Szabad Szó - Libre Palabra, 1946 (2. évfolyam, 13-25. szám)
1946-03-15 / 16. szám
Szabad Szó ■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■ 1 Művész a haláltáborban Lukács Ágnes rajzai az auschwitzi pokolról A Németországba hurcoltak szenvedéseiről, a haláltáborok borzalmairól, a visszatértek száma és Írásban már mindent elmondottak. Abból, amit megtudtunk, azt hihettük, föl tudjuk mérni a kinzók határtalan aljasságát és a kinzottak mérhetetlen gyötrelmeit. S most egy sereg rajzot nézegetve, rá kell jönni, hogy a lélek kapkodó kétségbeesésének, a test tehetetlen nyomorúságának van egy foka, mely minden Írásban és élőszóval való ábrázolásnak határt szab. “Auschwitz női tábor” — ez a gyűjtőcíme a rajzoknak. Több a szörnyűségnél, ami bennük van. Két sóvár tekintetű, kopaszra nyírt nő álldogált vékony vonalakkal jelzett szögesdrótok mögött, ez az egyik kép. De ezek a vékony vonalak, mintha kifejtett idegszálak volnának, határtalan lehetőségeivel a meredi fájdalomnak. “Büntetést” ábrázol egy másik rajz. Körbe-körbe nehéz kődarabot emelve a magasba, térden csúsznak a szerencsétlen asszonyok. — A visszahulló ruhaujjak szabadon láttatják a karba tetovált számokat. A harmadik kép: palánk tövében, görcsbe gyürödve a rettenettől, egy nő vonaglik, szöges csizma rúgása alatt. A fetrengő teremtés néma sikolya harsogva ordit a fehér lapról. “Sorakozó”. Az összeparancsolt aszszonyok szemében iszonyat: Úristen, mi készül megint ellenük! “Krumplihéj”. Az ujjak, mint a ragadozók karmai markolnak a szemétrakásra dobált rothadt krumplihéjra. “Füstöl a krematórium’1. A füstöt egy nő nézi, Érezzük a máglyán égő emberhús szagát. Egy véreb ahogy ráveti magát a menekülő lányra. Aztán a verekedés az ételkioszt ásnál. A hálóterem az emeletes ágyakkal. Lent, az egyik alsó ágyban cérnavékony, aszott lábakkal, kopasz, csontos, csöpp fejjel, mezítelenül egy halott fekszik. Asszonyi hulla, Körülötte mélyen, elgyötörve alszanak a társak. És a szemermetlenül mezítelen halott a rothadásnak erejével és indulatával élni látszik a halotti álomba dermedt alvók között. . A legfeledhetetlenebb és legiszonytatóbb a rajzok között a “Szelekció” cimü. Mengele, a női tábor parancsnoka és hóhéra szelektálja a tábor lakóit. Ezer és ezer nő áll előtte, pőrén, elvékonyodva, kiálló bordákkal, kopaszranyirt fejjel, petyhüdten lógó emlőkkel. Zörög a csontjuk, szemük szinte világit a félelemtől. Most dől el, kik kerülnek talán már percek múlva a gázkamrába. E meredten álló csontvázak már nem emberek. Az élet, a lélek csak a szemükben ég, ők maguk, az egész mezítelen sereg • halálon innen, de már az életen tul, az örökkévalóság kapujában tolong, az idők végéig. A legmegrenditöbb közlés ez a rajzsorozat, szinte a bűntudatig megrázó. A fiatal rajzmüvésznő, aki csinálta, maga is az auschwitzi tábor lakója volt. Kicsi, fekete, nagyon szerény és nagyon kedves mosolyu lány. Lukács Agnes a neve. E rajzok látta után oly különös és hihetetlen egyszerre megdöbbentő és megnyugtató is, hogy aki ezt megette, Ilyen kedvesen, szeretetreméltúan és bizalommal tud mosolyogni egy másik emberre. JÓZSEF JOLÁN (Budapest) 8582 .VICTORIA 850 U.T. Uruguayi képviselet: Küldjünk szeretetcsomagban kávét, élelmiszert és ruhát Ausztria, MAGYARORSZÁG, Svájc, Hollandia Olaszország. Lengyelország, Oroszország, Csehszlovákia, Belgium, Franciaország, Svédország, Norvégia, Dánia, Finnország. Görögország, Jugoszlávia, Palesztina s mától kezdve SANGHAI-ba is. Almacén “LA TORRE” Katz Pál, Montevideo Calle Luis de la Torre 701, Tel. 41-29-07,
