Szabad Szó - Libre Palabra, 1946 (2. évfolyam, 13-25. szám)
1946-04-15 / 17. szám
Szabad Szó 9 Három level — har om világ . . . V Három levél érkezett a napokban ide, az ó-világból az Uj-világba. Budapestről, Kassáról, Prágából jöttek a levelek, testvér, barát, menyasszony írták ezeket az egyszerűségűkben is megrázó soroka' Újév napján, szenvedésektől öszszeszeiult szívvel, de törhetetlen reménységgel. .. A három.levelet Sós Ede József bocsátotta rendelkezésünkre. Minden változtatás nélkül közöljük ezeket a sorokat, mint egy tragikus kor jellemző emberi dokumentumait. Magyarország Budapest, Újév, 1946. Hűséges Barátom! Annyi év után először kívánhatok Neked boldog Újévet. Boldogabbat, mint a miénk, de viszont a miénk is az elmúlt rettenetes évekhez viszonyítva sem boldogtalan, jobban mondva nem reménytelen, hiszen itt vagytok Ti, külföldön és biztosan gondoltok ránk. A rettenetes háborús eseményeket már biztosan ismered és mostan a jelenlegi helyzetről szeretnék Neked referí/ni. Először rövid csak annyit: Segit_ »etek. Küldje! mindent: ruhát, ciseték. 'segítse' és megint csak segítpöt, fehérnv / és enni és ezerszer megint ug’ /ft.. Ne dobjatok el semmit, itt J / n rongyra szükség van. A város /jakban hever és Isten tudíz újból felépítve, hisz , sínesének eltakarítva. fagyunk, rongyosak vágásainknak az ablaka papivari kitömve, a szobák jéghideéí van ahol csak 2 fal'áll; A pénznek nincs értéke, de ezt az értéktelen pénzt is alig lehet megkeresni. Mert például egy ebéd 4000 pengő, de ettől is éhesen kel fel az ember, no és honnan veszünk minden nap 4000 pengőt? Csak már a tél elmúlna. Képzeld itt ilyen állapotok mellett még mernek pofázni ezek a nyomorult, bitang nyilasok. No de nyugodj meg, akiket •elkapnak, azok aztán Szibériába utaznak, ingyen és dijtnentve, remélhetőleg a soha többé viszontlátásig. Mert bizony az oroszok a rendeletek be nem tartásában nem ismernek tréfát, nekik mindegy ,hogy zsidó vagy keresztény, piros-e, avagy fehér, kisgazda, avagy ex-nagybirtokos; aki nem tartja be az ukázt, az standa pé meg lesz büntetve a legszigorúbban. Itt nincsenek belseni, avagy nürnbergi theátrális tárgyalások és ebb* az oroszoknak teljesen igazuk van. Az ö népük szenvedett a legtöbbet. Ismersz engem, tudod, hogy nem vagyok sem zsidó, sem kommunista, sem fascista, szóval semmilyen ista sem vagyok, hanem utolsó leheletem'g demokrata. De egyet mondhatok, ha van Isten, akár milyen paradoxonnak látszik, akkor a szovjet katona az ö büntető angyala és amig egy szovjet katona van a világon .addig a náciknak nem lesz egy perc nyugalmuk, mert bizony az oroszok nem ismernek a németekkel szemben kegyelmet, nem felejtenek és nem is bocsátanak meg senkinek. No de most már zárom levelem és egyre kérlek: az Istenért segítsetek rajtunk, mert mi nem tudunk segíteni magunkon Még egyszer Boldog Újévet kíván örökké hü barátod. * Szlovákia Kassa, Újév, 1946. Drága Bátyám! Remélem, ez az utolsó Újév, amit itt töltök ezen az átkozott földön, a melynek csak születésemet köszönhetem. Ezt a várost valamikor imádtam, ma csak utálattal és kényszerből élek itt és csak arra az örömnapra várok, amikor már elutazhatok inen. Hiába szabadultunk fel a nyilas és hlinkista elnyomás alól, még néhanapján most is vannak hünka-párti szimpatia-tüntetések és antiszemita kilengések, amit a rendőrség hol kisebb, hol nagyobb eréllyel próbái elfojtani. Az uecán nap-nap után találkozom nyájas idegenekkel, akik ünnepélyes arccal kezemet szorongatják és ezt mondják: — Én is adtam be ennivalót a kedves szüleinek a leplombált vaggonba. Szüleimnek és ezer másnak legalább egy hnapig elég lett volna ebből az ennivalóból, amit ezek állítólag adtak nekik a deportálásnál. Az igazság viszont az, hogy a deportáltak fele már útközben meghalt az éhségtől, vagy szomjúságtól, mert sonk: #sem próbált rajtuk segíteni, még a legcsekélyebbel se m. Vagy öt koncentrációs táborban voltam és saját szemeimmel láttam, amikor apánkat egy törülközővel a kezében, mosakodás ürügye alatt a gáz kamrába vezették. Láttam, hogyan pusztultak el barátaink 80 százaléka, most, amikor azt reméltem .hogy itt van a. felszabadulás és megbosszulás ideje, úgy kiderül, hogy itt minket úgy fogadnak, mint a szegény rokont, csak azért, mert vissza kell adni mindent. Jobban mondva csak kéne, mert a hatóságok legalább is egyelőre nem elég szigorral lépnek fel és csak igy eshetett meg, hogy sok értékünket, a miről tudom, hogy drága szüléink egy jó ismerősünknél rejtettek el, — egyelőre nem tudtam visszakapni és az ismerős ezzel fogadott: — De kérem- magának víziói vannak, úgy látszik a koncentrác ós táborban az eszét vesztette. Nekünk nincs itten semmi az önökéből. Azonkívül a komplett berendezett lakásunkat nem nekünk, hanem egy idegennek akarták odaadni és csak közös barátunk jóvoltából, aki akkor vándorolt ki amikor te és ma mint az északamerikai hadsereg tisztje van itt a kémelháritónái. USA uniformisának teljes tekintélyét kellett igénybe vennie, hogy visszakapjam szüleim lakását. Az üzletünkben is csak mint gondnok vagyok kinevezve fix fizetéssel és a többlettel el kell számolnom a hatóságoknak. A hlinkisták meg nyugodtan és pökkhendien sétálnak a korzón, sőt Tisó páter, ez a b tang, akinek a szemeláttára gyilkolták a zsidókat és demokratákat és aki Szlovenszkót kiszolgáltatta a németeknek, még a végén valami kis börtönbüntetéssel fogja megúszni a gazságait. — Megjegyzem, ezek a papok sehol säin nyugsznaka Édes bátyám, nincs megbocsátás, nincs kegyelem, addig, amig szüle tikét meg nem bosszultuk s hiába élünk itten, a magyarországi viszonyokhoz képest nagyon jól, mert itt van ennivaló, ruha, cipő, sőt néha még szórakozni is járunk, de ezek csak röpke percek, mert azután újból elborul az arcunk, ökölbe szorul a kezünk és a nyájas ismerősök között keressük szüléink, testvéreink barátaink gyilkosát. Mivel az igazságszolgáltatás itten ólomlábakon jár és sajnes a vérbosszút és ököljogot itten halállal bűn. tetik, igy kérlek, hogy minél előbb szerezd meg hezzád a beutazási, addig, amig nem késő és meg nem fojtok egy kedves ismerőst, az ezrediket, aki azt mondja, hogy “én s adtam be ennivalót a kedves szüleinek a leplombált vaggonba, szegények, szegény ;k. • Zárom levelemet és k'vánolc drága, szüleimnek ott fenn és neked itt a
