Szabad Szó - Libre Palabra, 1946 (2. évfolyam, 13-25. szám)
1946-01-15 / 14. szám
Szabad Sző Zemplényi Klára: 11 “Kicsúszott a talaj a lábam alól". Valamennyi nyelv hemzseg az ilyen é3 hasonló szólásmódtól. Az emberek állandóan használják, anélkül, hogy kutatnák eredetüket, hogy keresnék keletkezésüket. példázatok vannak, utalások valamire a régmúltból, emlékeztetések történelem előtti időkre, kimondjuk, használjuk ellenőrzés nélkül, némelyiket atavizmusból. Ha azt mondjuk, hogy “vége a világnak”, vagy “jön az özönviz”, akkor a bibliai legendát idézzük, amely legenda mögött valószínűleg egy ismeretlen valóság sejtése áll. Ha az elfajult erkölcsöket akarjuk kárhoztatni, Sodomát és Gomorrát emlegetjük. Ugyanígy vagyunk a fogalmakkal. Ha a “haza“ szót kimondjuk, egy szent fogalmat értünk alatta, akkor is, ha megfeledkezve egyetlenegy voltáról. úgy emlegetjük, hogy “óhaza”, meg ‘.ujhaza” vagy ,‘mostani haza” Azok. akik igy mondják és igy írják, akik tehát a haza egy-teljes-széfcvá- Iaszthatatlan fogalmát kettőre, vagy még többre osztva, egyszere két vagy több hazát tisztelnek szentnek, a felháborodás hangján kelnének ki az el,t,n. ki nagyitó üveg alá venné a he“gzett fogalmak nagyrészét és köra haza szent fogalmát is ' ’ntté avatott fogalmak között mely a “hit” fogalma áll a civilizált népek ’knél még a hitel ía”, valamennyi nag volt, amely. szellemi gócaduit. Ez a a után tudatát» is megelL fogalmak t> böl minden >. pont, ahonnan nén a tiirelmess» ngeségnek minősítette. Mindé» -etlenséget jogosított a haza ért. ¿s valamennyi honfi élhetett > a joggal, sa;át akarata szerint. Bemard Shaw. az angolom ezeréves, koszorús i'ója egy uj ötlettel lepte meg az angol imperiumot. levelet küldött a kormánynak azzal a világra szóló felfedezéssel és kéréssel, hogy egy uj helyesírással hozzák be a háborús kiadásokat. Egy olyan helyesírást indítványoz, mely lerövidíti a szavakat egy-egy betűvel. A “bomb” angol szót például — állítja Shaw — alig tizennyolcszor tudjuk leírni egy P’rc alatt, mig a b betűvel lerövidített “bőm” szót huszonnégyszer. Ez huszonöt százalék időmegtakarítás. Levelében még azt is megírja, hogy azé t fordul egyenesen a kormányhoz, mert az iskolahatóságokhoz hiába fordulna. Azoknak olyan szent a meglevő Johnson féle helyesírás, mint a katekizmus. És már a javaslat elolvasása is irtózatta! töltené el őket. Ha Shaw nem ezzel az időmegtakarítással akarná az angol hadikiadásokat behozni, hanem koszorús iró létére Inkább az emberiségre nézve hasznosabb ötleteken törné fejét, akkor azt indítványozhatná kormányának. — miután az iskolahatóságoknak nem meri, — hogy időmegtakaritó, uj helyesírás helyett, uj tankönyveket -•zerkesztessenek és ezt ne csak az Bábel angoloknak, hanem az egész világnak. Ha Shaw fiatal kólában nem irt volna túlnyomó részben szatírát s ha öreg napjaiban nem *?kapráziaLo tréfákon tómé fejét, rájönne arra, hogy elérkezett az ídö, amikor az összes iskolák szellemét át kell formálni, az összes tankönyveket újra és más tartalommal keli nyomatni, a legtö.iü tógáimat át kell revideálni és számos ideált uj ideállal kell helyettesíteni. Miként a vért vesztett beteg ereibe uj, friss vért ömlesztenek, úgy az emberiség tudatába uj, igaz, a mostani tudományos világnak helytálló fogalmakat kell ültetni. Megírhatná Shaw, kinek szava az enyémnél jóval nieszszebb hangzik, hogy nem csupán a német ifjúságnak van szüksége uj tankönyvekre és uj tanítókra. Lg ('.inakkor, amikor a német ifjúságot alapjaiban kell ujramüvelni .teljes életképét egy más életképpel helyettesíteni, kedélyét felgsreblyézve átültetni, a többi népek fiait is át kell nevelni, figyelmeztetni őket a megváltozott időre és változott fogalmakra. Nagyobb feladat ez a Uadikőltségek hamaros behozatalánál, mit az agg iró betűk megtakarításával kivan elérni. Mert ezúttal nem a talaj csúszott ki lábunk alól, hanem a kor. Mi ott állunk, ahol álltunk a háború előtt, a szentesített gyilkolástól véresebb szemekkel és elvadultabb lélekkel, de ote, azon a helyen, ahol a fejlődés ottfelejtett bennünket és hatalmas irammal elviharzott mellettünk. Oly par?doxnak hangzik ez a megállapítás ,hogy első pillanatra el sem hihető, hiszen a korunk mi magunk vagyunk, megdönthetetlen törvénynek ismertük ezt idáig, mint a kétszer kettő az négy-et, vagy a végtelen fogalmát. És még is igy van, napról napra tapasztaljuk, hogy egy uj világban élünk, melyben nem ismerjük ki magunkat. melyben nem tudunk tájékozódni, mert nem fokról fokra, nem mozzanatról mozzanatra alakulnak a dolgok. Egy ismeretlen világban élünk, melynek fejlődését alig kísérhetjük figyelmünkkel, mert nem tudunk vele lépést tartani. A háború forradalmasította ezt a kort és indította el a tudományos fejlődés még felmérhetetlen erejű motorát. Naponta kész, befejezett tények eiött állunk, melyeknek nem ismerjük nevét és nem tudjuk, ellenünk van-e vagy mellettünk. Ugyanakkor azt látjuk, hogy ami a múltban örökkévalónak mutatkozott, eltűnik, semmivé válik, mint a délibáb s mig az egyik ember még hisz benne, a másiknak már kihullt tudatából, gondolkodnia kell, hogy miről is van szó voltakép. Zűrzavar van a létezett és létező világ közt. Az emberek még nem eszméltek fel az uj valóságra, de már kezdik elfelejteni régi fogalmaik értelmét. Mindig vérzett az a kor, mely kénytelen volt meglevő szentségeket lerombolni. Mindig megkövezték, keresztre feszítették azt az embert, kiről úgy vélték, hogy ö az első romboló. Most egyes előfutárok néúkül, maga a kor mutatja meg uj arcát és követel a régiek helyébe uj fogalmakat és uj ideálokat. Amig ezek ki nem alakulnak, káoszban élünk és nem értjük meg egymást. Uj tanokra van szükségünk, mindannyiunknak. A régebbi korosztálynak talán még fokozottabb mértékben, mert több az, mit felejtenie kell. Sosem látszott az emberiség ennyire önzőnek, elrugaszkodottnak, mint napjainkban. Barátok, sőt családtagok válnak szét, nem értik meg egymást. Mintha mindegvik más nyelven beszélne és az idegen nyelven idegen akaratokat nyilvánítana. Az egymás iránti türelmetlenség ma a legkisebb alakulatban is oly méreteket ölt, mint azt a múltban csak egymástól különböző, ellenséges nagy eíjrég-'knél tapasztaltuk. A háború, mit rúmbalo, barbár erők indítottak el, befejeződött. Indítsuk útnak most már a békét, mert ebben a légüres térben, ebben, az egymást meg nem él tesben egy újabb, még veszeó-in.esebü háború tejlözködik. A teljes emberi elvadulás, az önzés tökélyig menő kivirágzása, a gyűlölködés és gyűlölet, mely végül az ököljoghoz vezet vissza ¿s felbontja a társadalmat. Régi világunk összeomlott; ismernünk kell az újat. Kiderült, hogy régi erkölcseink nem védtek meg bennünket a legnagyobb pusztulástól; uj erkölcsöket kell teremtenünk. Láttuk, hegy meglévő ideáljaink nevében milliókat gyilkoltak le; uj ideálokat kell alkotnunk. Tapasztaltuk, hogy szentségeink ránk törve, legjobbjainkat ragadták el közülünk; az uj tudományok erős fényénél meg kell találnunk azt, ami helyettesíti ezeket a szentségeket. Az emberiségnek meg kell egymást érteni. Fogalmaikat egy közös nevezőre kell hozni. Közös ideálokat keli maguk elé tűzni, azonos erkölcsöket kell teremteni. Mert csak igy képesek egymást elviselni, megbecsülni, szeretni. Égessük el tehát azokat az Írásokat, amelyeknek igéi ma homályt borítanak ránk. Törjük szét azokat a törvényeket melyeket ma úgysem tarthatunk fenn. És tegyük ezt az egész emberlakta földön, merí min/lannviunkat újból kell nevelni. Uj tisztességre, uj emberségre, uj összetartásra. Ha a népek irányitói rájönnek erre s rá kell jönniök, mert külömben korunk könyörtelenül elsöpri őket. — akkor egyéb államérdekeiket háttérbe szorítva, ezt fogják legelső, legfontosabb és legszentebb feladatuknak tekinteni. Ha aztán az egész emberi világban megindul ez a hatalmas eszközökkel irányított népnevelés, mely az egymás megértéséhez és megbecsüléséhez vezet. akkor tudni fogjuk, hogy megszületett első, közös, uj fogalmunk, a béke.
