Szabad Szó - Libre Palabra, 1947 (3. évfolyam, 26-37. szám)

1947-01-01 / 26. szám

SZABAD SZÓ 3 tija Ehrenburg: EURÓPA UTJAIN A világhírű orosz író budapesti látogatása alkalmával irta az itt következő cikket, amely a legutóbbi napokban leleplezett horthysta összeesküvés következtében külön aktualitást nyer. Sokezer kilométert jártam be Európa utjain. Láttam Buda romjait és az ellenség által ki­vágott dalmáciai olajligeteket. Láttam csernogori asszonyokat, akik siratták gyermekeiket és Niirnbergben szemtöl-szemben álltam a gyermekgyilkosokkal. A mai utas nem örülhet és nem pihenhet: minden kö gondolko­dásra készteti, minden egyes sir feleletet követel. Gyengelelkü emberek összeroskadhatnak - túl­ságosan sok a rom egyetlenegy rövid kis élet számára. Láttam. Európa borzalmas sebeit, de az üszkös romokon, a sirhantokon túl már sejteni lehetett az uj napot, az uj életet. Valamikor Európa) városai nem hasonlítottak egymásra, de ma, amikor romok között jársz, mint a temető sirhantjai között, és látod a harmincadik, az ötve­nedik rombadölt várost, már I semmi egyénit és újat nem veszel I észre és úgy érzed magad, mint­ha ismerős helyen járnál és egész életedet üszők és romok kö­zött élted volna le. — Budapest romjai ugyanolyanok, mint Orel romjai. Az anya megsiratja elsöszü­­löttjét, lett légyen az ismert köl­tő, vagy ismeretlen ifjú, az anya fájdalma ugyanaz. A fascisták megsemmisítettek történelmi vá­rosokat, műemlékeket, amelyek az egész emberiség dédelgetettjei voltak. De ha a városban nem lett volna egyetlenegy szép vagy ismert épület és műemlék, lako­sai mégis megsiratták, hiszen a legegyszerűbb utca házai mögött is munka, öröm, fájdalom, em­beri sorsok lapultak. A faseizmus kirabolta, szét­marcangolta és alapjaiban meg­­renditette Európát. A jugoszlá­­vok, akik nemrégen1 még bőrt ex­portáltak, ma a falvakban me­zítláb járnak. Magyarországon, amelyet Európa éléstárának te­kintettek, ma a lakosság boldog, ha néha-néha egy darabka fehér kenyeret lát. Nemcsak -országból országba nehéz átjutni, de egyik városból a másikba is, hiszen, nincs szén, nincs mozdony, nin­csenek vagonok. Azok a nürn­bergi gazemberek a népeket szi­vükön találták. Mindenekelőtt meggyilkolták az emberek gon­dolatait, az emberiség úttörőit: a tudósokat, Írókat, tanítókat, egyetemi hallgatókat, mindazo­kat, akik keresték az igazságot és küzdöttek érte. A fascisták­­nak nem volt elég a városok el­sötétítése; ök el akarták sötétí­teni az emberi elméket és az em­beri lelkiismeretet. De teljesen érthető, hogy né­ha. egyik-másik országban olyan bárányokat is találunk, akik megtanultak a farkasokkal, ha nem is üvölteni, de legalább far­kasok módjára bégetni. Hiszen a faseizmus pestis és habár a Vö­rös Hadsereg meg is semmisítet­te a betegség fészkét, a mikro­bák még nem pusztultak el. A faseizmus kórokozói olyan erősek, hogy ha homeopatikus adagolásban kapják is az embe­rek, még mindig halálosak. S vannak helyek, ahol ezt a mérget még vödörszámra ontják a la­kosság tudatába. Amikor a fas­­cizmus mikrobáiról beszélek, nemcsak arról a földalatti mun­káról beszélek, amely a fasciz­­must és félfascizmust terjeszti, hanem a közönséges emberek tu­datalatti rétegeire is ' gondolok. Mert itt még mindig lapulnak tévedések, amelyek a sötét évek­ben születtek, nem engedik, hogy az ember teljesen kiegyenesed­jen, hogy bizalommal és meleg, mosollyal forduljon a gyerekek felé,, a jövőbe vetett hittel épít­se fel házát, vagy ültessen egy fát. Én most egyéni esetekről beszéltem, külön egyedek morá­lis züllöttségéröl. A fasc;znras nemcsak a vérszomjas ösztönö­ket hagyta maga mögött, hanem a könnyű szerzés iránti hajlamot is, aminél a gyakorlat teljesen megegyezik az elmélettel. Budapesten sok ember van, aki nehezen dolgozik. De van­nak sakálok is. akik számára a spekuláció hitüknek szimbólu­ma; és ép ezek teszik íizletmen­­tes óráikban felelőssé mindenért a kormányt, a reformokat, a ha­ladást és leghöbb vágyuk egy újabb Horthy uralomra juttatá­sa. Az anyagi veszteséget, azt hiszem, sokkal könnyebb lesz elviselnünk, mint a morális vesz­teséget. Budapesten voltam, amikor ott ünnepélyesen megnyitották az első dunai hidat, amely összekö­ti Pestet Budával. Igaz, nagyon kevés maradt Budából, de újjá fogják építeni. Nehezebb lesz Horthy és Szálasi hagyatékával, felszámolni. 'A lelket sokkal ne­hezebb felépiteni, mint egy rom­badölt házat. De az a köd, amelv hajnal hasadáskor megakarja hosszabbítani az éjszakát, az a köd, amelyet az! újságok rendsze­rint “a rekació tevékenységé­nek” mondanak, semmi más, mint a fascista vetésnek a mag­ja, Egész Európa, az egész világ számára a “haladás” most uj ér­telmet kapott, uj problémával kapcsolódik össze. Valóban reali­zálódik-e a világon az emberiség által a győzelem, amelyért a leg­jobbak százezreinek életével kel­lett fizetni? Nincsenek csodált és Enrópa hosszú éveken át gyógyíthatja sebeit. De tudnia kell mindenki­nek, hogy ezeket a sebeket nem

Next

/
Thumbnails
Contents