Szabad Szó - Libre Palabra, 1946 (2. évfolyam, 13-25. szám)
1946-01-01 / 13. szám
Szabod Sző Budapesten ünnepük a „Vörös embert“ Párizsban elhagyottan, betegen él a „Vörös ember“ alkotója Biró Mihály levele a „Szabad Szó” főszerkesztőjéhez Páris felszabad tásakor kaptuk a hirt, hegy a kiváló magyar festőművész, a "kalapácsos Vörös Ember" alkotója megmenekült a nácik rabságából, de súlyos betegen fekszik a francia fövi ros egyik kórházában, A távirat vétele után felkértük párisi munkatársunkat. Gergely Imrét( hogy látogassa meg a nagybeteg művészt és küldjön tudósítást Biró Mihály sorsáról. Az erre vonatkozó érdekes cikket repülöpostán meg is kaptuk és közöltük a “Szabad Szó” október 1-i számában. Biró Mihály abban az időben olyan súlyos állapotban volt. hogy ö maga nem Írhatott még nehány soros levelet sem. Most végre annyira erőre kapott, hogy ismét tollat foghat a kezébe. Biró Mihály, akit 25 éves barátság fűz Dr. Székely Józsefhez, a “Szabad Szó” főszerkesztőjéhez, itt következő levelében nem a nyilvánossághoz fordul, de szerintünk igenis a nyilvánosság elé tartozik ennek a nagyszerű művésznek és örök forradalmárnak “búcsúlevélnek” nevezett dramatikus vallomása: Páris, 1945. december 3. Drága, kedves régi barátom, tegnap volt nálam Gergely barátunk és tőle tudtam meg végre címedet. Láttam és olvastam kis újságodat is. Tudod, hogy mindég egyenes és nem igen hizükedö fiú voltam, de nem is tudom megmondani, hogy milyen örömet éreztem amikor 1 hallottam, hogy sikerült e pokolból időben megmenekülnöd. Tudod biztosan és érezhetted, hogy mindig őszinte és jó barátod voltam és igazán csak szeretettel tudok Rád gondolni. Én megőriztelek igen-igen kevés számú barátaim között. Becsületes és tiszta harcos maradtál mindég. Se r.te búcsúlevélnek szánom ezt a rövid kis írásom. Hiszen olyan beteg vagyok, hogy nincs remé nyem talpraállni. Btteg a tüdőm nagyon, beteg a szivem, a vesém és nagyon gyenge vagyok, annak hímére, hogy most már 47 kiló vagyok, de az internálásom alatt már 34 re fogytam éo már féllábbal a másvilágon voltam. Az úgynevezett “München” óta életsm valóságos drámák sorozata volt. Rettenetes, hogy mi mindent éltem át. Amikor a németek bejöttek ide. elmenekül tem, egy vas nét kül és elöbg a franciák és 12 órával később a németek fogtak el, mint kémgyanust és állítottak sza bályosan a falhoz, hogy agyonlöjjenek. Nem lőttek agyon, de a németek kezébe kerülve o'yan lettem, mint egy zátonyra dobott hajóroncs- Dehát igazán nem érdemes rólam beszélni, amikor milliókra megy a zsidó és szoclalsta és kommunista áldozatok és halálra kinzott mártírok száma és hőstette. £n megúsztam. Hogy miért akartam megúszni — azt most igazán nem tudom. Élek, de nem látom semmi értelmét, már ityen állapotban élni. Néha jönnek emberek és meghatóan mesélik, hogy én mdyen nagy ember vagyok. Én ezt Sohasem tudtam. Én csak kötelességemet teljesítettem és meggyözödésmef szolgáltam. Rengeti g beszélni valóm lenne, szeretnék da gozni, szeretném — még mielőtt meghalok — kiadni magamból azt a lángoló gyűlöletet, amit a fascisták és egyéb banditák ellen érzek. Dehát itt rab vagyok és tehetetlen és gyenge. Még repülöpostára sincs pénzem. Elhagyott vagyok itt a kórházban és ha néha vn aki jön, akkor azzal vigasztal, hogy otthon, Magyarországon mindenütt a “Vörös Ember!”... Oh, Istenem, mintha ezzel segítve lenne rajtam! Nagyon sok jóakarattal karolta fel Göndör bajomat és össze is gyűjtött “Az Ember” ben vagy 120 dollárt. Ezt a pénzt oQ is küldte egy magyarral aki repülőgépen jött Ide, de az visszautazott New Yorkba és visszaadta a pénzt az zal, hogy beteg voít és nem tudta átadni nekem... Mit szólsz ehhez, Hát ilyenek az emberok! Göndör leközölte levelemet és irta, hogy sokakat “megrikatott". Én sohasem voltam — sajnos, egy praktikus és “reális” ember, de most többre becsültem volna, ha könnyek helyett dollárt potyogtattak volna értem és érdekemben. De hát az ilyen nyavalyás és elhagyott fráternek, mint én vagyok, meg keli elégedni már a könnyekkel is. Az is valami a honfi- és elvtársaktól... Kétségtelen, hogy a legázolt Európából mindenki Tőletek vár segítséget, tőletek, akik nem ismeritek a nácik rablógyilkosságait. Nem csodálom, hogy nem birnak eleget tenni a sok kérésnek, hiszen mindenkinek van itt Európában valakije, akit támogatni kell. Én nem kérek semmit csak anynyit, hogy irj... Régi hü szeretettel és barátsággal ölellek, várom válaszodat: Mihály od. Nem indítunk általános gyűjtést Bifó Mihály javára, csak a művész Délamerikában élő barátait és tisztelőit kérjük, küldjenek pénzt, élei. miszercsomagot és ruhát a követkéz? címre: Michael Biró Hospital Rotschild, Pay. 13. 15. Rue Santerre PARIS. 12 (Francia) Lapzártakor érkeztek az első ado. mányok: Biró Mihály egy régi tisztelője 10O.— Eckstein Lipót, az újpesti szcc. dem..párt volt titkára 100.—* összesen: $ 200.—* B. A. 1 élelmiszercsomag j 'iiHioiiiniiiwMniiiiMiniin^ ..Mawmmmmrj Argentina EGYETLEN törvényesen bejegyzett MAGYAR szabadalmi ügyvivő irodája Találmányok kidolgozása .bejelentése é eljárás az állami szabadalmi hivatalnál. — Szabadalmak megszerzése a világ bármelyik államában. Műszaki tanácsok kétes szabadalmi ügyekben. — Védjegyek bejegyzése. Műszaki forditások. ' JAKAB LAJOS oki. gépészmérnök. Hites szabadalmi ügyvivő Av. R. S. Peña 760, 6-ik em. (Diagonal Norte) U. T. 34, Defensa 4619 p^iimiiniiiiniiiiiimiiniiiiiiiuiiiiiniBimiwiiHiiiHiiiiHiiiaMmniiiiiiiiiiiniiiiiiiiiiBiiMiiiiiiiiiBiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiBiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiimmiiiiiiiHiiinuiiHiniiHiiiniiiiiHiiiNMiBiMiiMimiifc^
