Szabad Sajtó, 1970. október (62. évfolyam, 40-44. szám)

1970-10-22 / 43. szám

Thursday, Oct. 22, 1970 SZAKAD SAJTÓ 11. oldal tarkított üzlet előtt különös melegség fogott el. Rádöbbentem, életem egyik megmagyarázhatatlanul bol­dog pillanatára. Amikor otthon, gyermek­koromban bejött hozzánk a kedves szomszéd néni. És fel­olvasott nekünk, gyermekek­nek. S ami akkor is, szüléink maguk gondjába füllt aggo­dalma közben íiditő balzsam­ként hatott az “enyém-tiéd­­övé” botor harcai közt. Igen, itt a “hippi üzlet’’, a sárkányra és színekre és fel­leget keresésre emlékeztető üzlet előtt emlékszem Annus ÉRDEKES APRÓSÁGOK Egy karlsruhei kutatóinté­zet érdekes módon dönti el, hogy egyes földterületeket milyen mértékben kell öntöz- 1 ni. A terület fáira és a leve­­j lekre elektronikus érzékelő­­szerveket helyeznek, amelyek ! megállapítják, hol, mekkora nedvesség uralkodik és ebből Valami érdekes, csodálatos dolog kap el, itt a Second Avenuen, amint őszi sétámról hazafelé tartok. Most, amikor éppen a ter­més-betakarításról k e 11 e ne számot adni minden jótét lé­leknek. Hogy miért él, mit csinált az elmúlt esztendő­ben? Igen, rájövök arra, hogy mindegyre üzletek nyílnak. Üzletek, amelyekben hiába keresnék valami megfogha­tó valóságos-tárgyat. Csak papirgirlandok, papiros képek, mütyürkék, ilyen-olyan zsi­­norzattal, lepke-madárszárny­­ra emlékeztető papirkivágá­­sok tömkelegé tölti meg a ki­rakatot és az üzletet. És legtöbbször olyan hip­­piformáju emberekkel benne. Akik a megnyitási estély után csakúgy lézengenek benne. Miért van ez? ?— gondol­kozom. És ez a felírás, a cégtáb­la: Menj, eresszél sárkányt! Hogy jön a sárkány e si nen futó, exakt amerikai vi-Iváni Zoltán nénire. Amint a “mindnyájan jók legyetek” légkörében olva­sott: — Vince kint a kertek alatt papírsárkányt ereget — Oda­megy a kicsi húga, ád neki egy levelet — Vince mondd meg a sárkánynak, vigye ég­be levelem, — Hadd tudja meg a kis Eszti, hogy még most is szeretem” . . . Boldogság? Igen, ez volt a sorokban. Ami elérhető. Csak át kell váltani illúzió­ra. Mert nem úgy magában igaz. Hanem abban, hogy az | adott pillanatban fogékonyak­ká váljunk ezt elhinni. Én akkor tudtam, hogy | mit akarnak ezek az “uj tí­pusú” sárkányeregető üzle- 1 tek. A “go fly a kite” feli­­;rások. Szint vinni az egyforma­­|ságba. A televízió, a steak, a roha­­j nás fantáziátlanul ismétlődő rohanásába. [ Valamiféle szabadságot, a sárkányeresztész nem is ok­­! nélküli kísérletén. lághoz ? Ahol eddig közismert volt, hogy nem muzsika, költészet és éhen halt szerzői, nem eszme-gondolat-filozófia, ha­nem forró “hot dog” és “piz­za” biztosítja az eredményes üzleti vállalkozást. Valaminek itt lennie kell, a dolgok mélyén. Azok részéről, akik lám, minden eddigivel szakítani akarnak. S mintegy figyel­meztetik a volt világot, hogy az se volt jó, ahogy volt. — Mert az embernek, hogy va­lami értelme is legyen életé­nek, nem szabad elmerülnie a reáliákban. Hiszen az úgy magában semmi. Dolgozunk­­eszünk-iszunk-alszunk. S ki­szolgálás közben rájövünk, hogy az egész körforgásból kimaradt az “Én”. És vele, az a lendítő cél, amiért ép­pen élni érdemes. Igen, az illúzió. Az izga­lommal tele hivés, holnapja, holnaputánja. És akkor rájöttem én is, hogy a nemesen vett hippi­szándékot nem kell sutba dob­ni. Mert ime, jót is akarnak. Vallást, szokást tagadva, szin­te uj vallást alapitanak. Nem igy, szószerint. Hanem uj lel­ki értelmet akarón. Igen, ezen az őszi estén, elidőztem a “go, fly a kite” üzletek előtt. A semmiségek, a papirde- „ , , . , ., , , . , ... . ,. . .. , Cassius Clay megérkezett Atlantaba, hogy elkezdje utolso két heti koraciok vizsgálata közben. trenirozását, az oct. 26-i Jerry Quarry elleni meccsére. Körülvéve Melv az élet színessé tété- ökölvívó partnerekkel kijelentette “'gyorsabb vagyok most és sok­­... , . , ... 1 kai erősebb mint amikor abbahagytam”. Hogy bizonyítsa egy tei­let célozna. Ame.y szándékot j jesen telirakott poggyásztartó kocsit tolt. egy computer kiszámítja, ho­vá kell elsősorban az öntözést irányítani. ¥ Kihalás veszélye fenyeget minden foltosszőrméjü álla­tot Afrikában, állítja Charles Njonjo, Kenya főállamügyé­­sze, a Kelet-Afrikai Termé­szetvédő Egyesület elnöke. — 19C8-ban csak 80 állat szőr­méjét lett volna szabad Ke­nyából exportálni, ehelyett i kétezret csempésztek ki, — ! legnagyobb részüket az Egye­sült Államokba. A kenyai fő­­| államügyész arra kérte az | Egyesült Államok illetékeseit, 1 hogy az afrikai gepárdok és leopárdok behozatalát tilt­­mészetvédelmi terüljek ki- 1 vételével már gyakorlatilag eltűntek Kenyában. ¥ Ki hinné — irta a Paris Match —, hogy Herbert von Karajan, a világ egyik legna­gyobb karmestere, akinek re­pülőgépe, motorcsónakja, vi­torlás hajója és természete­sen autója is van, szenvedé­lyes motorkerékpáros. A na­pokban büszkén mesélte, hogy óránként százhetven ki­lométeres sebességgel szá­guld. ¥ Ausztráliai tudósok véle­ménye szerint a tövises ten­geri csillagok korall eredetű szigetek alapjait támadják meg, s szinte az ilyen szige­tek létét veszélyeztetik. A tö­vises tengeri csillagok elleni küzdelem mostanig szinte eredménytelennek bizonyult. Békaemberek, búvárok külön­böző vegyszerekkel próbál­koztak, szinte teljesen ered­mény nélkül, e kártékony csigafajta szaporodását nem tudták meggátolni. Most arra a felfedezésre jutottak, hogy bizonyos tengeri rákfajta tö­vises tengeri csillaggal táplál­kozik. Bebizonyosodott, hogy ezek a tengeri rákok egyesült erővel a legnagyobb tengeri csillaggal is elbánnak. ¥ A legtöbb külföldi lap már állandó rovatot szentel az amszterdami hippik elleni küzdelem hadieseményeinek. Naponta újabb és újabb ha­dijelentés lát napvilágot a “harcoló alakulatokról’. Szer­vezkednek a kereskedők, kom­mandókat állítanak fel a női szabók, különítményeket szer­veznek a hentesek, hogy vé­dekezzenek a hippik ellen — irja a Dagens Nyheter. • Uj reklám lepi meg a pá­risi metró utasait: egyes ál­lomások, igy a Champs Ély­­sées-i George V. peronján megszólal a fal, a fal felől suttogják férfi- és női han­gok egyik másik étvágyger­jesztő ital vagy bor márká­ját . . . Aztán dugópukkanás, majd a pohár ba emlő ital cso­bogása lepi meg a sze dvényt váró utasokat. Akik közül sokan — mint a Le Monde irja — elviselhetetlen táma­dásnak, mások viszont eredeti ötletnek tartják az ujmódi :-.klámot... CSOÓRI SÁNDOR: Őszi töredék Mondogattad, hogy semmi, semmi mondogattad, hogy igy is jó — marhavagonban utazik észak felé a nyár. de gurul haza a dió: vizek párnája meggy űröd ik, de hóra ébredni, az is jó. Mondogattad, hogy semmi, semmi mondogattad, hogy igy lehet; sejtek és csontok vonulása a szerelem is — nagy menet. Aki elfárad, fáradjon el . . . Mondogattad, hogy igy lehet. Definiciék RÁDIÓ: Olyan, mint aa asszony. Lehet nem figyelni rá, de a tartásdijat fizetni kell érte. • CIPPZÁR: A technika nagy ajándéka a szerelem részére. TÁNC: Annak a művésze­te, hogyan kerüljük el, hogy partnerünk ne lépjen a lá­­j búnkra. • | FOGORVOS: A legirigyel- i tebb ember. Bárkinek követ­kezmény nélkül megmondhat­ja, hogy csukja be a száját. • FILOZÓFUS: Aki miköz­ben kifut a tej a fazekában, nem oltja le a gázt, hanem az­zal vigasztalja magát, hogy úgyis a négyötöde viz volt. • IDIÓTA: Mindenki, akinek más a véleménye, mint a mi­énk. ^ OKTÓBERI SÉTA A SECOND AVENUEN: “ülj, eresszél sirkányr Irta: IVÁNI ZOLTÁN reménytelen lenne letörni. — Mint egy régi finomhang latu ebédet — pasztillák be-: vevésével. S szinte integettem az újnak, az uj formájú üzle­teknek, úgy mint valamiféle régi romantikusan kedves do­log visszatéréséhez. Mert bizony igaz, hogy otthonunkat berendezhetjük a legszebb bútorokkal, képek­kel és szőnyegekkel. Ettől még nem jutunk a lényegben előre. Olyan lesz az, mint egy kirakati szoba. Lélek, egyéni szin nélkül. S amely csak ak­kor válik igazán fészkünkké, ha magunk módján formál­juk, alakítjuk. S hozzá egy­általában nem ok nélkül, ma­gunk vágunk ki papírból, egyébből, formákat-alakokat. Mint a meghitt állólámpa er­nyőjét is, magunk akaratá­val színezve, alakítva, moz­gatva. S hogy mindez valamiféle igazságként hat a mában, amely készen ad mindent elénk, hirtelen a hippikkel

Next

/
Thumbnails
Contents