Szabad Szó - Libre Palabra, 1945 (1. évfolyam, 1-12. szám)
1945-07-15 / 2. szám
16 m Szabad Sző J FORUM Ebben a rovatban helyet adunk minden közér. dekü ügy megvitatására beküldött tárgyilagos hozzászólásnak. Még egyszer: „Vigyázat!” Tisztelt Szerkesztő Ur! Először is üdvözölni akarom önt a “Szabad Szó“ megjelenése alkalmá. val. — Nagy szükség van a kolóniában egy igazi demokratikus lapra, különösen ma, amikor a magyar nép kezébe vette saját sorsának az irányítását s abból az óriási munkából, ami otthon testvéreinkre vár, a külföld demokratikus magyarjainak is ki kell venni részüket. Nekünk, itt a magyar kolóniában is teljes mértékben hozzá kell járulnunk az anyaország felépítéséhez, de ezt egy igazán demokratikus lap irányítása és lelkesedése nélkül nem lehet megvalósítani. így aztán minden jó magyar üdvözli a “Szabad Szó“ megjelenését. — Amilyen mértékben fogja ön az uj Magyarország érdekeit támogatni, olyan mértékben segiti majd ez a demokratikus kolónia a “Szabad Szó”-t naggyá tenni! A “Vigyázat! Szervezkedik a reakció a magyar kolóniában” című /cikk kétségkívül igazolja, hogy a “Szabad Szó“ tényleg minden hátsó gondolat nélkül, sziwel-lélekkel hive az uj, demokratikus Magyarországnak. Ebben a cikkben az elevenükre tapintott s éppen a legveszélyesebb nehézségekre mutat rá, mit sem törődve azzal, hogy a kérdés felvetésével az “érdekelt felek”, a hatalmasok darázsfészkét zuditja magára. Egy annyi sebből vérző ország, mint a miénk, melynek végre sikerült lerázni magáról az átkos feudális reakciót és mit sem törődve a feltomyosuló akadályok tömkelegével, vas-akarattal eltökélve, megy az uijáépités keserves utján, elsősorban is a belső ellenségtől kell megszabadulni, mert amig ezek szabadon mozoghatnak, pillanatnyilag sincs biztosítva a demokrácia. Nem hiába figyelmeztette Rákosi Mátyás debreceni beszédében a népet, jaogy legyen résen, mert a letűnt renuszer vézetöi és hívei mind szemtelenebből ütik fel fejüket az ország különböző részeiben, készen arra, hogy az ifjú népi Magyarországot könyörtelenül megfojtsák s gyászos uralmukat, kisebb-nagyobb változtatá.' sokkal újból a magyar nép nyakára varrják. A “Szabad Szó" cikke annyi alapossággal, helyzetistn#rettel és ellentmondást nem tűrő logikával nyúl bele az itteni magyar reakció kétszínű szervezkedésébe, hogy ahhoz nem sokat lehet hozzá tenni. Aki egy keveset mozog a kolónia társadalmi életében, az tudja jól, hogy a letűnt Horthy-rendszer s az azt képviselő követség körül tekintélyes érdekeltségek jöttek létre az idők folyamán, mely érdekeltségek a Magyarországból kimentett hatalmas vagyonok idekoncentrálásával óriásira megnőttek. Mindezeket az érdekeltségeket, kiváltságokat gyökerében fenyegeti az uj magyar rendszer, így azután egyszerre érthető lesz áz a tülekedés, amikor a tegnapi nácik és horthysták egyszerre demokratákká akarnak vedleni. Ez a tülekedés logikus is és önmagában nem jelent különösebb veszélyt, hisz mindannyian nagyon jól ismerjük az “uj demokratákat”. — A baj és a zavar ott van, hogy a reakciós elemek ravasz mesterkedéssel a kolónia leggerincesebb demokratikus szervezetének a bélyegzőjével takaródzva akarnak becsempészödni s ezt igen sok demokrata, aki a belső dolgokkal nincsen egészen tisztában, féiremagyarázza s bizva a baloldali szervezet istápolásában, ezt vagy sakkhuzásnak, vagy ideiglenes taktikának látja és igy elfogadja. Kevesen tudják azt, hogy ebben a demokratikus szervezetben a túlnyomó többség teljesen egyet ért a “Szabad Szó” “Vigyázat” cimii cikkével s a kolónia tényleg demokratikus szervezeteivel és egyéneivel akarja először a segitö akció egységét s később, az ebből kiforró Jfolóniális társadalmi egységet megteremteni. Egy véleményen vannak abban, hogy szükség van a'kolóniában a társadal. ml egységre, de nincs helye a politic kai kufárkódásnak. Ebben a pillanatban még a kérdés nem dőlt el, de hogy rövidesen eldől és a helyes oldalra, az iránt nincs kétség! Érdekes meghallgatni azokat az ér. veket, amelyeket a torzszülött szövetség mellett felhoznak ezek az úgynevezett baloldaliak. Azt mondják, hegy Magyarországon a kormányban és a vezető helyeken igen sok a horthysta, — sőt maga a miniszterelnök, Miklós tábornok is az. Lássuk csak, milyen rossz ez a hasonlat a mi viszonylatunkban. A lényeg nem ott van, hogy ki volt horthysta és ki nem, hanem aa illető horthysta milyen álláspontot foglal el a nácizmus és maga a horthyzmus eilen! Miklós tábornok had. osztályaival segített bebizonyítani, hogy ne legyen többé horthyzmus és ma egy Rákosi Mátyással együtt osztja a földet a magyar parasztoknak. Ellenben a mi reakciósaink, hol, mikor szólaltak meg a horthyzmus ellen? Hol és mikor tettek egy lépést a nácizmus ellen? A gróf ur, mikor “baloldali” barátjai rá akarták venni, hogy nyilatkozzon Horthy ellen, mert máskép a kolóniát nem lehet megtéveszteni, még akkor is kijelentette, hogy “beteg oroszlánba nem szabad belerúgni”. Sőt a “helyes vágányra terelt” segitö szövetség kiáltványában a nácizmust elitélö kijelentés még véletlenül sem jelentkezik. Utolsó érvelésük a jótékonyság érzelmeire akar hatni. Azt mondják, hogy az ö konkurrens szervezetük ha egy ünnepélyt csinál, tízezer pesót szed be, de ha akarják, még ünnepély nélkül is összehoznak akár kétszer ennyit is. Ebben aztán nem is kételkedik senki. Pénzük az van elég. Ha a magyar népből hosszú évtizedeken keresztül kisajtolt és ide kimentett vagyonukból leadnak 10—12 ezer pesót, az meg se kottyan ott. Ilyen olcsón szeretnék az “átállásukat” megvásárolni, mikor az üzletnek számítva, ha síké. rülne, a százszorosát is megéri nekik. Igaza van a “Szabad Szó”-nak: — “Otthon résen van a magyar nép, itt résen van a demokratikus kolónia” s ezért tervük gyorsan kudarcot fog vallani! Demokratikus üdvözlettel: Baráti József. j f
