Szabad Szó - Libre Palabra, 1946 (2. évfolyam, 13-25. szám)

1946-03-15 / 16. szám

Szabad Szó ■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■ 1 Művész a haláltáborban Lukács Ágnes rajzai az auschwitzi pokolról A Németországba hurcoltak szenve­déseiről, a haláltáborok borzalmairól, a visszatértek száma és Írásban már mindent elmondottak. Abból, amit megtudtunk, azt hihettük, föl tudjuk mérni a kinzók határtalan aljassá­gát és a kinzottak mérhetetlen gyöt­relmeit. S most egy sereg rajzot né­zegetve, rá kell jönni, hogy a lélek kapkodó kétségbeesésének, a test te­hetetlen nyomorúságának van egy fo­ka, mely minden Írásban és élőszó­val való ábrázolásnak határt szab. “Auschwitz női tábor” — ez a gyűj­tőcíme a rajzoknak. Több a szörnyű­ségnél, ami bennük van. Két sóvár tekintetű, kopaszra nyírt nő álldogált vékony vonalakkal jel­zett szögesdrótok mögött, ez az egyik kép. De ezek a vékony vonalak, mint­ha kifejtett idegszálak volnának, ha­tártalan lehetőségeivel a meredi fáj­dalomnak. “Büntetést” ábrázol egy másik rajz. Körbe-körbe nehéz kőda­rabot emelve a magasba, térden csúsz­nak a szerencsétlen asszonyok. — A visszahulló ruhaujjak szabadon lát­tatják a karba tetovált számokat. A harmadik kép: palánk tövében, görcs­be gyürödve a rettenettől, egy nő vonaglik, szöges csizma rúgása alatt. A fetrengő teremtés néma sikolya harsogva ordit a fehér lapról. “Sorakozó”. Az összeparancsolt asz­­szonyok szemében iszonyat: Úristen, mi készül megint ellenük! “Krumpli­­héj”. Az ujjak, mint a ragadozók kar­mai markolnak a szemétrakásra do­bált rothadt krumplihéjra. “Füstöl a krematórium’1. A füstöt egy nő nézi, Érezzük a máglyán égő emberhús sza­gát. Egy véreb ahogy ráveti magát a menekülő lányra. Aztán a verekedés az ételkioszt ásnál. A hálóterem az emeletes ágyakkal. Lent, az egyik alsó ágyban cérnavékony, aszott lábakkal, kopasz, csontos, csöpp fejjel, mezíte­lenül egy halott fekszik. Asszonyi hul­la, Körülötte mélyen, elgyötörve al­szanak a társak. És a szemermetle­­nül mezítelen halott a rothadásnak erejével és indulatával élni látszik a halotti álomba dermedt alvók között. . A legfeledhetetlenebb és legiszony­­tatóbb a rajzok között a “Szelekció” cimü. Mengele, a női tábor parancs­noka és hóhéra szelektálja a tábor lakóit. Ezer és ezer nő áll előtte, pő­rén, elvékonyodva, kiálló bordákkal, kopaszranyirt fejjel, petyhüdten lógó emlőkkel. Zörög a csontjuk, szemük szinte világit a félelemtől. Most dől el, kik kerülnek talán már percek múlva a gázkamrába. E meredten álló csontvázak már nem emberek. Az élet, a lélek csak a szemükben ég, ők maguk, az egész mezítelen sereg • halálon innen, de már az életen tul, az örökkévalóság kapujában tolong, az idők végéig. A legmegrenditöbb közlés ez a rajz­sorozat, szinte a bűntudatig megrá­zó. A fiatal rajzmüvésznő, aki csinál­ta, maga is az auschwitzi tábor la­kója volt. Kicsi, fekete, nagyon sze­rény és nagyon kedves mosolyu lány. Lukács Agnes a neve. E rajzok látta után oly különös és hihetetlen egy­szerre megdöbbentő és megnyugtató is, hogy aki ezt megette, Ilyen ked­vesen, szeretetreméltúan és bizalom­mal tud mosolyogni egy másik em­berre. JÓZSEF JOLÁN (Budapest) 8582 .VICTORIA 850 U.T. Uruguayi képviselet: Küldjünk szeretet­­csomagban kávét, élelmiszert és ruhát Ausztria, MAGYAROR­SZÁG, Svájc, Hollandia Olaszország. Lengyelor­szág, Oroszország, Cseh­szlovákia, Belgium, Fran­ciaország, Svédország, Norvégia, Dánia, Finnor­szág. Görögország, Jugo­szlávia, Palesztina s má­tól kezdve SANGHAI-ba is. Almacén “LA TORRE” Katz Pál, Montevideo Calle Luis de la Torre 701, Tel. 41-29-07,

Next

/
Thumbnails
Contents