Szabad Szó - Libre Palabra, 1946 (2. évfolyam, 13-25. szám)
1946-03-15 / 16. szám
Zemplényi Klára 6 MHon Szabad Sz5^ KORUNK SZIVE Az állatszeretetben az osztrákok vezettek. Különösen Bées városa volt az, ahol minden kimúlt macskát megsirattak és az “elhunyt” kutyákat, könynyes tem’tést rendezve, megjelölt sírhelyekre fektettek. Ha egy kanári kirepült ablakba állított kalitkájából, s pipszelve sárgállott egy negyedik emeleti ház vizlefolyó csövén, az úttesten ö-'-zeszaladt embertömeg tűzoltókért telefonált. Volt aztán sopánkodás, sirás rivás. “Das arme Viecherl!” “>ía sowas” sopánkodott a jó bécsi szít, s mikor egy ízben a Rudolfplatz vasrácsa közé szorulva visított egy nagy szürke macska, akkor a tűzoltók vonultak ki, hogy megszabadítsák az állatot szorult helyzetéből. Ahogy a nép. úgy az intézmények. Az eey'k évii n iflö előtt csapott le a tél hidege, s a feeske'ereg őszi útja e'ött állva. d:dercgvo keresett menedéket a zord viharok elöl. A bécsi állatvédők r-piilögéoet béreltek a fázós madarak számára. A repülőgép Jlár óra alatt rlv'tte csipogó utasait az o'asz Rivi'-rá-a. ahol aztán kényük k-ivöv törődhettek a napsugarakban. Minden újság irt erről, égig magasztalva az osztrák kedélyt. Tagadhatatlanul kitűnő téma volt a “szilles rovat” sz"rk-szt"íinek. Ml határozza meg. hogy egv nép ilvfa'ta h-1 jlamaiban menny r’ tér el a többi népektől? Hogv alakulnak ki kod 'c'csri. rosszalá^ai. érzelmei? Bu-ros Airesben láttam egv szülő macskát, amelv o-'y lebontott ház kövezetén. a á’vla bebo szélén vajúdott kölvkeiv"). Hazátlan macska volt. szegény, hitándolo, munkanélküli proletár. kiéhezett testtel, lerongyolódott szöfzette' Két n'szülő* tje véresen feküdt a k(ítöremlé’'ek t-özött. a harmadik, egv nyiszlett kis göres. akkor hagyta el anyja t stét a köldökzsinórral egyetemben: Három. négy ember állt ott és n»zte. \ (öbbi elment mellette. Ki undoradva, ki iszonyodva, ki közömbös érdek'elenséggel. Volt. aki a fejét h:rt"Ien elkapta a látvány elöl. V"lt. ai utálkozva húzta össze are- Imiait. De senkinek sem jutott eszébe, hogv bármit is tegyen a kóbor, kivert maoskacsaláJ érdekében, s érültnek tartották volna azt az embert, ki tűzoltókért kiabál. Jobb. lágyabb szive miatt szer-ti. Védi úgy az állatokat az osztrák nép? Kedélyeseire. a közmtmdásos “M'ien-r Gemlitrehkeit” készteti polgárait az állatok iránt való ily túlzott rajongásra? Ugyanezek a polgárok, ezek a kutyát temetők, és facér macskát etetők, rosszalólag néztek az idegen nyelven beszélők után, ha azok nem a kincses országokból érkeztek a Kaertnerstrasséra. Salzburgban. a Festspiele-ken örültek a gazdag, sok pénzt költő amerikaiaknak és angoloknak. Az Imperial. a Grandhotel környékén is világhírű szívélyességükkel szemlélték a gyönyörű külföldi autókat. a brazil milliomosak Gastcinba induló koesiait. Oly hirnévre tette szert az a villamoskocsivezető, ki leszállt fékje és csengője mellöl, hogy az uceán állva, nyújtogató kézzel-karral magyarázza egy. a kocsijára tévedt amerikainak, merre van a muzrum két épülete, hogy ezzel szinte legendát szőtt az összes bécsi kocsivtzetökröl. kik úgy cinek a köztudatban, mint az udvariasság, a szeretetreméltóság és türelem mintaképei. Talán ugyanazon a vonalon történt, hogy egy magyar kiejtéssel beszélő, sovány fiatalember tévedésből szállt fel a kocsira, melyen talán ugyanaz a kocsivezető téliesített szolgálatot, ki világhírre segítette bécsi kollégáit. Tény. hogy a magyar fiatalember, ki látszólag még nem ismerte ki magát az ¡déren városban, szerényen megkérdezte az ajtóban álló jegyszedöt. hogy helyes irányban utazik-e? Erre elvan lárma, sz'tkozódás, majd botrány — mert az utasok nagyrésze is ré'ztvett benne — tört ki, mintha ecy erőszakoskodó őrültet kellene leszerel ni a szűk kocsiban. “Hogy menjen vissza, ahonnan jött!” — kiáltották — “És ne egye el az fi kenyerüket. Hogy nekik nincs szükségük gyanús idegenekre. s hogy Budapesten tartsa fel a '•özlek-dést. nem Becsben. Hogv már ismerik ezt a magyar szokást, fölszállni egy villamosra, egy-két megállót utazni ingyen, aztán egy másik koes’ha ülni ugyanígy.” A fiatal emberrel megváltatták a jegyet, aztán szórzerint ki-brudalták a kocsiból. Az osztrák nyaralókban, főleg a karínthiai és tlroll falvakban a megérkező “alsóbbrendű” nyaralót, az !d”gent. fejtől talpig ugv nézték végig, hogv az, ha csak kis önérzete volt, belepirult. Fvy kétgyermekes fiatal asszonnyal (orient, egy Mönirhkrichen melletti faluban, hogv mikor háromhetei nyaralás után tojást, meg vajat, egy pár tyűket vásárolt a gardtsirsnytól. előjött a gazda és kivette a tyúkokat felesége kezéből. “Tudja, — mondta a nyaraló asszonynak, — “Maga csak hagyján. .. de ez a két kölyök itt nekem nagyon gyanús. Vegye tudomásul, hogy én zsidónak nem adok tyúkot.” Ezzel hátatforditva az ámuló asszonynak, büszke öntudattal lóbálva kezében a lábuknál fogva már összekötözött tyúkokat, ment házába. Ez a nép, mely később Hitler idejében nagy formákban is megmutatta valóságos lelki kedélyvilágát, köztudat szerint vezet az állatszeretetben. Érdemes lenne ezzel pszichológiailag foglalkozni. Ha majd talán a mégts, mindennek darára megjavult világnak Ideje és kedélye lesz efajta kutatásokra. bizonyára érdekes felfedezésekre fog szert tenni. Most egyelőre arról értesítették a föld népét, hogy május t'zenötödikén, a Bikini szigetek körzetében atombomba kísérleteket fognak végezni. Több hadihajó, egy egész hadiflotta fog kivonulni a Csendes Oeeán'a abból a célból, hogy megsemmisüljön. A repülőgépekben. melyekből a mindent megsemmisítő atombomba hull, nem ülnek pilóták. Távolból irányított halálthczó halálgépek fognak a halálha!ók fölé r-piiln!. mert lecelsöbbranru éle'kér'-i. *•'•’>> «cetleges uiabb háború mily módon oldja majd meg a leeha.'hatósabh és lrgnagyobh tömeghalált emberáldo.zat nélkül. Mert korunk azok révén, kik birtokában vannak az atombomba titkának, elérkezett ahhoz a legmagasabb tudományos nenthez. amelynél rmberáldnzat nélkül lehet az egész emberiséget kipuszfitapi. Egyetlen egv angolul beszélő katonát sem kell áldozni arra a célra, hogy a föld többi katonája és vala - mennvi “civilje” eltűnjön az élők vl!á goból. Az emberi ész. amelv ezt az Idáig m ndennél kolosszálisaid! (a magvar “hatalmasabb" szó ki nem fejezi) gondolatot és egyben vívmányt követni akarja, megtorpan és elnémul. Az elnémulást követő nagy esöndességben. melyet még a visszafojtott lélekzet is növi felhangzik az északamerikai állatvédő liga hangja, mely összes harangjai félreverésével megbotránkozásának legélesebb szavaival fordul az atombomba-próba ellen, — a halálhaiókon levő kísérleti nyitlak, kecskék, és bárányok miatt. Mégis égig nőnek a fák?
