Szabad Szó - Libre Palabra, 1947 (3. évfolyam, 26-37. szám)

1947-09-01 / 34. szám

SZABAD SZÓ 9 2ilahy Lajos: Amerikában ___________________ és újra itíhon Zilahy Lajos legutóbbi, hat hónapos amerikai előadó- / körútja alkalmával a magyar demokrácia ellenségei azt a ' hirt terjesztették, hogy a kiváló magyar iró nem tér vissza Magyarországba. A valóság az, hogy bár nagy anyagi előnyök ' nyújtásával igyekeztek Zilahy Lajost az uj Magyarország , elárulására birni, a nagytehetségü és szilárd jellemű irót nem 1 csábította sem a dollár, sem a hollywoodi paradicsom. Zilahy, 1 aki a náci- és nyilas uralom alatt Magyarországon maradt és üldöztetés veszélyével szembenézve, áldozatot hozva kitartott i demokratikus és humanista elvei mellett, hazatért, hogy ott- r hon dolgozzon az uj Magyarország kultúrájának ujjáépité- \ sén. _ ; i» ¡ A kiváló iró a hosszú külföldi ut fáradaimait egy szana- 1 tóriumban piheni ki, hogy annál nagyobb lendülettel foly­tathassa uj, nagy regényének, az „ARARÁT“-nak megírását. ¡ \ Zilahy Lajos a „TOVÁBB“ cimü hetilap munkatársa előtt érdekes nyilatkozatot tett amerikai útjáról és hazatérésének r indokairól: ' — Idehaza az a hir volt elterjed­ve, hogy végleg külföldön telep­szik le. — Soha nem foglalkoztam ilyen tervvel. Ahhoz, hogy egy iró külföldön érvényesüljön, nincs szüksége odakint állandó személyes jelenlétére. Szinész­­uél természetesen más a helyzet. Ta­pasztalatból mondhatom, hogyha az iró, különösen idősebb korában kül­földön telepszik le, szárazra vetett hal lesz belőle. Az iró nem szakíthatja meg kapcsolatait az anyanyelvvel anélkül, hogy Írói lényének legnagyobb részét fel ne áldozná. Az iró nem cserélhet anyanyelvet. És tul az anyanyelven, az irói munka a légkörből és az emlékek­ből táplálkozik. Többek közt már csak ezért sem akarom elhagyni a hazámat. — Most végleg itthon marad? — Az őszre újabb hosszabb utat tervezek. Éppen tegnap kaptam egy táviratot Mexicóből, hogy a „Valamit visz a viz“ cimü regényemet, amefy odakint „Algo flota sobre el agua“ cim alatt jelent meg, filmre akarják vinni.Valószínűleg ismét kimegyek né­hány hónapra Mexicóba. Beszéljünk végre őszintén erről a kérdésről. Haza­érkezésem után magyar kiadóm közölte velem, hogy a magyar könyvkiadás ma még alig van abban a helyzetben, hogy egy ezer oldalas nagyobb re­gényt, amelynek bolti ára körülbelül száz forint, kiadhasson. A magyar ol­vasó ma még ezt az árat nem tudja megfizetni. Filmgyártásunk még nem állt talpra, színházaink nehéz korszak előtt állanak, mindez természetesen az átmenet nehézsége, de egyelőre az a helyzet, hogy magamfajta iró idehaza nem tud megélni. Nincs ezen semmi szégyelni való. A francia és olasz irók ezidöszerint majdnem hasonló hely­zetben vannak. Ha tehát én ezekben az átmeneti években külföldön találom meg a kenyeremet, miiért vállaljak itt­hon hivatalt vagy támogatást, amikor a magyar iró külföldi szereplése a ma­gyar kultúra széthordása a világban. Kis, sőt nagyobb nemzetek kormányai is igen nagy erőfeszítéseket tesznek, hogy kultúrájukat szétvigyék a világ­ban. Én ugyanezt a feladatot végzem állami támogatás nélkül. i—1 Mondjon valamit Mexico iro­dalmáról. — Mexico fiatal ország. Fiatal né­peknek nincs regény- vagy drámairo­dalmuk. Annál üdébb a lírái költésze­tük. Ez a helyzet Mexieoban is. Belső gazdagságuk lehetővé tette, hogy ha­­, talmas filmgyártást indítsanak meg. Közönségük az egész közép- és dél­amerikai spanyol, sőt latin világ. Gyö­nyörűen fotogTafálnak, a nemrég le­zajlott világversenyben az amerikaiak elöl is elvitték az első dijat, de rend­kívül témaszegények. Viszont még ott tartanak, hogy a témákért nem hajlan. dók fizetni. Nekem például már két müvemet filmesitették meg, a „Halá­los tavasz“-t és a „Tűzmadár “ cimü darabomat, de miután nem Írták alá a berni egyezményt, egy fillért sem fizettek. Elragadóan kedves emberek, csak éppen nem fizetnek. Ugyanez a helyziet a könyvjogoknál is. Általában hosszú utamon azt tapasztaltam, hogy az irói jogok tisztelete nagyon gyenge lábon áll igen sok államban. Délameri­­kában Chile, Argentina, Brazília csak úgy ontja magából a kalózkiadásokat. — Mennyi időt töltött az Egye­sült Államokban? — Négy hónapot. Jártam Newyork­­ban, Csikágóban, Philadelfiában és Washingtonban. Néhány előadást is tartottam, részint angolul, részint ma­gyarul. Természetesen csak kulturális vonatkozású kérdésekkel foglalkoz­tam. — Mit tud mondani az amerikai kultúra jelenlegi helyzetéről? — Tizenöt évvel ezelőtt jártam utol­jára Amerikában, amikor egyik dara­bomat játszották Newyorkban. Tizen­öt év nagy idő: a változások szembe­­tünöek voltak számomra. — Milyen változásokat tapasz­talt? — Vegyük sorba a dolgokat. Az amerikai kultúrában a vezetöszerep most döntően a természettudományok kezében van. Erről nem kell bővebben nyilatkoznom, ez nem is az én szak­mám. Művészi területen legfontosabb szerepe Hollywoodnak és Newyork hatvan színházának van. Az amerikai kritika véleménye szerint az irodal­mi színvonal mindkettőnél hanyatló­ban van. Ugyanakkor a szinjátszás

Next

/
Thumbnails
Contents