Szabad Szó - Libre Palabra, 1946 (2. évfolyam, 13-25. szám)
1946-12-01 / 25. szám
SZABAD SZÓ 15 “ALKOTÁS” címen uj lapot indít a magyar Művészeti Tanács. A havi folyóirat az irodalom és művészet minden ágával foglalkozni fog. — A lap felelős szerkesztője: Kassák Lajos. # “SZÍNPAD” címmel félhavi folyóiratot ad ki a magyarországi Színigazgatók Testületé. A lap célja: a színházi birálatok bírálata és szini kritikusok nevelése. * “SZABAD PÖLD” cimen uj hetilap jelent meg Budapesten. “A szovjet ember egészsége” címmel dr. Nemessuri Mihály budapesti klinikai mütöorvos könyvet irt, amelyben Szovjetoroszország egészségügyi intézményeit ismerteti. * ‘‘A bélyeg birodalma” címmel a könyvnapra almanach jelenik meg a magyar bélyegekről. A felszabadulás (után ez lesz az első bélyeg-szakmunka. HORVATH SANYIRA a Barnayzeneiskola legutóbbi vizsga-hangversenyén Schubert: Ave Maria és Seitz hegedükoncertjének előadásával újabb bizonyítékát adta rendkívüli tehetségének. Boldog újévet kívánunk a “SZABAD SZÓ” olvasóinak írók - Művészek MOST SZÜLETIK A BÉKE! Irta: VÁRNAI ZSENI Most vajúdnak a hegyek és a széles óceánok most születik a béke, most jött el a pillanatja, ott virraszt lelkünk a párisi betegágynál, várjuk a Gyermeket: milyen lesz majd az arca! Mit érlelt e bolygó megkínzott anyaméhe, e lázadó vulkán, mely lángokat lövel magából, mily gyermeket nemzett a szörnyeteg ölelése, mit tör a világra a máglyák hamujából?! Még lappangó tüzek kúsznak a láva alatt, még dohog a mélység, nem csitult el haragja, olyan a föld, mint a teremtés pillanatján, mikor folyékony tűz volt a magja és burkolatja. Még nem tudott kihűlni, még nincs rajt’ igazi élet, a kilépett vizek még nem tértek medrükbe vissza, riadtan kereng a Galamb hegycsúcsokat keresve, hogy az elrendelt olajágat végre már leszakítsa. Ó, békélj meg Föld, csilapuljon lázad, szálljon le rád az örök törvények rendje, megkínzott népeid, mint szétkorbácsolt nyájak bolyonganak aklot és legelőt keresve. Ne szülj uj fenevadat, uj ostort a világnak, ki öldöklő háborúkkal a téreid betöltse, legyen századokra messzenyuló béke nehezen táruló méhednek gyümölcse. Múljék el népeid bábeli zűrzavarja a gög magas tornyán, mely az egeket fúrja, vegye el az a Gyermek bűneink sokaságát!; őáltala és benne szülessünk mi is újra. Kezdődjék újra a lét, mintha nem lenne semmi múltúnk, nem lenne történelem, se jó, se rossz mögöttünk, minha mind, akik élünk, most jönnének a világra s nem mi volnánk azok, akiket öltek és, akik öltünk. Mély vizeink fölött Isten szelleme legyen, mint kezdetben, mikor elhangzott a parancsa: — Legyen világosság! — és napot, csillagokat tűzött fölélik a fekete égboltra. Legyen hát világosság a párizsi kórteremben, csendüljön uj erővel a teremtés igéje, mig lelkünk ott strázsál a rettentő vajúdásnál s várjuk, hogy megszületik, vagy elvetél a Béke!
