amikor átvették szellemedet és elfogadták anyagi segítségedet. Tudjuk, hogy tiszta voltál, tisztább, mint a legliibátlauabb gyémánt vize. Megbízhatóbb, mint azok a pillérek, melyek az örök igazságokat hordják. Szemérmes voltál, mint amilyen csak az az igazi féTfi lehet, ki a nőben édesanyát tisztel. Törékeny testedet a lélek izmositotta erősre és barna szemed bársonyán minden vihar megenyhült. Utolsó versköteted cime: ,,Tasnádi Bazár ’ Magam előtt látlak kisfiucska korodban, (meg nem élt emlékeim közé tartozó kép ez) a tasnádi bazár ajtajában. Roszul szabott, jóval .térden aluli, csikós vászon nadrágot viselsz, melyet nagynénéd varrt. Neked kínos volt ez a ruhadarab. Vigasztalásul az ökrösszekereket nézegetted, mik a lejtős utón rohantak és meg-meg álltak lefelé menü útjukban. Özvegy édesanyád, nötestvéreid, nagynénéid között Te voltál az egyetlen férfi. Minden kötelesség és felelősségtudat már iskoláskorodban vállaidra nehezedett így végezted tanulmányaidat és igy jutottál el Szatmáron át a fővárosba. Ügyvédnek készültél, de amikor „principálisod ’ ’ először küldött ki egy végrehajtásra, ahelyett, hogy elvitetted volna a szegényemberek szánalmas bútorait, kiléptél az ügyvédi irodából és elmaradtál az egyetemről. Voltál nevelő, hivatalnok, kereskedő, lapkiadó. Te alapítottad a „Holnap” cimü folyóiratot, melynek hasábjain sok még felfedezetlen iró és költö indult el sikeres útjára. Szellemi fejlődésed során cionista, majd megismerve az igazi emberi nyomorúságot szocialista, végül dogmamentes kommunista voltál, ki az eszméért élt, dolgozott és áldozott. Az októberi forradalom előtt lakásodban egy családos Írónak adtál kényelmes szállást, pénztelen festők rendelkezésére boesájtottad szobáidat, hogy kiállítást rendezhessenek és amikor a kommunista pártnak volt szüksége helyiségre, Te, ki sosem voltál párttag, egy lőporral telt láda tetején aludtál, hogy egész nagy lakásodat a Visegrádi uccában rendelkezésre bocsájtsd az eszme harcosainak. Mindenütt, ahol segítségre volt szükség, ott voltál. Mindenütt, ahol az emberi élet hajszálon függött, jelentkeztél. Neved alatt működött a kommunista nyomda, szedögépeket vásároltál. A vezérekkel együtt kerültél toloncházba, de amikor azok diadalmámorban hagyták el a fogházat és átvették az ország vezetését, Te nem voltál köztük. Eltűntél, mert egyedül kívántál lenni gondolataiddal és örömöddel. Napokig távol voltál, mig le nem csillapult a hangos ujjongás, ünneplés. Csak akkoT jelentkeztél, amikor a fényes állások már foglaltak voltak és oly munkát vállaltál, mely újból csak terhet és nem dicsőséget jelentett számodra. Gyenge egészséged dacára hős voltál, Sámuel Izsó. Hős, amikor a bécsi emigrációban küzdöttél nemcsak a Magad, de a mások kenyeréért is. Amikor az éhezés fenyegető veszedelme dacára az aznap keresett scliillingjeidet emigrációs társaid között osztottad szét. Hős voltál, amikor Budapestre visszatérve szervezeted nem kiméivé, emberfeletti munkát végeztél, hogy másokon segíts. Magad oly szerény voltál, hogy tehetséged és munkád gyümölcsét meg sem Ízlelted soha. Egy kávéházi sarok, ahol cigarettázva írhattad remekbe szedett verseidet, melyek a forma tökéletessége mellett ragyogó gondolatoknak voltak kifejezői, né-Kiildjön hozzátartozóinak szeretet-csomagoi csomagok most a legolcsóbbak: Magyarországba, Erdélybe, Romániába, Csehszlovákiába, Jugoszláviába valamint a többi európai országokba • SIBEZ S.R.L. Victoria 850, Buenos Aires, U. T. 34-8582 Rosario :Hans Drewes, España 252, Tel. 22620 Montevideo: Bmé. Mitre 1423 Asunción (Paraguay): calle Buenos Aires 329 Joaquin Alonso
