Szabad Szó - Libre Palabra, 1947 (3. évfolyam, 26-37. szám)
1947-11-01 / 36. szám
2 SZABAD SZÓ PAZ ARMADA Los lectores de diarios están de enhorabuena. Los prominentes estadistas y generales del mundo revelan todos los días unos sobre otros interesantes detalles y del mosaico de secretos e insinuaciones va surgiendo la verdad. Tuerza es admitir que este cuadro dista mucho de ser satisfactorio; pues resulta algo que los bien informados ya sabían antes: que los estadistas y generales de las democracias occidentales encaran los problemas más decisivas de la organización del mundo nuevo con el mismo criterio de Hitler y Mussolini. Sus protestas de paz se acompañan con el ruido de los sables y su poder se basa en el arsenal de la bomba atómica. El Congreso, la prensa y la radio exigen al unisono la producción en masa de bombas atómicas en el interés de la paz; pero callan que la fabricación de la bomba atómica es sobre todo un gran negocio para los fabricantes norteamericanos de material bélico. Solamente Du Pont y Westinghouse ganan en cada bomba atómica la bonita suma de dos y medio millones de dólares. Se comprende pues el revuelo que ha causado en estos círculos la noticia bomba de los experimentos de los rusos en Siberia, pues la ciudad de Atomgrad adquiere en el frente de la paz armada la misma importancia que Stalingrad en los tiempos críticos de l£ guerra en el frente oriental de los ejércitos Hitlerianos. Si también en los arsenales de la democracia oriental se acumulan bombas atómicas, por añadidura la base de la diplomacia atómica. Los generales de las democracias victoriosas tendrán que admitir que Einstein tiene razón; tendrán que admitir que el' uso de la bomba atómica en una tercera guerra mundial destruyera no solo al enemigo sino también al propio país. Del mismo modo que Hitler no osó iniciar la guerra de gas, a pesar de que el arsenal del Tercer Beich estaba lleno de obusos de gas tóxico, porque sabía que las fortalezas volantes de los aliados hubieran replicado inmediatamente con una lluvia de bombas de gas, — también ahora ningún general ni estadista norteamericano 0 inglés está dispuesto asumir la responsabilidad de la guerra atómica, porque desde Atomgrad amenazarían terribles represalias. Creemos que por la misma razón que impidió la guerra de gas, no habrá guerra atómica. Ha a newyorki “AZ EMBER”-re előfizetni akar forduljon a lap ' buenosairesi szerkesztőjéhez; JANOS ANDOR, LAV ALLE 684 FEGYVERES BEKE Irigylésreméltó jó dolga van mostanában a figyelmes újságolvasónak. Hires államférfiak és hadvezérek napról-napra érdekesebb titkokat árulnak el — egymásról és a nyilatkozatok és emlékiratok titokmozaikjaiból lassanként kialakul a valóság képe. Valljuk be: ez a kép nem nyújt örvendetes látványt, mert kiderül az, amit a beavatottak úgyis tudtak, hogy a győztes demokrácia nagy államférfiai és hadvezérei az uj világ kialakulásának döntő fontosságú kérdéseiben Hitler és Mussolini gondolatmenetét követik. Békeszózataikat kardcsörtetés kiséri és a Shylock-terv hatalmi bázisa a nyugati demokrácia atombomba-arzenálja. A béke biztosítása érdekében követelik az atombombák tömeges gyártását a kongresszus szószékén, a sajtóban és a rádióban, de elhallgatják, hogy az atombomba-gyártás elsősorban is az amerikai nagyipar uj hadiszállitási üzlete: Du-Pont és Westinghouse cégek egyedül két és fél millió dollárt keresnek minden egyes atombombán. Érthető tehát az a nyugtalanság, amit az irkutski atómbomba kísérletek hire váltott ki, mert Atomgrád a fegyveres béke-párt frontján olyan jelentőséget nyer, mint Stalingrád jelentett a világháború legválságosabb időpontjában Hitler frontján. Ha a keleti demokrácia arzenáljában is atombombát halmoznak fel és pedig olyan gyártási módszerrel, amely független a trustök haszonleső érdekeitől, akkor meginog az atom-diplomácia alapja. A győztes demokrácia hadvezérei kénytelenek lesznek beismerni, hogy Einstein tanárnak igaza van. Kénytelenek lesznek a katonai szakértők is beismerni, hogy az atombomba használatba vétele egy harmadik világháborúban nemcsak az ellenség, hanem saját országuk elpusztítását is maga után vonja. Ép úgy, amint Hitler nem merte megindítani a gázháborut, bár az I. G. Farben kémiai gyárai a legtökéletesebb és legbiztosabb pusztító hatású mérges gázokkal telt bombákkal látták el a Harmadik Birodalom fegyvertárát, mert tudta, hogy az angol, amerikai és orosz repülök az első német gázbomba ledobása után gázbombaesövel árasztották volna el Németországot, — úgy most sem veszi egyetlen amerikai, vagy angol hadvezér és államférfi a felelősséget magára az atom-háború meginditásáért, mert Atomgrád felöl szörnyű megtorlás fenyeget. Vishinszky orosz helyettes külügyminiszter New Yorkban, a Waldorff Astoria szálloda előkelő szalonjában, a külföldi ujságirók ünnepi ebédjén a háborús uszitókról szólva idézte a “New York Times” 1941 junius 24.-i számából egy kiváló amerikai államférfi szavait. Ez a prominens amerikai politikus két nappal az Oroszország elleni názi-invázió megkezdése után a következő kijelentést tette: ‘ *— Ha úgy látjuk, hogy Németország áll nyerésre, akkor segítsük az oroszokat. Ha az oroszok nyernek, — segítsük a németeket. így elérjük, hogy az oroszok és németek gyilkolják egymást, ahogy csak tudják.” Vishinszky nem említette a nevét ennek az oroszellenes politikusnak. De az ujságirók rövid időn belül megállapították: a szónok Missouri tartomány akkori szenátora: Truman, az Unió jelenlegi elnöke — volt... Ez a szellem nem változott 1941 óta. Sőt az atombomba titkának birtokában még megerősödött ez a mentalitás. A béke és a demokrácia igaz barátai azért fogadják most bizakodással az Atomgrádról érkező híreket, mert Nyugat és Kelet nagy versengésében épp a fegyverek egyenlősége hozhatja meg a nyugvópontot. Hiszünk abban, hogy éppúgy, amiért nem tört ki a gázháboru, nem lesz atomháború sem. b Dr. Sz. J.
