Szabad Szó - Libre Palabra, 1946 (2. évfolyam, 13-25. szám)
1946-08-01 / 21. szám
SZABAD SZÓ 1 Az országot ma két nagy kérdés iz. gatja: a jó pénz és a jó béke. A jó pénz és a gazdasági szanálás mindenkit egyaránt gyötör. Egy maroknyi spekulánst és nagytőkést kivéve az egész nemzet szenved alatta. .» A szanálásnak, a jó pénz megterem tésének nemcsak gazdasági, hanem politikai előfeltételei is vannak. Ezekhez a politikai előfeltételekhez tartozik, hogy a koalíció minden pártja, a Magyar Nemzeti Függetlenségi Front minden pártja egyenlő erővel és elszántsággal fogjon neki a nehéz munkának. Meg kell mondani elvtársak, hogy ezen a téren nincs minden rendben. — Elsősorban baj van az ország legnagyobb kormányzó pártjával, a Kisgazdapárttal. Mindjárt meg is mondom, hogy miben áll ez a baj. A Kisgazdapárt most sem egységes. Sokszor nem tudja náluk a balkéz, hogy diit tsinál a jobb kéz. Ezt a kérdést nem csak mi vetjük fel, de érzi maga a Kisgazdapárt is. Itt van előttem a Kisgazdapárt hivatalos lapjának, a Kis Újságnak tegnap délutáni vezércikke, amely a pártegység kérdésével foglalkozik. Felveti a kérdést: “Igaz-e az, hogy mi kisgazdák laza összetételű, szervezetlen, szétfolyó és belső ellenmondásokkal küzdő párt vagyunk?’’ És erre a kérdésre mindjárt meg is adja a választ. Azt mondja: “őszintén megvalljuk azt, hogy nem vagyunk összeforrott, túlegységes, egy akarat által bármikor könnyen .megmozdítható politikai alakulat.” — Az ember azt hinné, hogy a vezércikk ezután fel fogja szólítani a kisgazdapártot, hogy legyen végre összeforrott egységes politikai akarat. Ehelyett valami egészen mást ajánl, mindjárt felolvasom, hogy mit, — azt mondja: “Nyugateurópai demokráciák története azt mutatja, hogy a politikai pártok sohasem voltak teljesen egységesek és azt merjük mondani, nem is jó, ha egy politikai párt túlságosan egységes. (Derültség). — Ez egyszerű nyelvre lefordítva annyit jelent, hogy a kisgazdapárt a jövőben nem akar a nemzet sorsdöntő kérdéseiben egységes lenni. Márpedig Rákosi Mátyás miniszterelnökhelyettes washingtoni, londoni és párisi tanácskozásairól hazatérve nagy beszédben foglalkozott az ország legégetőbb kérdéseivel. A beszéd leglényegesebb részét itt közöljük: felvetem a kérdést elvtársaim, hogyan lehessen nyugodtan és biztos kézzel kormányozni az országot, ha a legnagyobb párt, a döntő párt, amelynek kebeléből kerül ki a köztársasági elnök (Éljen!), a miniszterelnök is, a Ház elnöke, a háznagy, a miniszterek fele, köztük olyan miniszterek, mint a pénzügyi, földművelésügyi, a hadügyi, a külügyi, az ujjáépitési és a többi minis,: tér, hogyan lehessen jól kormányozni egy országot, ha a vezető pártban nincs egység. És bizony ennek az egységnek a hiánya lépten, nyomon kütközik és zavarja az országvezetés munkáját és súlyos károkat okoz bel. és külföldi viszonylatban a magyar hazának. — Meg kell mondanunk, hogy mig ilyen a mi. legnagyobb pártunk, addig ez a körülmény rendkívül sokat árt nemcsak a kisgazdapártnak magának, de árt az egész országnak, árt a magyar demokráciának is. Csökkenti béke kilátásainkat is. Ezért nagyon szeretnék, ha a kisgazdapárt — igy vagy úgy — rátérne végre az egységes de mokratikus vonalra. Amikor mi ezeket a kérdéseket itt felvetjük, nem a türelmetlenség beszél belölünk, nem mintha mi kommunisták a magyar népnek tü relmetlenebb rétegét képviselnénk. Nem mi vagyunk türelmetlenek, hanem az idő sürget, az idő türelmetlen. A békekötés nem vár addig, amíg a kisgazdapárt rendbeszedi sorait. A békekötés dátuma ki van tűzve és nem a világ igazodik a kisgazdapárt tempójához, hanem a kisgazdapárt igazodjék a nem zet szükségleteihez. (Hosszantartó éljenzés és taps.) — Szerte az országban érzi a parasztság, hogy valóban bajok vannak a kisgazdapárt körül. Nem azért érzi, mert a kommunista párt ezt mondja, hanem mindennapi tapasztalatból látja, hogy egy párt, amelyik ennyire ingadozik, amelyben annyira hiányzik a belső egyensúly, annál a pártnál valami hiba van a kréta körül és ez az oka annak, hogy az utolsó hetekben megindult a kisgazdapárti demokratikus dolgozó parasztság áramlása a demokratikus baloldali pártok felé. Ezt mi már láttuk Békéscsabán. Senkisem gondolta volna hogy a kommunista párt nézeteinek meghallgatására iyen óriási paraszttömeg gyűlik össze Tapasztaltuk ezt május 1-én is, amikor a munkás parasztszövetség jelszavára szerte az országban ezrével és tízezrével jöttek a régi kisgazda parasztok is együtt ünnepelni a munka felszabadításának ünnepét. — Mi üdvözöljük külön az egybegyült parasztokat és azt mondjuk nekik: helyes az út, amelyre léptek. Rá kell mutatni elvtársaim, hogy ebben a tekintetben Magyarország parasztsága kissé elmaradt a szomszéd országok parasztjaitól. Ha végignézünk a szomszédságban, akkor kiderül, l\ogy a jugoszláv parasztság zöme baloldali és Tito marsallt követi (éljenzés, taps). Ha megnézzük Romániát, ott is azt látjuk, hogy a parasztság zöme Gróza miniszterelnököt és a kommunista pártot követi (éljenzés és taps). Hasonló a helyzet Bulgáriában, Lengyelorr zágban, Csehszlovákiában. És itt az ideje, hogy Magyarországon is ez legyen a helyzet és hogy a parasztság képviselői közt kevesebb legyen a nagybudapesti aszfalton nőtt monoklis kisgazda és több az igazi falusi demokratikus paraszt. A munkásegység Mi a magyar viszonyok ismerete alapján eddig nem vettük fel a munkásegység legszorosabb megvalósuási for máját: a két munkáspárt egyesülését (Éljenzés), de meg kell mondanom Elvtársak, hogy más országokban, Németországban, Olaszországban, Norvégiában ez a kérdés már felmerült, sőt Németországban a legrégibb munkásmozgalommal biro két párt a Szociáldemokrata Párt és a Kommunista Párt már egyesült. Meg vagyok győződve arról, hogy Rákosi Mátyás: JÓ PÉNZ, JÓ BÉKE
