Szabad Szó - Libre Palabra, 1945 (1. évfolyam, 1-12. szám)

1945-09-01 / 5. szám

16 Szabadi Szó FORUM Ebben a rovatban helyet adunk minden közér­dekű ügy megvitatására beküldött tárgyilagos hoz­zászólásnak. Politika a Szent - Istváni misén Van az úgy a mi hányatott emig­ráns éltünkben, hogy a sok robot és a kevés szórakozások közepette, oly­kor imádkozni is lelkiszükséget ér­zünk. Különösen mikor a sors ki. nyu'tja szőrös, hosszú kezeit és unot­tan pofozni kezd bennünket. Éppen készülőben voltam már valamelyik belvárosi templomba, mikor a kővet­kező meghivó jutott kezeimhez: MEGHÍVÓ Folyó év augusztus 19-én, vasár­nap, 11 órakor, a tóvárosi Szent Rókus Kápolnában tAlsina és Deíen. sa uccák sarkán) dicsü honalapí­tónk és eisö apostoli királyunk, SZENT ISTVÁN tiszteletére ünne­pélyes könyörgö szent missáldoza­­tot mutatunk be a Mindenhatónak az ellenség által letarolt, ezer seb­től vérző, édes magyar hazánkért és a keserű szolgasági nyomor, végin­­ség és pusztulásba taszított nemze­tünkért. Tisztelettel kérjük önt, hegy az Isteni szolgálaton becses családjával és ismerőseivel egyetemben, áhita­­tos lélekkel részt venni szívesked­jék! ság is vonzott odamenni, mert érde­kelt Virág páter., alkalmi szó­noklata, aki köztudomásúan a de­mokratikus magyarság szemében náci érzelmeiről ismeretes és épén ezért úgy terveztem, hogy interjút fogok f kérni tőle a meghívó szabatos meg­magyarázására. Távol állott tőlem azonban minden személyi, vagy más ellenszenv, sőt a kapucinus barátok iránt — megvallom — még hazai el­fogultsággal viseltetek, tisztelő hive lé vén a budai Corvin-téren székelő P. Schweighardt kedves rendfönöknek. Az ünnepi misét itt a Defensa.uccai kápolnában celebrálták, vagy fiárom­­százfönyi hallgatóság előtt. Maga a kápolna intim befogadóképességű, klasszikus ornamentikával és a fran ciskánus barátok szigorú házirendjé­vel. Vándor magyarok voltak mind, feketruhás, őszfejü férfiak, ábitatos magyar asszonyok, a régi, szebb világ ide emigrált egytestvérei. A kápolna Buenos Aires, 1945. augusztus 1. Magyar Szent Feréncrendi Páter, k Őszintén megmondom, hogy rögtön nem tetszett nekem ez a megr.ivó. fc> oí. Kétértelmű, kissé fur­fangos szövegezésű és felremagyaraz­­hatj politikum volt benne, már pedig soha nem szerettem az Isten házában a politikát, mintanogy nepgyüléseksn is tiltakozott a jóérzésem, üa bibliai idézeteket citáltak a pártszónokok. — Szent István személye sem lehet a na­pi politika tárgya, hiszen .az első ma. gyár király és vallásreformátor tör­ténelmi távlatban olyan messzi van évszázadunk viharaitól és olyan stra­­tosferikus magasságban áll fölöttünk, hogy ki-ki a maga fantáziája szerint ítéli meg nagyságát — párhuzamba vonni a mai időkkel azonban nem lo­gikus. Jogerősen elhatároztam magamban, rogy én is elmegyek a Szent Istváni ünnepi misére, noha éjszakai elfog. laltsáigu ember lévén, hajnali 11 óra­kor csak kétszer életemben keltem föl. Egyszer az anyakönyvvezetö mi­att és másodszor, mikor tanúkihallga­táson voltam a pesti törvényszéken Nem mondom, hogy egy kis kiváncsl­én uj előfizetési akció indul meg. Felkérjük olvasóinkat, akik eddig mutatványszámot kaplak, szíveskedjenek előfizetésüket hozzánk juttatni, mert további mutatványszámokat címükre nem küldünk-Szíveskedjék tehát felhívni 32-0684 telefonszámon kiadóhivatalun­kat, hogy pénzbeszedönk az elő­fizetési dij átvétele végett ön­nél jelentkezhessek. Bsnopostal, vagy giro utján üz előfizetés beküldését EDITORIAL CASILLA CORREO 9b BUENOS AIRES címre kérjük. jobbsarkában az argentin- a balsar ok­­oan a címei ts harmisz.flu magyar szaszio es amikor a Himnusz», u io­­írn-ja a üaiaraa, a közönség együtt euci-ii veluK es sósak szemem ico.my si-,1.1. tzut után kezdi et ünnepi oe. Si.ei.et virág pater, atneiy tarLaai-a­­nu. ingva ahitat romboro volt es diszharmonikus hatast váltott ki­vi, ag páter Mag^arorszag mai nely­­ze.erut oeszerve azt hangoztatta, n»gy az ciienseg keserű szoigasagba, uyu­­ín-roa, ve^nisegoe, szotgasagoa taszí­totta a magyar nemzetet, anol még a tatarduiasuai is jobban — ninmeu elpusztult, a.'.onnet derek, igaz ma­gyar ozat vittek el örök száműzetés­­be es asszonyoka t-ieanyokat hurcoltak messzi rclegenbe, becsületüket m-g­­gyaiazva. Wem tudom, hogy miiyeu újságokat szokott olvasni íotiszteien­­do ur, de annak ide,én az összes vi­láglapok közölték, hogy szerencsétlen hazánkat Hitier kalóz-hadserege es Gestapo legényei oly német alapos­sággal rabolták ki, még a vasúti sí­neket is hónuk a.á csapva, hogy csak az maradt, meg otthon, amit a mun­kások. és a polgárság bátrabb elemei valahová jól elrejtettek. Ha nem is térek ki niost reszlett­­•sen arra, cogy a magyar nácizmus mily rémuralom volt, anol ártatlanok tízezreit: demokrata vezéreket, übera­us polgárokat, szocialista munkásokat és az üldözött zsidóságot mily állati kegyetlenséggel mészárolták le... hát’ arra a “virágnyelvnek” nincse­nek elítélő szavai? E sorok írója soha nem volt szél­sőséges poli Utcai eszmék híve és szív­ből örülne, ha a Horthyek által go­nosz háborús kalandokba sodort .Ma­gyarországon mie.öbb megszűnne az átmeneti orosz megszállás és egy ma­gyar demokratikus nepkermáuy egye­dül vezetné az állam összes ügyeit... azonban azt letagadni, hogy az oro­szok miut felszabadítók érkeztek az országba, ahhoz vagy vaknak, vagy százszázalékos nácinak kell lenni. Vagy sokan nem mélteztatnak már arra emlékezni, hogy Budapest i.ona­­pokig tartó ostrománál csak akkor bújhattak ki a pincékből, barlangok­ból és egyéb odúkból a Szerencsedé­nek százezrei, amikor Malinovsky tá­bornok hadserege érkezett a város fa­lai alá. Virág- páter beszédében azt is em­lítette, hogy a szent jobb és a szent korona, ki tudja hol lehet most? Már nem elékszik arra a távirati jelentés­re, hogy egy Szálasi nevű martalóe és 40 rablója által külföldre csempé­szett szent jobb és koronázási éksze­rek, sok elrabolt milliókkal együtt, az északamerikai hadsereg katonái ta­lálták meg Tirolban és bizonyosan a béketárgyalások után vissza fogják adni jogos tulajdonosának: a ma­gyar nemzetnek... Ezekután a ter­vezett interjúból természetesen sem­mi nem lehetett, hiszen az ünnepi beszéd teljesen egyértelmű volt- . A politikai izgatást az Isten házá­ban bizony — hogy a közmondást idézzük, — még a “virág”-nak is meg kellene tiltani!... (j. »•)

Next

/
Thumbnails
Contents