Szabad Szó - Libre Palabra, 1946 (2. évfolyam, 13-25. szám)

1946-01-01 / 13. szám

14 Szabad Sző T I S Z AZ U G Jelenet Hay Gyula színmüvéből Hirt adtunk már arról, hogy előkészületek folynak Buenos Airesben egy “Szabad Színpad” alakítása iránt és az uj kultúrintézmény azt a célt szolgálja, hogy az uj Magyarország színpadi müveit mutassa be Argentina magyar társadalmának. A felszabadított Budapesten a Nemzeti Szinház első eredeti bemu­tatója Hay Gyula “TISZAZUG” cimü drámája volt, amely a világháború előtti magyar falu életéből! vette tárgyát és a szolnokvidéki “arzénos asszonyok” bűntettei mögött rámutat a földkérdés jelentőségére. A színdarab kézirata már megérkezett Északamer kán át Buenos Airesbe. Itt közöljük mutatóba a szinmü első felvonásának egyik jelenetét: (A parókia előtt- Az uccán, a kerí­tés előtt padka. Cselédlány jön a kert­ből, hoz egy asztalkendőt és három po­harat.) Plébános (kikiált a házból): így ni. fiam, tedd csak oda az asztalt a padka elé. Három poharat rá. Meg egy szé. kst az őrmester urnák. (Kijön a ház­ból, pálinkás üveg és dohányszelence a hóna alatt. Molnár Máté csendörör­­mester és Balló Dani csendörkáplár jönnek vele.) Plébános: így ni, ez az én két kísé­rőm: ez, meg az. (Az orruk alá tartja a pálinkás üveget): Tetszik érezni? őrmester és Dani (a szagot mellre szíva): Ah! ..Plébános: Ezt a szagot te már ré­gen ismered, mi? Dani; Átjárta az egész iskolát. Plébános: Aszaszaszaszn! Hozza ezt a fiút gyakrabban a falunkba, őrmes­ter ur! őrmester: Valahányszor a szolnoki pa:ancsnck;ág elrendeli; én szívesen hozom. Plébános: Ez volt az én kedvenc ta­nítványom, tudja-e, őrmester ur. — ...“Mi az apátok?” — A testvére is vele volt, aki most fejős a grófnál. — “'Béres!" — “Ki az uraságtok?” — “Cukorgyár részvénytársaság. Szol­nok.” A cipőjük úgy lógott le madza­g-őr- a vállukról, mert a nyolc kilomé­ter utat naponként mezítláb tették nr.ee, a cioö csak parádénak volt. Dani: B'zony, akkor az állam még nem fizette a talpalást. Plébános: De most igen, káplár ur, mi? Foglaljon helyet, őrmester ur. őrmester; Vagyok olyan bátor. (Az őrmester a székre ül, a plébá­nos és Dani a padkára. A plébános pálinkát tölt a poha-arkba.) Plébános: “Cukorgyár részvénytár­saság, Szolnok”-.. — Nem volt ez elég uraságos az én fülemnek. Uj em­ber voltam még ezen a vidéken. Fris­sen jöttem a szülő városkámból, gör­­behátu tótországból. De aztán hamar me-t-nultam. hogy ki mindenki itt a füldesur: a gróf, a részvénytársaság, az Ampel Gusztáv örökösei és a Föld­­hitelbank. Szélesen, komótosan ter­peszkednek ezek köröskörül. Ami meg a középen kimarad, azon ott él össze­zsúfolva, szerényen, Istenben bizakod­va, amennyire lehet békességben, a mennyire lehet boldogságban, ameny­­nyire lehet, egészségben — a nép. őrmester: Áldott nép, jó nép. Plébános: Derék, jó nép. — Ked­ves egészségükre. (Mind a hárman isznak és köszö. rülik a, torkukat) Dani: Hu! őrmester: Teremtette! Plébános (Kinyitja a dohány-sze­lencét) : Parancsol, őrmester ur? őrmester (a szelencébe néz és a plébánosra sandit): Ej! Hm. (tömi a pipáját.) Plébános (szintén tömni kezdi a pi_ páját): Hát te, Dani? Dani (belenéz a szelencébe, rázza a fejét) Plébános: No, ml a hiba? őrmester (a plébánoshoz hajcl): Tisztelendő uram — dohányjövedéki kihágás után nyomozni, .közben szűz­­dohányt szivnj és mégis becsületes embernek maradni — nem olyan egy. szerű. Legalább három csillag kell ehhez a parolin, meg egy ezüst zsi­nór. Egy. káplár a két csillagjával nem győzi még ezt. (Halkan nevetnek. Dani is moso. lyog, cigarettát sodor magának a sa­ját, vA: árolt dohányából.) Plébános (kissé duzzogva): Mert hát mi is voltakép a szüzdohány? De. hány, amit még meg nem szaglászott a finánc. Amit nem adtak le az ál­lamnak, hogy aztán drágán, elront, va, visszavásárolják. Dani (vállát vonva): Hát persze... persze... Plébános; Hallgass ide, fiatal ba­rátom: ugy.e te a városban voltál? He? Ott annyi szép kislány van. He? Nem e:ett meg egyszer máskor, hogy egy kis szüzet... hogy egy kis szűz. zel...? He?... És engem meg Setn kérdeztél? Az egyházi áldást meg se vártad?... He? He? ö-rnester (derülten): No? No? Er­ről ép most egy uj nótát fújhat­nék ... Dani (találva, igen zavarta«):... Ami azt illeti... Plébános: No látod! Te kijátszód az én monopóliumomat, én kijátszom a te monopóliumodat, neked a te szü. zed, nekem az én szüzem és kvitt! őrmester (nevet, ncgy a könnye csorog.) Plébános (kurjongatva nevet, Danit többször erősen hátbavágja): Kvitt, fiatal barátom! Megértetted?... — Egészségünkre! (Isznak, köszörülik a torkukat.) őrmester: Mit is akartam monda­ni? Dani, ha a Biróné elsírta a gyá. szát, egy kis látogatást kell tennünk az udvarában. Plébános: -»Nono... Hivatalosan? őrmester: Igen. Hanem tisztelendő uram beszélhetne vele előbb, hogy simábban menjen a dolog: a Biróné még nem égette el a kukoricaszárat. Dani (örül, hogy szolgálati kérdés­ről beszélhet): Igenis, őrmester ui és szabad egy kérdést: tulajdonkép. pen miért kell a kukoricaszárat el­égetni? Plébános: Ahá, ezt magam is sze­retném tudni. őrmester (vállát vonogatva): Ren­delet. A megyétől. A hesszenl légy egyenesen a kukoricaszárba rakja a petéjét. Azt kell elpusztítani. Dani: De az Ampel örököseinél ilyen halom szárat látni. Plébános: Ahá, ahá! őrmester: Az nem ebben a megyé. ben van. Dani (inkáb' értelmetlenül, mint ellenkezve): Hát a légy nem tud át­menni a megyehatáron? őrmester: A légy igen, a rendelet nem. Plébános: No, nekem nem lehet akármit beszélni (halkan) a grófnál is szárat etetnek tavasszal, pedig az a mi megyénkben van. őrmester (szigorúan): Kérem alás­­ean, mindenkinek szabadságában áll a szárat télire elvermelni, hogy a pendró elpusztuljon... A pontos uta. sitást a hivatalos lap közölte. Plébánrs: Jó, de mikor kerül a hivatalos lap a paraszt kezébe? őrmester: Sohasem. De minek is. Tisztelendő uram. Tisztelendő ur csak úgy tudja, mint jó magam. Inkább a heoszeni legyet szenvedi el a pa. raszt, semhogy egy rendeletet be­tartson. Ez már a Vériben van. Plébános: Én pedig azt mondom, őrmester ur, hogy az ilyesmi senki­nek sincs a vériben. Én azt mondom, ennek az cka csakis... csakis... a török hódoltság... ezer... No? (Da_ ni felé bök az ujjával) Dani (a jó tanuló): 1526.M1 1686-ig. Plébános: Jól van. Hát ez a török megszállás vagy tul rövid volt, vagy túl hosszú. Mert azóta jöhet a ren­delet a császártól feketesárga pántli. kával, vagy a nemzeti kormánytól pircsfehérzöld szalaggal, vagv pedig (halkan) 1919-ben a szovjettől vörös pecséttel,— a magyar parasztnak ez mind csak annyi, mintha a budai ba. sátől jönne és ekkora félholdas pe. csét volna rajta. Hogy a rendet meg. utáltasía, ahhoz mind elég soká tar­tott ;hogy a rendet megteremtse, ahhoz mind hamar letűnt.

Next

/
Thumbnails
Contents