Szabad Szó - Libre Palabra, 1947 (3. évfolyam, 26-37. szám)
1947-04-01 / 29. szám
SZABAD SZÓ 9 nagy izgalom. Gajáros kisgazda: „Válogasd meg szavaidat, Csicserü”) Nincs miért válogatnom. No legyünk oly kényesek az igazság kimondásánál! Ismeri szerepünket az egész világ, Mi tudjuk, hogy voltak sorainkban bátor magyarok, kik életük veszélyesztetésével földalatti küzdelmet folytattak a német erőszak ellen. Ismerjük azokat is, kik minden veszéiy dacára zsidókaT rejtegettek. De sem én, sem te, Gajáros, sem a többi magyar nem áll össze amikor még lehetett volna és a mozdonyokat sem kényszeritettük megállásra, amikor az em berekkel telt marhavagonokat vitték Auschwitz felé. Éppen ezért kötelességünk nekünk, magyaroknak, az első lépést megtenni az antiszemitizmus végleges kiirtása érdekében. Rá kell ébrednünk végre arra a szomorú igazságra, hogy bünösebbek vagyunk más nemzeteknél. (Erős moraj) Biinösebbek, mert huszonhét évvel ezelőtt, Horthy fehér lovával együtt száguldott végig hazánkon az első törvényes zsidó-ölés A németek náci gyilkosait megelőzve, nálunk szentesítették először a zsidóirtást. (Bence, parasztpárti képviselő: Emlékezzen Kun Bélára!”) Azok, akik Kun Bélát szerették volna megölni, Kohn Bélákat öltek. Gazdagot, szegényt, birtokost, greizlerost. Azok, akik politikai bosszúra, politikai tisztogatásra hivatkoztak, Káin örökségét élték ki beteg vérükben, kormányzói védelem alatt. És jött huszonöt bűntől terhelt év és volt Gömbös, volt Imrédy, volt Sztójay, volt Baky, volt Endre László. És jött Szálasi. Mind ezeket engedtük garázdálkodni és patópáli álmunkat aludtuk akkor is, amikor ortzágunk rekordot ért el valamennyi gyilkoló ország között. Mert amihez a legzseniálisabb gyilkosoknak, a német náciknak, évek kellettek, megcsináltak ezt a mi országunk gyilkosai rövid hónapok leforgása alatt. Mintha nem is marhavagonok teljesítettek volna szolgálatot, hanem versenyt röpült gépek. Egy túlfűtött motor dolgozott itt eszeveszett iramban, még és még és mindgyorsabban, mintha utolsó óraütéskor valami még visszamadhatna a nagy elvégezni valóból. És valóban, csak napok, vagy csak egy nap, talán csak pár óra volt hátra, hogy még azt a meglévőt, azt a nyolcszázezerből megmaradt kétszázezret is felrobbantsák, hogy nyomuk se maradjon. Ami azóta van, nem jobb. Kis országunk térképén Siófok és Orgovány mellett már Miskolcz és Kunmadaras is vérrel fröcskölt. Tudom, hogy mélységesen megrázó és megszégyenítő mirfdannyiunk számára, amit most elmondtam. De folytatnom kell beszédemet, mert nem ez az egyetlen ok, amiért nekünk, magyaroknak, kell első sorban a zsidó gyűlölet magvát kiirtani. Nekünk, magyar keresztényeknek, azért is fokozott akarattal kell ma gyár zsidó testvéreink védelmére kelni, mert a mi zsidó polgáraink voltak valamennyi nép zsidó polgárainál a legjobb hazafiak. A magyar zsidó, saját életérdekének ellenére, első sorban magyar volt, s csak aztán zsidó. Más népek zsidósága ezért bűnösnek találta a magyar zsidót, ki magyarhonban kivánt élnihalni, s nem álmodott Cionról. A magyar zsidó sok magyar kereszténynél jobb hazafi volt, magyar szokásokban élt, szépen beszélte nyelvünket, magyar kultúrán nevelte gyermekeit és akik azzal vádolták, hogy rontja szellemünket, csúfítja nyelvünket, azokból lettek a gyilkosok, a nyilasok, s uralmuk alatt mást sem tettek, mint rontották nyelvünket, aláásták kultúránkat, bevezették a tehetségtelenek, a képtelenek uralmát és legszentebb szokásainkat szentségtelenitették meg. És ha ez nem elég, még elmondom azt is, hogy a tiz millió keresztény magyar között élő nyolcszázezer zsidó magyar, százalékán jóval felüli számban hordta szét a nagy világba a.magyar tehetség, a magyar dicsőség zászlaját. a magyar tudományt, a magyar irodalmat, a magyar szinmüvészetet, a magyar filmirást, a magyar festészetet, a magyar ) rajzot, a magyar zenét ök mutatták be tengeren innen, tengeren tul. És szállódájuk bejelentő lapjától a pódiumig, idegenbe érkezésüktől a leadott interjúkig magyarok voltak ök, igy számolt be róluk a világsajtó, igy könyvelték el mindenütt sikereiket. És ők maguk is, saját egyéni eredményeiket, szivükben mindig és első sorban: magyar sikernek érezték. Most pedig, engedjék meg képviselő társaim, hogy magunkról, országútik ujraépitöiröl beszéljek. Mikor e szavakat mondom, felemelem fejem, kiegyenesítem hátam, mert már nem szégyenünkről, hanem büszkeségünkről beszélek. Mert büszkék lehetünk arra, hogy mi magyarok voltunk az elsők, kik a szörnyű vész után először tértünk, magunkhoz a levert népek ájultságából. Mi magyarok voltunk az elsők, kik munkához láttunk, kik félholtra zuzottan, éhezve, rongyosan, do magyar erővel, magyar szorgalommal, magyar kitartással fogtunk neki a sziszifuszi munkának, hogy romjainkból uj hazát épitsünk. Mi magyarok álltunk először talpra á földre sújtottak közül buzditás vagy fenyegetés nélkül, egészséges magyar ösztönnel. A mi munkásaink Sszták rendbe az első romházat, a mi bányászaink hoz. ták fel az első szenet és a mi hidaink emelkedtek ki elsőnek á nagy folyam medréből. Büszkék lehetünk erre, jogosan büszkék, hogy ennyi pusztulás után mégis megtaláltuk önmagunkat, hogy becsületes emberi mivoltunkkal a becsületes népek soraiba állhatunk újra. És mert ez igy van; mert ez igy igaz, meg kell mutatnunk, hogy ősi kultúránkra is rá lelünk, hogy a világ történelem e legborzalmasabb kora nem hagy rajtunk örök vérfoltot. Elsők voltunk a becsületes munkában, elsőnek kell lennünk zsidó testvéreink felemelésében. Minden erőnkkel síkra kell szánnunk az átkozott „zsidókérdés” ellen, még a fogalmát is kitörülni Káin hagyatékának. Példát kell mutatnunk a világnak: ime, ez a kis nép nyíltan bevallva eltévelyedettségét, rálép a nagy emberi kultúra útjára. Indítványom egyszerű: nevelési rendszerünkbe be kell iktatni a fajok gyűlölete elleni harcot. A történelmi órákban külön fejezeteket olvassanak az antiszemitizmus történelméből. Mindenhol és mindenkor szemben kell állnunk az antiszemitizmussal, ahol, nevelés nem fog, ott büntetéssel, ahol büntetés nem használ, ott tűzzel, vassal. Ezt akartam elmondani, tisztelt Ház: Remélem, hogy indítványom a legsürgősebben napirendre tűzik. • Mondanom sem kell, hogy Csicseri János kisgazda nem tartotta ezt a
