Szabad Szó - Libre Palabra, 1946 (2. évfolyam, 13-25. szám)

1946-12-01 / 25. szám

SZABAD SZÓ 9 fl. háborús bűnös Albrecht főherceg nyomában... Nagy feltűnést keltett a “Szabad Szó” tudósítása a “leghitványabb Habsburg” délamerikai tartózkodásáról A “Szabad Szó” legutóbbi szá­mában részletes tudósítást közöl­tünk arról, hogy Habsburg Al­brecht főherceg, aki ellen a nyilas uralom alatt elkövetett bűnei mi­att elfogató parancsot adott ki a budapesti népbiróság, náci-szinész­­nök és egy spanyol falangista dip­lomata segítségével Braziliába szö­­kötf. Ebből az alkalomból ismer­tettük Albrecht főherceg előbbi ar­gentínai és brazíliai látogatásait és edclig~ismeretlen részleteket közöl­tünk a vállalkozó szellemű főher­ceg chacói honalapitási tervéről-Cikkünk nagy feltűnést keltett a cfiaeói és misionesi magyarok közt is, akik közül sokan emlékez­nek még Albrecht főherceg láto­gatására. Egyik olvasónktól kap­tuk most erre vonatkozóan a kö­vetkező érdekes levelet: Posadas, (Misiones) dec. 2 Igen tisztelt Főszerkesztő TJr! A “Szabad Szó” novemberi szá­mában megjelent Albrecht főher­ceggel kapcsolatos cikkre hivatko­zással elmondok az alábbiakban egyetmást arról, amit a “leghitvá­nyabb Habsburg” itteni látogatá­sa alkalmával saját, magam, köz­vetlen közelből hallottam és lát­tam. 1936-ban egy szép napon az egyik helyi lapban nagy meglepe­téssel olvastam, hogy “Su Alteza Real“, el Archiduque de Hun­gría” megérkezett Posadasba és tisztelgő látogatást tett Dr. Ernes­to Virasolo urnái, aki akkor ennek a hires yerbatermö tartománynak kormányzója volt. Aznap este a Plaza San Martin­on levő ‘ ■ Tokio ’ ’ kávéház terraszán egy 8—10 tagú idegenkinézésü tár­saság tagjai fixirozták a posadasi esti korzó szépeit. Hamarosan meg­tudtam, hogy Albrecht főherceg és kísérete ültek a kávéházi aszta­loknál. Az egyik ur szemén a Posadas­­ban ismeretlen monokli villogott. Ez az ur, amint később megtudtam, Dr. Csiky nevű gentry, a főherceg magántitkára volt. Az igazság kedvéért meg kell je­gyeznem, hogy a főherceg és kísé­rete ez alkalommal nem ittak a Tokio kávéházban alkoholt, hanem “Naranja Bilz” és “Soda Belgra­­no“ mellett társalogtak. De más­nap a “Hotel Roma” éttermében a főherceg kísérete tőkrészegre it­ta le magát. Arról is tudok és velem együtt az egész posadasi magyar kolónia, hogy a főherceg kíséretének egyik tagja itt Posadasban öngyilkos lett. Állítólag szerelmi bánát haj­totta a halálba. Itt ravatalozták fel és érckoporsóban szállíttatta a fő­herceg egy Mihanovies-hajón Bue­nos Airesbe és onnan Magyaror­szágba- ügy emlékszem, az akkori buenosairesi magyar követ az ön­­gyilkossággal kapcsolatban nem a leghizelgöbben nyilatkozott Al­brecht főhercegről és léha tisztek­ből és gentrykböl “álló kiséretéröl. A főherceg és kísérete csak ne­hány napig időztek ezután Posa­dasban. Innen Corpus-ba. hajóztak, hogy a helyszínen “tanulmányoz­zák” az ottani magyar telepesek életét. Azok az öreg magyarok, a kik már 40 éve túrják a corpusi földet és akik már valamennyien rendezett anyagi viszonyok közt él­nek, nem voltak elragadtatva a magas látogatástól. Régi barátom, Tompos Péter bá­tyám sem szívesen vendégelte meg “Ferenc Jóska pereputtyát”. Csak hosszas rábeszélés után lehetett el­érni, hogy “Ö Királyi Fenség” és kísérete jó vacsorát kapjanak Tom­pos Péter chacráján. Zsófi néni olyan paprikás csirkét főzött, hogy a pesti urak meg is nyalták mind a tiz ujjúkat. A töpörtös szalonná» túrós csuszára pedig úgy nyakal­­ták a mendozai vinkót, hogy rózsa­színűnek látták a misionesi csilla­gos eget. Hiába tanították ki Tompos Pé­ter bátyámat és Tóth Ferenc gaz­dát a “Királyi Fenség” megszólí­tásra, ők bizony csak Tekintetes Urnák titulálták a főherceget. Mi­kor a monoklis Dr. Csiky újra ma­gyarázni kezdte, hogy a főherceg nem tekintetes, hanem Fenséges Ur, akkor Tompos Péter megsodor­ván hosszú, ősz bajuszát, a követ­kezőképpen felelt: “— Hallgasson ide, tisztött ur! Nekem csak a mennybéli hatalmas Úristen lenne fenséges ur, ha le­­szállna a földre, hogy itt megnéz­zen bennünket, miképpen cosechál­­juk a yerbát!...” Amikor meg arról volt szó, hogy a főherceg megvásárolja a még mü veletlen kincstári földeket és azo­kon napszámba akarja majd dol­goztatni a kivándorló magyarokat, akkor felvetette fejét Tompos Pé­ter és azt mondta: “— Itt ugyan nincs helye ma­gyar íöldesurnak. Itt minden ma­gyar a saját földjét munkálja. Ke­ressen peont a “tekintetes ur” Paraguayban, az indiók között!” Nem is csoda, ha a főherceg és kísérete azzal a meggyőződéssel hagyták el a corpusi chacráf, hogy az ottani magyarok — “kommu­nisták ”. Bizonyos, hogy a főherceg sze­mélyes tapasztalatai a misionesi kolonizációt. illetőleg nem voltak kedvezőek. De az is lehet, hogy nem is kolonizálni akartak ezek a jó urak itten- Mert hiszen a tiszt urak, meg a repülőgépek pilótái, meg a gentry fiatal urak, akik a főherceg körül forgolódtak, sem­mit sem értettek a földmiveléshez. Ezek után én nem is hiszem, hogy a “leghitványabb Habsburg” ide jönne mégegyszer Misionesbe, még akkor se, ha Argentínába ten­né át főhadiszállását. — Inkább a Deltára fog költözködni, ahol Sem­­sey gróf ur és Sorg Antal oldalán a tigrei füzesekben rejtőzhetne el a magyar népbiróság elöl. Honfitársi .üdvözlettel: GÄL IMRE

Next

/
Thumbnails
Contents