Szabad Szó - Libre Palabra, 1945 (1. évfolyam, 1-12. szám)
1945-07-01 / 1. szám
Bálint István Az orosz ipar csodája 30 MILLIÓ SZERVEZETT MUNKÁS BIZTOSÍTOTTA OROSZORSZÁG GYŐZELMÉT Az európai háború győzelmes befejezése után most már betekintést kaphatunk lépésröl-lépésre a frontmögötti hatalmas munkába, amely a hadseregek döntö sikereit lehetővé tette. Kétségtelen, hogy különösen nagy érdeklődés nyilvánul meg az “orosz ipar csodájáénak megismerése iránt, mert a katonai és gazdasági szkkértök számára a háború alatti orosz ipar mennyiségi és minőségi produkciója hozta a legnagyobb meglepetést. Ez a meglepetés annál indokoltabb, mert a háború első három évében Ukrajna és Fehér-Oroszcrszág egész Iparvidékét megszállva tartották a németek és képzett szakmunkások millióit hurcolták hadifogságba, vagy rabszolgamunkára. így csak a Volgától keletre fekvő iparvidékek álltak 2. kadiipsr rendelkezésére. Az orosz ipar csodájának megértéséhez ismerni kell a munkaerő és a termelési eszközök gigantikus kereteit és nagyszerű szervezetét. Ez alkalommal az orosz munkásszervezetek működését ismertetjük, mert ez nyújt a legbiztosabb alapot az ipari termeléssel kapcsolatos bonyolult kérdések megismerésére: Hogy működik a világ legnagyobb szakszervezete? Az orosz szakszervezetek a nyugati munkásszervezetek mintá'ára alakultak meg és szervezeti formában az angol, francia és belga szakszervezetekhez hasonlóak. A szakszervezet orosz elnevezése “Profesionelnij sojuz” szószerint egyezik az angol “Trade Union” elnevezéssel. Az Oroszországban végbement gyökeaes politikai,. gazdasági és szociális változások azonban rendkívüli mértékben kiszélesítették az orosz szakszervezetek feladatkörét, úgy, hogy az jelenleg olyan működési területeket is átölel, amelyeket a nyugati országokban háromnégy külön minisztérium lát el. így a munkások élelmezése, a munkáslakások kérdése, az ipari továbbképzés, az újjáépítés problémája és sok más kulturális és szociális nvmka a szakszervezetek hatáskörébe tartozik. Külföldön általában áz a vélemény “Amit Oroszország a nehézipar fejlesztése terén az utóbbi hét évben véghezvitt, arra nincs példa. Mintha “mérföldes vásznon egy üstökös fénycsóvájával festenének...” Joseph E. Davies nagykövet Roosevelt elnökhöz intézett bizalmas jelentéséből. van elterjedve, hogy az orosz szakszervezetek kényszer egyesülések, a melyek minden dolgozót egyesítenek. Ez a felfogás téves. A valóság az, hogy bár jelenleg közel 30 millió munkás van a szakszervezetek tagjainak sorában, — a szervezetlen munkások száma mégis több millióra rúg. A háború kitörése előtt 5 millió szervezetlen munkás dolgozott az oroszországi üzemekben és ez a szám a háború alatt állandóan emelkedett. Ennek magyarázata abban áll, hogy az első ötéves terv, majd a 12 éves terv végrehajtása során, sok millió olyan munkaerő került a gyárakba, akik azelőtt a szakszervezetnek még fogalmát sem ismerték. A falvakból a gyárvárosokba özönlött munkásokat előbb át kellett nevelni az uj életformára és az uj szociális rendre. Tekintetbe kell venni azt.is, hogy a háború alatt sok millió munkást Közép-Azsiából és más távoli országré- - székből telepitettek át az Ur3l, a Volga és a Donetz iparvidékeire és ezeknek a munkásoknak nagy része még az orosz nyelvet sem beszélte. Egyes Ural-vidéki hadiüzemben több. mint 12 különböző nyelvet beszélnek a más más országrészekből áttelepített munkások. Ezek részére külön klubokat, külön kiképző tanfolyamokat kellett szervezni. Ezt a munkát a szakszervezetek végezték. A szakszervezetek egyik legfontosabb feladata a termelés fokozása. Miután 1927. óta az összes gyár- és bányaüzemek állami tula'donba mentek át, Így azt hirdették a szakszervezeti mougalom vezetői, hogy a termelés emelése az egész ország, a.z egész nép érdekévé vált és egyben hangoztatták, hogy az ipari fejlődés adía meg úgy az ország, mint minden egyes munkás jólétének biztosítását. A Stachanow-rendszerü produkcióemelést a háború alatt az “ezerszázalékos munkások és mérnökök” versengésével fokozták. Uj technikai találmányok, uj gyártási módszerek alkalmazásával és az üzemi szervezet állandó tökéletesítésével az “ezerszázalékosok” valóban túlhaladtak minden előbbi rekordteljesitményt. A munkások erőfeszítését nemcsak magasabb munkabérekkel jutalmazzák, hajiéra a szakszervezetek által nyújtott előnyökkel, az élelmezésj ruházkodás, lakás, üdülés,, a kulturális és spertintézmények terén. így érthető, ha a szakszervezetek tcLSlétszájnsi zz utóbbi évekb^u gyor* san emelkedett. Nők és ifju-munkások az újjáépítésnél A németek által elpusztított területek helyreállításánál és az újjáépített gyártelepek üzembentartásánál uj munkásrétegek kerültek az ipari szervezetbe. Ezeknek az uj munkásoknak, akiket '‘novitschi“-nek neveznek, — nagyrészük nő és if'u-munkás. 1944. novemberében a Stalinc-vidéken csak 30 százalék. Woronezs vidékén 35 százalék, Woroschilowgrád üzemeiben csak 27 százalék volt tagja a szakszervezetnek ebből az ul munkásrétegből. A Mari-opol-i “Azowstal” acélműveknél azonban már 95 százalékra emelkedett a szakszervezetileg szervezett uj munkások száma. Kapcsolatok a nyugati országok szakszervezeteivel Az orosz szakszervezetek központi tanácsa már a háború előtt is kapcsolatot tartott fenn az angol, francia, belga szakszervezetekkel. A háború alatt mind gyakrabban utaztak az orosz szakszervezetek képviselői Londonba, NewYorkba és más nyugati metropolisokba, hogy kimélyitsék az érintkezést és bekapcsolódjanak a nemzetközi szakszervezeti mozgalomba.
