Szabad Szó - Libre Palabra, 1945 (1. évfolyam, 1-12. szám)
1945-09-01 / 5. szám
Szabad Sző 9 ,.. nekünk az első perctől fogva gyanúsnak tűnt fel egy newyorki magyar lap szenzációs jelentése arról, ir.ogy Szent-Györgyi Albert, a szegedi egyetem világhirü, Nobel-dijas tanára titokzatos körülmények között eltűnt Magyarországból. Az "Amerikai Magyar Népszava” a hires tudós egy newyorki rokonának levelére hivatkozott, amely szerint Szent-Györgyi “biztos helyen, külföldön tartózkodik”. Ebből a közlésből azt következtette a jelenlegi magyar politikai alakulással elégedetlen újság, hogy valótlanok azok a hirek, amelyek eddig Szent- Györgyit mint a nácik elleni ellenállási mozgalom egyik bátor tagját és a Magyarországot felszabadító oroszok barátit tüntették fel. Magyarországi lapok ugyanis jelentették, hogy a Nobel-dijas magyar tudóst csak a svéd követség védelme mentette meg a nyilasok üldözése elöl és hogy Szent- Györgyi a felszabadító csapatok bevonulása után Malinovszky tábornagy vendége volt és azóta vezető helyen vesz részt a derr.okraí'kus Magyar ország kultúrájának újjáépítésében. A budapesti “Kossuth Népe” cimü lap május 9-i hozzánk érkezett szá mában egy rövid kis cikkből kitűnik, hogy hamis volt a Szent-Gvörgyiröl terjesztett newyorki hir. A ’’Kossuth Népe” irfa: “Szent-Györgyi Albertet, a világhirü magyar tudóst az orosz élettani kutatás három vezető tagja meghívta Moszkvába. Szent-Györgyi professzor vasárnap indul repülőgépen a Szovjet-Unióba és kéthárcm hétig marad. Ennyi a hír, a mely jele annak, hogy Szovjet- Oroszország és Magyarország tudományos téren is közeledik egymáshoz. Szent-Györgyi világhirü személyében a magyar tudományt is megtisztelő kitüntetés érte. A meghívást biztató kezdetnek tekintjük, amely reményt nyújt arra. hogy a jövőben ez a barátság még jobban elmélyül és a Szovjetunió, valamint Magyarország tudósai után sor kerül a magyar irodalom fáklyahordozóira is.” őszintén szólva nem leszünk meglep1'e, ha legközelebb Zilahy Lajos fog “eltűnni” Budapestről. És akkor ismét megjelonnek a hirek az “elsö‘tétitett Magyarországról”. Csakhogy akkor még kevesebb hitele lesz a szenzációs jelentéseknek. Levél az atom-bombához Irta: János Andor Kedves, kollega ur, bocsánatot a bizalmas megszólításért, de én is egész életemben úgynevezett destruktív elom voltam... igaz ugyan, hogy az én rádiusom és hiuóeiöm úgy arányi k az uiieu-z, mim egy Kodis és egy királyit közötti rangkurönbség, ne a mai demokratikus és r.áborus v.lágunkban, már nagyobb csziálykuiónbségeket is áthidaltak, főleg puskaporos alapon. Nem lagamm, nagy meglepetéssel olvastam a külömbözö v.láglapokoan az ön metcorszeiu, szenzációs vendégszereplései a japán partvidéken, de akkora sikereket még legcsapongóbb faniáziámnan sem tudtam elképzelni. Mentségemre legyen mondva, hegy a középiskolákban, fizikában csak a molekulákig jutottam el, mikor az atomok voltak soron, akkor én történetesen az újpesti Szunyogsz:geten csónakáztam. Talán ennek is tudható be, hogy szerény személyem nem szerepel ma azok névsorában, akik önt, mélyen tisztelt atombomba, erre a méla bus világra fölfedezték. öszinlén bevadom, hogy születése első vajúdásaiban az öröm érzése nem volt osztatlan nálam, kis félelemmel kevert megdöbbenés szállta meg a szivemet, a torkom is kezdett kiszáradni, a szemeim meg egyenesen bárgyú pillantásokat löveltek és csak pár pere múltán tudtam magamtól megkérdezni: hogy hál’ ez is lehetséges? Dacára, hogy azt mondják, hogy nincs uj a nap alatt, mégis csak léteznek csodák a tóidon? Ha bombaaiakban es atomformában is, illetőleg ejtőernyők közvetítésével... érkezett a földre az uj nrrakulum. Igaz, hogy utána egy háromszázezer lakosságú városból nem marad, más, csak füst, por és légüres tér, de próbálta volna valaki elölte, vagy utána csinálni, akárcsak gondolatban is. — Anyám, én nem ilyen bombát akartam — mondaná velem együtt a békebeli pesti humor és most Hirohito ur elsápadt alattvalói. Lelkem legtitkosabb zugában nem találok egy szikrányi részvétet bántuk, annyira cl bennem a gyűlölet a japán orvtámadók ellen. Azonban ez az atombomba mégis... hogy úgy mondjam, állandóan birizgálja az én és löbbezer hasonszőrű barátaim kétkedő alaptermészetét, hogy azt csak a japánoknak találták-e föl, vagy az egész szenvedő emberiségnek, szilire, fajra, felekezeire való tekintet nélkül? Csak kizárólagosan Hirohito bűnös országa számára, vagy egyszer majd mind az öt földrész elpusztítására? Ugyanazokban a világlapokban olvasom, hogy az atomok pusztító erejét, építő energiává is fel fogják tudni használni a legközelebbi évtizedben. A petróleum, a benzin, a szénkérdést is radikálisan megoldják vele és egyáltalán örök Béke lesz ezen a bus földgömhün, mert a nemzetek közül az, aki támadni akar, azt egyszer cs mindenkorra elintézi az atombomba. Esetleg egyszer az atomok segítségével a holdba is utazhatunk. — Ez aztán böki — csúszik ki szájunkon az öröm kiáltása — nem kell majd a petróleumért sorban állni, nem kell az autónknak hamisított benzinjegyeket vásárolni, ágyban, párnák között fogunk csendben elszenderedni és nem a harctereken fogják tetemeinket a szanitéeck darabokban összeszedni és ha az atomok is' úgy akarják, még megérjük, hogy útlevél és vízumok nélkül látogathatunk el a hold valamelyik égi kikötőjébe. Egyáltalán, ivadékainknak érdemes lesz majd a világra születni, amelyik már nem lesz olyan keserves, mint az enyém-tied és az övé volt Ezek után a teljes boldogságomhoz csak az hiányzik, hogy felebarátilng felkérjelek, kedves egy atom, hogy ráérő Idődben az én szerény kérésem is hallgasd meg és rövid, hátralevő élelemben segíts hozzá, eljutni mégegyszer Pestre, mondjuk a Nagymező-ucea sarkára, ahol én a “lizsó” felé fordulva, bus fahangomon cldudolhatnám: “Lila akác, lila akác... Minek a szív, ha úgy fáj...”
