Szabad Szó - Libre Palabra, 1945 (1. évfolyam, 1-12. szám)
1945-08-15 / 4. szám
Szabad Szó 13 János Andor: Hogy leit a kis cselédből a Nemzeti Színház művésznője? Hétköznapi robottal súlyosbított életünkben a romantika csak nagyritkán szokott kiieljesülni. Legjobb esetben csak ötven százalékig, vagy pedig mellékutakon vizenyösödik el. Az alábbi hiteles történet azonban egy vörösbetüs kivétel ,a sorsnak ünnepi játéka, ahol a címszereplő hősnőnek a hosszú évek szenvedése után, elégtételt is adott. Oh, régi szép idők... az ezerarcú, szép Budapesten, amikor még Pestet-Budával 5 hid kötötte össze, ahol a nők nyomába még rózsák nőttek, a pesti aranyifjuság még a Stefánián gumirádlizott, a körúti kávéházak nyüzsögtek a “doktor1* és “méltóságú»“ uraktól, a Föváiosi Orfeumban a kitűnő Gyártás D-zsü — a Sörkabaréban a szép Solti Hermin dalolta a pikáns kupiékat, a ligeti Jardin-ban pedig hajnalig mulattak gondtalanul... pontosan ez időre esik a magyar kábáié* virágkora is. Nagy Endre felülmúlhatatlan, politikai konícrcnászai, Békcffy László gn-teszk « szellemes riposztjai. Szép Ernő, Karinthy Frigyes, Balassa Emil, Gábor Andor, Ernőd Tamás, Nádas Sándor, Köváry, a kis Szenes kabarétréíái és a pesti kávéház márványasztalán irt sanzonjai... Reinitz Béla, Hetényi-Heidelberg, fBuday Dénes, Zerkovitz Béla fülbemászó muzsikáival és Boros Gézit, Sajó, Rózsahegyi Kálmán. Medgya»zay Vilma, Németh Juliska, László Rózsi, Haraszthy Miéi ragyogóan tehetséges előadásában, jelentették egyenként és összesen azt, amit a magyar kabaré hőskorának fog nevezni Budapest diszkiadásu történ:te... Épen most jut eszembe ,hogy á sok közül egy kimaradt a dísze» névsorból. Egy, azok közül, aki talán a legmaradandóbb nyomot hagyott bennünk, egykori fiatalokban, egy, akiről itt akarunk önöknek egy keveset elcsevegni. A Vidor Feriké r ö 1_ Ki ne emlékeznék még, a legpajkosabb pesti gamine-ra, a kabaré fenegyerekére, első szerelmeink; a nevelő kisasszonyok és a kis mindenes cselédek. Istentől — az Andrássy-uti színpadra pottyantott valóságos, belső nagykövetére. A Julisok, a Pannik, az Esztik védjegyzett cselédszinésznöjére, vagy amerikás nyelven Írva: kizárólagos copyright by Vidor Ferike, Budapest — anno 1917. Ez időben énekelte azt a leghíresebb kabarédalt is a két pesztankáról, akik szerelmükben csúnyán csalódva, együtt ugrottak a Dunába, hogy aztán ott fönn a magasságos llr- Istennek közösen “továbbszógájanak”. A két kis cseléd, a két rongyos kis cseléd... Természetesen e dalhistória a kabaré bársonyfüggönye előtt történt, a valóságban azonban csak az egyik pcsztonka ment fel a magasságos égbe, a másik nemsokára szépen, személyvonaton elutazott a bécsi politikai emigrációba. A Ferike nevű, szegény cselédleány, a magyar színművészet mosol viré* kis mindenese. \ idor Ferike úgy ütközött a magasságos magyar politikába, hogy történetesen a szülésznői hivatáson kívül, volt egy másik házi elfogultsága is: Gábor Andor magyar Írónak \oü a felesége. Amikor Horthy Miklós vitéz tengernagyunk azon a bizonyos fehér táltoson belovagolt1 a Lünö- Budapestre, első nemzetvédelmi cseuekedetei közá tartozott az is, hogy Gábort süigösen a Markó-uccába be csukássá. Természetesen e dicső különítmény! időkben nem volt ajánlatos egy rab-iró feleségének a kabaréban vendégszerepelni és amikor Gábort szabadlábra helyezték, köve.te ó is az urát a száműzetésbe. Ö is beállt a “bécsslök” közé, egy pár évi ideiglenes tartózkodásra. Sokszor ott volt velünk, illetve Göndör Ferenc kávéházi törzsasztaláról, még többször Barna Sándorné — a kedves Aranka asszony — szere.ö otthonában, de leginkább a bécsi belvárosi uccákat ró.ta, minden cél nélkül, talajtalanul, önmagába hullva, mint azok a bizonyos falusi kis mindenetek, a pesti Keleti pályaudvar vidékén. Nagyon szegény és nagyon szomorú volt czidöben a Ferike... végül a honvágy annyira kikezdte, hogy egy szép májusi délutánon — minden búcsú nélkül — otlhon termett. Nemsokára hallottuk róla, hogy elindult az uj karrier utján... Bárdos színigazgató "fefedezte", most már nemcsak mint karakter színésznőt, hanem mint színes társadalmi drámák pompázó címszereplőjét is-.. És--, elkövetkeztek a zsidótörvényes, szép pesti aranyidők. Vidor Ferikének is, a magyar színművészet legtehetségesebbjeivel egyetemben, kiverték a kenyeret a szájából, nem vették tel a Szinészkamarába, majd bántó, személyi üldözéseknek volt kitéve. Mit csinál ilyenkor egy hajszolt embervad? Menekül, amerre lát és leveleket ir a világ összes iája felé, hátha sikerül a magyar pokolból kijutni. Így érkezett légi, vagy égi postán Ferike levóle is, lejobb barátnőjéhez, Aranka asszonyhoz, aki most Buenos Airesben jubilálja harmadik emigrációját. Szószerint ezeket irta: “Itten Pesien igen rendes barátnőim vannak. Mezei Mária 200 pengőt küldött tegnap. Dayka Margit teljesen cl akar tartani. A közönség, idegen méltóságos keresztények hívóik fel telefonon, hogy a becsületes és kitűnő művésznőt meghívták, hogy eltartsanak. — Na majd meglátják, hogy mi lesz. Azonban oda elmennek cselédnek, vagy szárazdadának, sőt ezt a legszívesebben tenném meg... Csók-csók... Április 19. Buda. pest, azt hiszem 1938.” 1938-ban tehát cselédnek, vagy szárazdadának ajánlkozót! PélamfriivU-a Vidor Ferike beérkezett magyar szín-
