Szabad Szó - Libre Palabra, 1947 (3. évfolyam, 26-37. szám)
1947-03-01 / 28. szám
SZABAD SZÓ 13 Tibor Andor: 2000 magyar menekült hazaszállítása ra a külföldi magyarok segitségét kéri a stockholmi Wallenberg-komité Dr. Reisz Jenő, a komité vezetője nyilatkozik a “Szabad Szó” munkatársa előtt Tibor Andor, az ismert saopaoloi magyar lapkiadó és publicista európai utján Stockholmba is ellátogatott és onnan küldte a “Szabad Szó” számára a következő érdekes tudósítást: , Stockholm, 1947. február. A belsenbergeni, auschwitzi, dachaui és más náci haláltáborokból sajnos csak hírmondónak került élve ki néhány ezer magyar zsidó. Ezek a szerencsétlenek csontig lesoványodva élték meg a felszabadító csapatok bevonulását és hetekig tartott, mig gondos orvosi ápolás után elhagyhatták a tábori kórházakat. A hontalan deportáltak egy csoportjának a svéd nép ajánlott fel vendégbarátságot. A menekültek ellátására Stockholmban a svéd társadalom vezető személyiségeinek kezdeményezésére 1945 májusában megalakult a “Raoul Wallenbergs Hjaelpkommitté für Unegrska Deportereda” (Deportált Magyarok Raoul Wallenberg Segélybizottsága) amely azóta áldásos tevékenységet fejt ki. Felkerestük a Wallenberg-komité vezetőjét, Dr. Reisz Jenőt, a Grew Magingatan 11 alatti irodájában és felkértük, hogy ismertesse a “Szabad Szó” utján Délamerika demokratikus magyarjai előtt a svédországi segélybizottság működését. Dr. Reisz Jenő készséggel tett elegí t kérésünknek és a következőkép nyilatkozott: “— A stockholmi munkaügyi hivatal jelentése szerint 2144 magyar deportált érkezett Svédországba. Ebből 150 férfi, 54 gyermek, 2—12 év között, a többi nő. Az ide megmentett honfitársainkat 46 különböző táborban, kórházban és üdülőben helyezték el. Az ide mentettek legnagyobb része minden emberi méltóságon aluli, nagyrésze skelett-állapotban, sokan 25 kilóig lesoványodva, minden erejüktől megfosztva érkezett meg, nagyon sokan közülök csak kordágyakon lehetett partra szállítani. Nagy munka hárult a svéd állam idegeneket ellenőrző hatóságára. 196.000 idegen állampolgár érkezett az országba, a legnagyobb része beteg és ápolásra szoruló, 100 ezer ágyról kellett gondoskodnia az államnak. Ez a rendkívüli esemény sok és fáradságos munkát igényelt, amely munkából a mi komiténkra is arányszámban súlyos feladatok hárultak. A Wallenberg Komité megalakulásakor 350 magyar deportált érkezett Svédországba. Az alakuló bizottság elhatározta, hogy 100 ezer koronát fog gyűjteni ezen 350 szerencsétlen segélyezésére, ügy véltük, hogy ezen összeg elegendő lesz a 6 hónapi időtartamra, mert a svéd meghívás ennyi időre szólt. Ténylegesen azonban 2144 magyar deportált érkezett Svédországba és nem 6 hónapig maradtak itt, hanem nagyrészük még a mai napig is itt van. A 100.000 koronát nem sikerült elérni, hanem csak körülbelül 45.000 korona volt a gyűjtés eredménye. A komité munkája abban merül ki, hogy meglátogatja a különböző kórházakat, táborokat, minden egyes deportálttal személyes érintkezésbe lépünk, megkérdezzük kívánságaikat, pontosan vezetett kartotékunk van róluk. Első kívánsága a legtöbbnek természetesen az volt, hogy hozzátartozóikat felkutassuk, tudni akarták, hogy kik maradtak meg családjukból, külföldön pedig rokonaikkal kívántak érintkezésbe lépni. Több mint egy évig “Információ” cimen egy magyar nyelvű kőnyomatos lapot adtunk ki tájékoztatásukra. Vitaminra volt szükségük, igyekeztünk a betegeket gyümölcsfélével ellátni. Később, amikor egy részük felfrissült és munkaképessé vált, elkezdtük a munkában való elhelyezésüket. A hatóságok, a munkaadók és közöttük a közvetítő szerepet teljesen vállalnunk kelleti, mert honfitársaink sem a svéd nyelvet, sem az itteni viszonyokat nem ismerték. A komité munkájában velem kezdettől fogva együttműködött a volt deportált Dr. Markó József né. A megnövekedett munka megkövetelte, hogy a szintén deportált Müller Vera személyében még egy újabb munkaerőt állítsunk be, akik odaadással végzik teendőiket. Még mindig igen sok a tüdőbetegünk, kik ittlétük óta nem hagyhatták el a kórházat, sokan vannak még üd,üiö telepeken és ezeknek elkerülhetetlenül szükségük van a komité támogatására, úgyszintén a 14—18 év közötti keresetképtelen fiataloknak. De akik munkában vannak, azok sem nélkülözhetik a Wallenberg komitét, mert jogaikat és érdekeiket a munkaadónál legjobban a komité által látják képviselve. Nagy munkát végzett a komité azáltal is, hogy több mint 300 hazatérő honfitársunk repülőgépen való hazautazását — amikor még semmiféle más utazási lehetőség nem volt és a hazautazásuk tragikusan szükségessé vált otthon letette és az utazásukhoz szükséges összegeket előteremtette. Hogy működésűnket a megkezdett vonalon továbbfolytathassuk és honfitársainknak továbbra is támogatói lehessünk, szükséges, hogy a külföldön élő magyar társadalom bennünket anyagi támogatással segítsen.”
