Szabad Szó - Libre Palabra, 1945 (1. évfolyam, 1-12. szám)
1945-12-15 / 12. szám
Szabad SzS 13 Miklós Elemér: NYILAS KULTUR-PROPAGANDA Bepillantás a hungaristák „Ezeréves Magyarországáéba Pazar kiállítású, boldog békeidők bőkezűségére emlékeztető diszkötéses francianyelvü magyar popagandaalbumot mentett ki az agyonbombázott Budapestből egy onnan ideérkezett külföldi ismerősöm. “La Hongrie Miilé naire” — “Az ezeréves Magyarország". Szerkesztője és kiadója az a Radisics Elemér, aki elegáns megjelenésével, uram-bátyám alapon a boldogult Nép szövetségnél nyert elhelyezkedést. — Hogy ott mit működött, azt csak a jó Isten tudná megmondani. Honvágytól szomjasan vettem kezembe ezt a köny vet, melynek külső habitusa: kötés, szedés, papiros, színes míimellékletek, remekbe készült s a magyar nyomdász ipar hagyományos jóhirét öregbíti. — Első fogásra megállapítható, hogy ugyancsak nem takarékoskodtak a költségekkel. Telik a magyarnak, azt a kis kését! De nézzük most már, mit takar ez a díszes külső s akkor némi fogai műnk lehet arról, mily módon csinál tak Budapesten kulturpropagandát 1943-ban. Térjünk át mindjárt “in medias res” a dolog velejére: Bakfark Bálint igen? — Molnár Ferenc nem? Előbb azonban egy dologgal legyünk tisztában. Mi is a célja egy ilyen közpénzen készült a kiadónak zsíros üzletet s a munkatársaknak jó falatot jelentő, elajándékozásra szánt s könyvárus forgalomba nem igen kerülő propaganda könyvnek ? Mert ha netalán az volna, hogy ismeretlen magyar értékeket fedezzen fel művelődni vágyó könyvmolyok szá mára, akkor fején találta a szöget jelzett kiadvány szerkesztője s egy személyben kiadója is, ha Bakfarki Bálintot kiásta az ismeretlenség ho. sírjából. Viszont ez alapon az sem kifogásolható, hogy egy szava sincs Molnár Ferencről, akit minden könyv olvasó úgyis ismer széles e világai. De máshol tör itt a bakkancs, nyájas olvasó. Az előszóban ugyanis, me. lyet remélhetőleg átnézett, jóváhagyott a szerkesztő ur, többek között ez olvasható: “Ezen könyv korlátol, tabb terjedelmében azt tűzte ki célul, hogy különböző megnyilvánulásaiban bemutassa a magyar szellem teremtő erejét, megjelölve azt a kiváltságos helyet, melyet a nemzet a frank császárság óta a jelenlegi vi. 1 ág-háborúig elfoglalt.” Már pedig ha ez a cél, kedves Radisics druszám, akkor jogos az a kérdésem, ml a csoda keresni valója van egy Bakfarknak olyan magyar propaganda-könyv ben, mely többek között agyonhallgatja Molnár Ferencet? Szánom-bá_ nőm bűnömet, hogy öreg tanár ember, propaganda-író létemre egészen tegnapig fogalmam sem volt Bakfar ki Bálint mester létezéséről. Mind a mellett elég jól éreztem magamat — már amennyire lehet manapság. Azt is le merem fogadni, hegy sok.sok ezer honfitársam szintén nem ismeri Szapolyai János lantos mesterét, akit pedig hízelgői Pannónia Orpheus ának kereszteltek el. (Ezt is most hasznosítottam magamnak. Hiába, holtig tanul a Jó pap!) Viszont elismerem, hogy elfogult vagyok Molnár Ferenccel szemben, írásai jó rérzt szivemhez nőttek; ő meg tüneményes világsiker; csengő magyar arany-érték. Tovább Is folytathatom a fentihez hasonló egyéb kirívó példa után való mezgerelést. Kitaibel Pál igen? Vá.mbéry Ármin nem? Igaz, hogy betévedtem egyszer, másszor előbb nevezett uecájába Bu dán, — mellette veit a Rózsadomb kávéház — s Így tudtam valamit leg alább létezéséről. Eleinte bogarásznak tiszteltem, csak később értesültem róla. hogy botanikus volt. Ez Is valami; de mégis csak Vámfoéry Armin világhírű tudós. Nevét tisztelik a messze Keleten épugy, mint az angol birodalom végtelen területén. Benfentes tanácsadója volt a londoni kormánynak és a fényességes padisahnak. A tudományos munkáiról ké szült angol bibliografía maga egy testes kötet. Körösi Csorna Sándor után a szintén kifelejtett Stein Aurélt» ő képviseli a minden vitán felül álló nemzetközi tudományos értéket az orientalisták között. De könyvünk nem kiván róla tudomást venni.. No, de így Is jó “a sánta dervisnek”, kit az öreg királyné, Viktória teára hi vott magához s kiről Londonban kalapot neveztek el annak idején. (Ha ezt Radisics tudta volna, akkor talán mégis?...) Idáig jutottam, amikor ráeszméltem: Budapest, 1943. — Hiszen ez a könyv a Gömböstől meg. mérgezett Imrédy torz-Magyarorszanak kívánt propagandája lenni. Ezért nincs egyetlen egy magyar zsidó tudós, iró, művész neve a könyvben; pedig vannak köztük híresebbek, ismertebbek, mint akár Tinóid Sebestyén, Dávid Ferenc, Kakas István, vagy Tessedik Sámuel. S nemcsak a nürnbergi törvények átkos szellemében történt ez a kiválogatás, fliánv zik egyebek közt irodalmunk eg>A büszkesége, Zilahy Lujos, biz':nyár* bátorhangu politikai hitvalöísáér% Oda tolakodott Pálffy gróf, a gyein» hős; ott terpeszkednek az egykor nábob Eszterházyak. De hol vannak a vértanuk, Martinovics, Batthányi Lajos? Az öreg Hermann Ottónak még halála után sem hoc átotta meg a tudós szerkesztőség, hogy annyira szívből utálta a németeket. — Egy szava sincs a könyvnek n^-r-cetünk világhírű szindarabiróiról; a" anhahgatja a filmipar sok-sok hirvségét. Hasonló elbánásban részesült részben a modern magyar zene g képzőművészet is, Sport-nevezetességein!: őzül csak úgy kapásból idézve, az olimp'konok: Elek Ilona, Kabók Éneire, Fuchs Jenő, Posta Béla s a szegény, halálra kinzott Petsehauer Attila tűntek el a Radisics süllyesztőjében. Leteszem, szomorúan csukom be a könyvet, mely kiáltó példája annak, hogyan nem szabad a külföldön magyar propagandát csinálni. Remélhe. töleg rövidesen megtörténik a magyar történelmi, szellemi értékek ujramegmérése, még pedig nem bak farki arasszal, hanem molnár ferenci aranyértékkel. S akkor, ha talán nem is telik majd hasonló "zsirrs falat” diszkiadásra, egyszerűbb kivitelben is jobban megismerheti a nagy világ a magyarság valódi szellemi értékeit. I KARÁCSONYRA ajándékozzon könyvet! I LIBRERIA 3 ADY-nál 1 Zene, irodalom, ifjúsági könyvek nagy választékban. — Könyvkötészet — CARLOS SÍKOS i Victoria 676 Buenos Aires U. T '14—8127 "lHIIWli'l I..... in .......:¡ "ii:i*iih» «
