Szabad Szó - Libre Palabra, 1946 (2. évfolyam, 13-25. szám)
1946-12-01 / 25. szám
SZABAD SZÓ 3 UJ UTAKON A BÉKE FELÉ EINSTEIN TANÁR SZÖZATA — Második közlemény — A “Szabad Szó” legutóbbi számában közöltük Einstein tanár szózatának első részét, amelyben a lángész világos okfejtésével mutatott rá a világbéke akadályaira és irányt mutatott az emberiség jobb jövőjének biztositására. Cikkünk, amely az amerikai magyar sajtóban elsőnek adott teret a nagyjelentőségű fejtegetéseknek, érthetően nagy érdeklődést keltett. Itt közöljük a szózat befejező részét: A világ mai helyzetére jellemző, hogy mig egyének és nem-hivatalos szervek már a jövő feladatain dolgoznak, addig a kormányhatóságok továbbra is a múltban élnek. Ha a nacionalizmus fejlődésének útját a szuper-nacionalizmusig követjük, megállapíthatjuk, hogy a nemzeti eszme a hadseregben él a legtovább. Ezt az Egyesült Nemzetek nemzetközi hadseregében csak úgy lehet ellensúlyozni, ha az egyes katonai osztagokon belül keverik a különböző nemzetiségű katonákat, nem pedig úgy, hogy pl. tiszta orosz csapatok mellé tiszta amerikai csapatokat állítanak, mert akkor a hagyományos kasztszellem mellett még az egyes nemzetek versengése is kihatna a világhadseregre. Egyelőre ugyan még hiába várom, hogy az Egyesült Nemzetek Szövetsége az általunk kidolgozott konkrét javaslatnak megfelelően egy valóban nemzetközi szellemtől áthatott hadsereg felállításán dolgozzon. Ugyanígy merülnek fel akadályok a nemzetközi bizottságok megalakításánál a képviselet kérdésében is. Sokan igazságtalannak tartják, hogy például minden kis latinamerikai állam ugyanúgy egy szavazattal bir, mint a lényegesen nagyobb államok. De a lakosság számaránya sem szolgálhat alapul a szavazat’ kérdésénél, mert a civilizációban hátramaradt, tudatlan tömegeknek nem lehet túlsúlyt biztosítani a magasabb műveltségű nemzetekkel szemben, akik a jelen bonyolult technikai kérdéseiben nagyobb tapasztalattal bírnak. Egy kitűnő könyvben Fremont Rider azt javasolja, hogy a műveltség és a nevelés fokát vegyék a képviselet alapjául. A tanítók, ^fizikusok és más szellemi munkások számát tekintsék mértékadónak. Ha hátramaradt nemzetek nagyobb befolyást akarnak gyakorolni az emberiség nemzetközi szervezeteire, akkor azt mondjuk: ”Ha több szavazatot kívántok, igyekezzetek azt kiérdemelni!” A világ fejlődésének ily irányítását célzó javaslatok alig találnak meghallgatásra. Ehelyett olyan háborús és védelmi rendszabályokat terjesztenek elő a kormány vezető emberei, amelyek az emberiséget állandó félelem légkörébe szorítanák és azonfelül megszámlálhatatlan milliárd dollár költséget emésztenének fel. Ez végül megsemmisítené az amerikai szabad életrendet is, még mielőtt kitörne egy uj háború- Ugyanis a totális háború korszakában totális ellenőrzést kénytelen a kormány gyakorolni, hogy a biztonságot csak egy időre is elérhesse. Szigorú korlátozásokat kell elrendelni, nem azért, mert azt egyes emberek akarják, hanem mert a helyzet megköveteli. Ila már most azzal kezdik, hogy jószándéku, ártalmatlan fizikusokat fantasztikus ellenőrzés alá helyeznek, akkor azok a régi gondolkodásmódu politikusok az emberek életét lassanként épp ugv átalakítják, mint azt Hitler tette, mert a mögöttük álló erők épp oly kényszerítő kihatással lesznek. A Hiroshima elleni atombombatámadás előtt kérve kérték a legkiválóbb fizikusok az Unió hadügyi hivatalát, hogy ne használják a bombát védtelen asszonyok és gyermekek ellen. A háborút meg lehetett volna nyerni az atombomba-támadás nélkül is. Mégis úgy döntöttek, az amerikai katonák esetleges pusztulására tekintettel. És most az atombomba jövő alkalmazásának veszélyénél sok millió emberéletet kell tekintetbe venni. Az amerikai hadvezetöség döntése súlyos tévedés volt, mert az emberek megbarátkoznak azzal a gondolattal, hogy ha egy fegyvert egyszer használtak, azt máskor is használni fogják. Ha az atombomba robbanását az idegen nemzetek képviselői előtt Alamo-gordón, Uj-Mexicóban kísérletképpen megmutattuk volna, úgy ezt a kísérletet uj szellemű nevelésre használhattuk volna ki. Ez egy hatásos pillanat lett volna, hogy a jövő háborúk megszüntetésére irányuló észszerű javaslattal vessük meg az uj világrend alapjait. Ha lemondtunk volna az atom bomba alkalmazásáról, mert ennek hatása elképzelhetetlenül borzalmas,'úgy a mostani tanácskozások során könnyebben meggyőzhetnénk a világot arról, hogy őszinte szándékkal hívjuk fel a többi nemzeteket ,hogy az atomenergia békés célú kihasználásán közreműködjenek. A régimódu gondolkodású emberek ezer “reális” érvet hozhatnak fel a tudósok “naivitása” ellen. De e régies gondolkodási mód elsiklik a lélektani realitások felett. Mindenki fél az atombombától. S mindenki reménykedik, hogy ezt az uj erőforrást hasznos célra használják fel. Hol maradnak a régimódi diplomácia “realitásai” és a katonai védelem az emberiséget fenyegető veszély ténye és az emberiség tényleges kívánságai mögött? A világháború alatt sok ember
