Szabad Szó - Libre Palabra, 1945 (1. évfolyam, 1-12. szám)

1945-07-15 / 2. szám

János Andor

... alázatos tisztelettel.,.

Kétségtelenül a vitézkötéscs magyar nemzeti szótáramban a fonti két szó együtt, egy betű alatt soha nem szerepelt, azonban óhazánk utolsó poli, tikai évtizedében, a hétköznapi gyakorlatban annál többször. A két sző. nnk ez a mesterkélten tendenciózus összevonása egész bizonyosan nem függ össze valamiféle akadémikus nyelvújítással, annál inkább a gyászos, úgynevezett Horthy idők legjellemzőbb szójárása volt. És talán a leggyülöletesebb is... kiiiönöskép egy européer füle számára vált szánalmas hangzásúvá. Kiváncsi természetemnél fogva utána Is nyomoztam esetleges eredetének és arra a dedukcióra jutottam, hogy talán az 1914— 18-as világháború harctereiről gyarapodott ez a szókincsünk, szolgai módon lefordítva a ‘‘gehorsamster respect”-et. Ha még jól tudom, a különböző harcifrontokon a plébgalléros törzstisztektől egy-egy telefonbeszélgetés után, ezzel vettek búcsút az alárendelt, jónevelésü tisztecskék. — Azonban ezt a köszüntési módot quasi úgy tekintették, mint a többi katonai vezényszót... gépiesen, minden mellékgondolat nélkül a tartalmára. Am egészen más jelentősége volt a magyar társadalmi életben, ahol nem számított tisztán pro formának.

Alázatos tisztelettel... valamikor régen, az ösbékéhen: Jézus Krisztust, vagy a zsidók magát az Úristent tisztelték, de tudtommal senki emberfiát eképen nem üdvözölték, lehetett az császár, táborszernagy, kúriai bíró. bankigazgató, főszerkesztő, Vagy szmházdirektor, számtantanár, vagy Népszínházi primadonna, sőt a legédeSebb operett-görlt sem, akibe pedig halálosan voltunk szerelmesek. Bizonyos, hogy a köszöntési forma is visszatükrözi egy országban az ottani korszellemet... a németországi rablóvilágnak például a “Heil Hitler” volt a legtalálóbb üdvözlégye, a teátrális Mussolini-érának pedig az “eja eja alala”. Világvándorlásom alatt azon-A

.Szabad Szó"

legközelebbi számáb an kezdjük meg egy érdekes cikksorozat k özlését

.FŐHADISZÁLLÁS BUDAPEST"

ban egyetlen kontinens országában sem találtam olyan szégyenteljes, ostoba és Ukájszelkmu köszöntési módot, mint a jobb sorsra érdeme* ¿la. gyarországon. Amikor ugy két-három évenként Pestre érkeztem, az volt mindig az érzésem, hogy valami elvarázsolt fővárosban vagyok, ahol az emberek mind jámbor szegénylegények, vagy nyegle ilhmtanárok módjára a legmélyebben megtisztelik egymást.

alázatos tisztelettel... — mondta kalaplevéve a taxisofför, amikor a dél ¡vasúton megérkezve, autón az édesanyámhoz száguldtam és az obiigát borravalót a kezébe nyomtam. Ugyancsak így üdvözöltek a körúti mondén kávéházak összes föpincérei, kiszolgálói és egyéb rabszolgái, ha történetesen húsz fillérrel többet adtam nekik, mit az ott szokásban volt. Kifelé valósággal keleti kényurnak éreztem magam — apró alamizsnákért, csak befelé, nemzeti önérzetemben sértve, szégyeltean a dolgot.

— alázatos tisztelettel... — mondták a zrinyiuecai főkapitányságon az éhbérért gürcölő Írnoknak a begyulladt polgári sorbanállók, mikor bemondták személyi adataikat, hogy esetleg később megkaphassák az életüket megváltó, külföldre szóló útlevelet. Az is egészen bizonyos, hogy a notórius betörők is igy köszönték meg a kijáró frászokat, a detektív csoportok ügybuzgó vallatóinak.

— alázatos tisztelettel... hajoltak meg a belügyminiszteri foga'mazó ur előtt a szerencsétlenek ezrei, akik pár hónapos meghosszabbításért esedezve, próbálták az országból való kiutasításokat egyidöre elodázni.

— alázatos tisztelettel... hozták be a náci-miniszterek a jogfosztó, barbár zsidótörvényeket, ugyancsak ezzel a felkiáltással dobták a bombákat a nyilas vitézek, a gyanútlan imádkozok közé és a fchérlovas tengernagy üfóméltósága is alázatos tisztelettel üzente meg Északamcrikáiuk a háborut. Arról nem is szólva, hogy milyen legalázatosabb tisztelettel teljesítette Hitlerek minden követelését és árulta ei elöl-hátulról az “ö” ezeréves országát és küldte semmiért az ukrajnai tömegsírokba a magyar hon. védek százezreit.

— alázatos tisztelettel... köszönték meg a fajtisztáikul tudósok, liberális újságírók, szocialista munkások az i gytál meleglevest az elöljárósági népkonyhákon és ugyancsak azzal az ordítással gyömöszölték be számolatlanul a tehcrwaggonokba a hivatásos hóhérok azokat a szerencsétlen nőket-férfiakat, akiket a lengyelországi gázkamrákban liamusitottak el a tengely tij rendjének örök dicsőségére. Talán azidöben még a pesti Rómeók is alázatos tisztelettel vallottak szerelmet a pesti Juliskáknak...

Lehetséges, hogy csak én iáttam ennyire torznak és el nagyítva e két egyszerű szavaeska benső értelmét, bizonyos azonban, hogy ebben a köszöntésben Horthyhonban, nem volt semmi hivő alázat, vagy emberi tisztelet, csak otrombaság, aljasság ép gyáva meghunyászkodás. Köszöntésnek soha nem is tudnám azt a nyelvemre venni. Illetőleg egy kivételes, ünnepi alkalomkor. Mikor az országrontó, becstelen klikk: a Sztójay, Szálasi, Iir.rédy, Bárdossy, Baky, Endre László, a Milotayak, a Págerek stb. stb. a háborús bűnösök nemzetközi törvényszékétől halálra Ítélve és a magyar nép igazságszolgáltatásának átadva, az akasztófa előtt állanának ...akkor én is magyar szivem hangos örömével, boldog emberi kielégüléssel és teli tüdővel kiáltanám nekik még utoljára:

— Uraim, alázatos tisztelettel... a soha fel nem támadásig!

Buenos Airesi Magyar Színház — Augusztus 4-én; este és 5-én dcliáán BUDAY DÉNES operettjei <

Csárdás

Rendező: László Andor — Karmester: Lukács Pál Horváth Sándor cigányzenekara stb.

Jegyek kaphatók: TULIPÁN étterem, MAIPU 758.

U. T. 31—4303