Szabad Szó - Libre Palabra, 1946 (2. évfolyam, 13-25. szám)

1946-09-01 / 22. szám

szabad szó 5 Zemplényi Klára: Csoda történi Egy nagylelkű adakozással kezdő­dött. Kis család: anya, fia, lánya éve ken át gyűjtött, nagy adománya ke­resett utat hazafelé, tengeren és szá. razföldön át, az arra érdemes szegény magyarokhoz. Nehéz volt az út, szinte áthághatni lan. Hajóür hiány, beszerezhetetlen en_ gadélyek, szigorú tilalmaké hiányzó vonatok, teherautók és a szárazföldi biztonság hiánya gátolták a szeretet küldemények elindítását. Tudja valaki, hogy mikép születik a csoda? Úgy képzeljük, hogy az elin dúl valahonnan, egy jó pillanattól fog. ganva, kedvező szelek szárnyán hordva és mi csak csodálkozva nyitjuk rá sze­münket mikor ideér hozzánk, mikor részesei lehetünk, mikor örömmel esz. mélünk arra, hogy van, hogy megszü. letett s mi tanúi lehetünk. És mégis, a legtöbb csodát emberi képességek és energiák szülik. Ha gon dolatban utánajárunk ennek a nagy teljesítménynek, mely ma, mint kész csoda áll előttünk, rájövünk, hogy va lgmennyi fázisát, minden mozzanatát egy pár lelkes ember elhatározása, aka­rata és fáradhatatlan munkája hozta létre. Azt, hogy ma az adakozó gyára., nak udvarán, mint felhőkarcolók tor nyosulnak a buenos airesi magyarok és magyar egyesületek szeretetküldc­­ményeit tartalmazó ládák, az, hogy a gyár teherautói az uccán kénytelenek parkírozni, mert azok helyét is a Ma. gyarországba induló, még pántolásra vá­rakozó ládák foglalják el, a törhetetlen energiájú, az argentin hatóságoknál nagy befolyással rendelkező és anyagi erőivel nem takarékoskodó fiatal gyá. ros mellett elsősorban az újjáépülő Magyarországnak minden szenvedését és újra éledő örömét szivén viselő, stockholmi magyar követnek köszön­hetjük. De mellettük azok az önzetlen, minden érdek nélkül, néha a kimerü­lésig dolgozó, mégis szerényen a hát térben maradó, nagyszerű munkatár saknak is, kiknek neve idáig nem sze. repelt nyilvánosan, de kikre rá fog világítani a krónikás reflektora, mert aktiv részesei a szép csodának, az első­nek, a buenosairesi magyar kolónia történetében. Kétszázezer pesó értékű küldemény áll készen, — merjük ezt igy Írni — a matimetika művészetével állítva ösz­­sze. A legszakszerübb csomagolásban, a leghozzáértőbb elrendezésben. Nagy és kis élelmiszeres ládikák a nagy, ab. roncsolt ládákban, hajszálnyi hézag nélkül. Tartalmuk a legcélszerűbben ki­válogatva. Áraik centávosig kikalku­lálva, a legolcsóbbra lenyomva. Tíz kilós ruhásládák, melyekbe mindenki azt csomagolhatta, amit akart, amije volt vagy amit vásárolt kívánsága és anyagi lehetősége szerint, a becsapástól való félelem rossz érzése nélkül, a bi. zalom örömöt adó nyugalmával. És kint, a buenosairesi kikötőben áll a hajó berakodásra készen. Árbócán zászló leng: égszínkék mezőben arany­sárga kereszt. — a szeretet, a bizalom, a biztonság jelképe. Ez a svéd hajó vi szí a szerető gonddal gyűjtögetett es most lázas örömmel csomagolt ajándé­kokat az északi kikötőbe, ahonnan vo. natok és autó-karavánok fogják továb­bítani a türelmetlenül várakozó ma gyarok ezreinek. És ezt. a hajót újabb hajók fogják követni és egy szűnni nem akaró áldásos folyamat fog megindulni a csoda révén, mely viszálykodás nél kül, egyesületi marakodás nélkül, rö­vid két hónap leforgása alatt született meg közöttünk. Igaz, eddig is küldtünk már szere tetcsomagokat, ruhaneműt kerülő uta kon, a biztos megérkezés tudata nél. kül, élelmiszert innen de méregdrágán, kényszerhelyzetünkben gazdagítva az üzleti spekulációt. De ez az első eset, hogy magunk csomagoltuk, szerető kéz­zel fektettük be a ruhaneműt a ládába, simítottuk a puha, meleg hol,mit si mára, miközben úgy éreztük, hogy sze. retett, féltett hozzátartozóink sovány kezeit simogatjuk. Mig a nekik szánt holmit válogattuk, közel, voltunk hozzá, juk, eltűnt közülünk az óriási távolság személyes kapcsolat teremtődött e kis művelet révén. Párbeszédet folytattunk velük, megkérdeztük, hogy melyik da. rabra van leginkább szükségük, hogy mit küldjünk az egyiknek és mit a másiknak, szinte együttesen tanakod­tunk. Kinyitottuk a szekrényt és válogat, tunk a ruhák közt. Felcsaptuk a nafta linos láda fedelét és boldog ujjongás. sal teregettük szét a meleg pulóve­reket, kötött mellényeket, kabátokat. Ó, micsoda uj jelentőséget kapott min­den darab! Már nem fekvő, holt tár. gyak ezek, miket időnként szellőztetni, porolni kell. Mindegyiknek van gaz­dája. Ezt a saját kötésű, bélelj, három, negyedes, jó meleg kabátot Edit kapja. Ejnye, tudják e Pesten hogy most ez a divat?... Hát ezek íaz “emeletes” cipők, láttak ilyet már otthon? Hogy fognak örülni, ha elnyűtt, lukastalpú bőr vagy kemény, otromba facipöjük helyett ezeket a kecses, finom cipőket viselhetik! Istenem, milyen más ez, mint a szállítócégeknél befizetett cső. magküldés! Lázas örömmel válogat, csomagol minenki. Teca hét ládát pa kol tele a legszebb holmikkal. Magas, szárú cipő, — ez Adélkának megy, hisz megírtad drágám, hogy viszeresek let. tek lábaid... Hol lehet ma beszerezni Magyarországon magajszáru cipőket beteg lábak számára? És ez a gyönyörű skót utipléd, — mi csak a hajón hasz­náltuk, amikor ide kijöttünk, — milyen jó lesz ez nektek takarónak... És Péterkének itt van a vásárolt fi nőm barna cipő, idén már iskolába fog benne járni. Bori néni, ki csak nagyon kivételes alkalmakkor jár el hazulról, a nagy áruházban, liften fel, liften le, az összes termeket bejárja. Testvérei gyermeke­inek, kik közül csak ketten élték At a véres kataklizmát, legszívesebben az egész áruházat felvásárolná. “Ez most egészen más”, — mondogatja maga. ban, mert azokra a csomagokra gondol mélyekért oly sokat fizetett, s melyek böl mégis kidobáltak mindent, min’­­‘‘szabályé),'enest”. A zsebkendőket, miket legnehezebb otthon beszerezni, dacára, hogy előzőleg nagy ravaszul kimosatta, újaknak találták és a cérna meg pamut gombolyagokkal együtt visszaadták. Most igenis, vásárol a.z ö drága Katójának szép,bolyhos törül, közöket, lepedőket, párnahuzatokat, csupa jó, uj holmit, mert mindenét el. rabolták. És Lilinek, kinek ragyogó íz­léssel berendezett hatszobás lakásából a bombatalálat után egyetlen teritöcskét sem lehetett kimenteni, s ki úgy szere, tett mindent ami szép, ami nem min dennapi, most vásárol a legszüksége­sebb holmi mellé hat darab vászon teritöt, mert Lili megirta, hogy szoba, konyhás lakása mellett van egy kis tejcsarnoka, apró, sivár helyiség, pár ütött-kopott asztallal, ebből él most, miután------------Hát legalább az a pár ütött-kopott asztal legyen leteritve. ha csak közönséges, rózsaszegélyes vászon térítővel is, talán szebb lesz általuk, világosabb, barátságosabb az a kis tej­csarnok. Mindenki küld, amit küldhet, ha mást nem, hát a saját kopott ruháiból egy. kettőt, vagy egy kis élelmiszercso. magot. Mert valóság lett, ami eddig csak álom volt: létre jött egy“ akció”, mely túlhaladta a szokásos “akciók” keretét, — és sikerült! Most kétszázezer pesó megy, ládákba csomagolva, élelmiszerek, ruhák for. májában. Kétszázezer peső. 20 tonna. 82 nagy láda. Mennyi ez? nagyon sok, mégis csak egy csepp a tengerben. De az első hajó után pár hét múlva menni fog a másik. A tengerek vizeit a mi hajóink fogják hasítani, a jó, biz­tos szeretethajók, árbocukon a kék mezős, sárgakeresztes zászlóval. Megnyílt szivekből indulnak el ezek a hajók és visznek meleget, örömöt, re ményt és derűt testvéreink szomorú, fáradt szivébe. 20 tonna szeretet az, mely legelőször ér el hozzájuk. Köszön­jük meg nekik, nekik, a szegényeknek, a megkinzottaknak, a lesujtottaknak, hogy szenvedéseikkel megtanítottak bennünket arra, hogy adni jó, hogy adni a legfenségesebb érzés, hogy adni áldás. És már azért is, hogy ezt megtanul, tűk, már azért is, hogy ezt tudjuk, és sosem felejtjük el, mondhatjuk, hogy csoda történt. A szeretetcsomagakció lebo. nyolitása rendkívül nehéz és fe­lelősségteljes feladat. A sikeres megoldást nagyban elősegítette egy kitűnő export-import szak­ember: Popper Artur önzetlen munkája.

Next

/
Thumbnails
Contents