Szabad Szó - Libre Palabra, 1945 (1. évfolyam, 1-12. szám)
1945-11-15 / 10. szám
» Szabad Szd ZempUnyi Klára: Levél Ennek a levélnek nincs megszid!, tása és címzése. Sokaknak szól, millióknak. Szülőknek, testvéreknek. ‘ 'hitveseknek és barátoknak, akiknek már csak nevük él maró, égő fájdalommal szivünk mélyén. Ti drága nevek hordozói, kik már nem irtok kedveseiteknek levelet és nem üzen. Ilditek ujjongó örömmel, vagy fáradt borongással, hogy éltek, hogy mindennek dacára mégis éltek. Ti, az emberiség legnagyobb mártírjai, kiket senki és semmi sem védett, ami. kor elhurcoltak otthonaitokból. Nektek szól e levél és ezért nincs megszólítása és nem lehet címzése. Kiirtottak Titeket s ma még arról sem irhatok, hogy szörnyű halálotok visszhangja egeket ostromolna és Is. tent hívná ki sújtó bírónak. Nem, az emberiség még mcst sem lázong az Ellenetek elkövetett barbár igazságtalanság miatt, még ma sem, amikor minden képzeletet felülmúló módon csúcspontra érlelte ezt az igazságta. lanságot. A második világháború oly keménnyé merevítette az emberi sziveket, oly önzővé kövesitette az emberi lelket, hogy csak nagyon kevés köny. nye van számotokra. Fájdalmával, gyászával takarékoskodik, erejét önmaga számára tartogatja, gyűjti. Fogalmai, érzései, még legközelebbállóival szemben Is megváltoztak, önmagába húzódott vissza, belülről kifelé hömpölyget csak hullámokat, ami önmagán kivül van, csak szűrve, gyéren engedi leikébe hatolni. Ha ezért az állapotért maradék nélküli bűnös, nek bélyegeznénk az emberiséget, akkor borzongva kellene megállapítanunk, hogy kipusztulásra érett, hogy világa csődbe jutott és, miként Ma. dách Adámja véget akar vetni hasztalan létezésének, úgy a mai emberiség sem érdemelné meg, hogy em. béri faját átmentse az eljövendő századokba. Tudom, hogy Rajtatok, kiket mártírokká nemesített siörnyiiséges halá. lötök, nem segít, ha hinni merjük az emberiség felébredését lidérces álmából. Ha remélni merünk abban, hogy eldobja páncéljait, melyekkel egyéni életét óvja. Ha felenged, feloldódik önzéséből. Ha visszatér a közösségbe, ha újból és megsokszorozódott hatványban magára veszi a szeretet, a részvét magasztosságát, a segités fenségét. Ha íáeszmél süllyedésére s rálép az útra, melyet most messze elkerül s mely saját emberi méltó.-á. gához vezeti vissza-Tudom, hogy nem változtat befejezett sorsotokon az sem, ha elmondom, hogy azért vagyunk egynéháuyan, kik lelkileg végigjárjuk a Ti tövisekkel kirakott utatokat, kik végigszenvedjük a TI kínjaitokat, kiknek lelkűnkön úgy ütnek ki a Ti tes. ti sebeitek, mint a megszállottakon Krisztus sebei. Tudom, hogy semmi sem segíthet, hiszen a Ti szegény tüdőtök már nem szívhat levegőt. A Ti szemeitek már nem láthatják a tavasz kék egét, a tél fehér havát, az ősz és nyár fenséges szépségeit. Titeket, kiket már fel nem üdít a csobogó viz frissessége. az érett gyümölcs édes ize, nem vigasztalhat az sem, ha mi egynehá. nyan mélységes alázattal hajtjuk fejünket a porba a Ti emléketek előtt. Az sem, hogy bevalljuk bűnösségünk tudatát és az sein, hogy éber éjsza. kák végeláthatatlan során csak erre a mi nagy bűnösségünkre gondolunk. Mert. bűnösök vagyunk mindannyian. Ö is, az is, én is, minden ember, ki a földre született azzal a rendel, tetéssel, hogy akaratával, tehetségével irányítsa sorsát és a közösség sorsát. Valamennyien bűnösök va. gyünk, mert semmit sem tettünk, hogy a nálunknál is hitványabbak, rosszabbak cselekedeteit megakadályozzuk, hogy elébe álljunk terveik, nek, hogy figyelmünkkel őket figyeljük, erőnkkel őket fegyelmezzük, te. kétségünkké! ellenük szálljunk síkra, ahelyett, hogy mindezeket a természettől kapott javakat csak saját sze. mélyünk vigyázására és javára fordítsuk. Mert: egy madár füttye is hangsá. vöt hasit a légbe-Egy rovar kitartó munkálkodása is hézagot rág a fa kérgén. Minden ami él, segit mozgatni a főidet. De mi emberek, mélységes lelki süllyedtségünkben lehunytuk szemünket az Antikrisztus feltámadása, kor. Gyengeségünkre támaszkodva, tehetetlenségünkre hivatkozva, csak rongy életünket, mentettük és millió a száma azoknak, kiket még büszke öröm is tölt el, hogy “okosabbak, előrelátóbbak” voltak Nálatok. Minden halottnak kijár egy sírhely és egy apró fejfa. Ha tömegsír, ban nyugszik, emlékszobrot építenek föléje. Mindenütt a föld kerekén szobrok állnak az Ismeretlen Katonák emlékére s ezekre a szobormüvekre kegyeletvi rágoknt raknak az em. berek. Tudom, hogy eljön az idő, » mikor Nektek is fognak emlékműveket állítani. Szép szavakat ismerő költők szövegeit fogják ez emlékművekbe vésni arany betűkkel. De ahogy az Ismeretlen Katonák szobrai sem voltak elég figyelmeztetők arra, hogy ne induljon el ez a második világhá. ború, úgy a Ti majdan felállítandó emlékművetek sem védheti meg utódaitokat s nem vehet el egy sóhajtásnyit sem abból a fájdalomból, amit Ti elszenvedtetek. És mégis, mégis... Az a legsöté. tebb gyász, melynek magva hullt a földre, az a felismerés, mely ma még csak kevesek lelkében fogamzott, égig hangzó harsonává fogja szólaltatni a most még önzésbe merült lelkeket. Oly mély ponton vergődik ma az emberiség, hogy saját létezése fo. rog kockán. Forduló pont az, melyen áll, vagy feleszmél, vagy elbukik örökre. És Ti, kik legnagyobb áldozatai vagytok ennek az emberi esődnek, TI, kik elpusztultatok anélkül, hogy harcba indultatok volna, Ti lesztek a csillag, mely felé a javuló emberiség elindul. A Ti fájdalmas áldozástok lesz a nagy figyelmeztető jövő nemzedékek számára. A Ti kinszenve. (lestek az ő megváltásuk és igy Ti, uj dicsfénnyel megkinzott fejetek körül, feltámadtok a szeretet, az emberiesség, a nagy közösség völgyében. KLEIN MAGDA kozmetikai szalonja SANTA FE 1391 TJ. T. 44—9493 - és CABILDO 1954 U. T. 73—3101
