Szabad Sajtó, 1970. október (62. évfolyam, 40-44. szám)
1970-10-01 / 40. szám
Thursday, Oct. 1, 1970 SZABAD SAJTÓ 11. oldaí ] Valamikor réges-régen, a történelem előtti időben, űrhajók szálltak le Földünkre. A j mai asztronauták védőöltöze-1 tében érkezett férfiak kiválasztották a még majomsorban élt őseink néhány nőnemű példányát és “mesterségesen) — megtermékenyítették - őket. Ezután a fejlődésre képtelennek látszó majomtömegeket egy kisebb atombombával elpusztították, s űrhajójukra szállva visszatértek valamelyik távoli bolygóra. Föl• di időszámítás szerint néhány ezer év múlva ismét megtették az utat: ekkorra már fellelhették a homo sapiens né- j hány példányát (hála az első | . látogatásukkor való hathatós í beavatkozásnak). E műveletet most megismételték, — ugyanakkor ismét atomrobbantással pusztították el a csak emberszabású szintet elért majomselejtet. Azután újabb kísérletet kezdtek: bebalzsamozták a természetes halállal elhunyt “értelmes” embei-példányokat, azzal, hogy a következő, ismét párezer év múlva esedékes látogatáskor majd uj életre támasztják őket. A piramisok múmiái azóta is őket várják. S várhatnánk őket tulajdonképpen mi is, valamennyien, hiszen a fenti elmélet szerint létünket nekik köszönhetjük. Ez a véleménye legalábbis egy Erich von Daeniken nevű fiatal svájci férfinak. A témáról szóló könyve az utóbbi évek nyugat-európai piacának egyik legnagyobb sikere. A szerző immár két éve börtönben ül, csalásért. Nem űrhajós-ügyben: szimpla adó- és hitelcsalásért. “EMLÉKEK A JÖVŐBŐL” Különös ügy. Svájciaktól tömény nyárspolgári unalmat, pénzretörő szorgalmat szoktunk meg elvárni, nem fantáziát. S hozzá ilyen sajátosan szárnyalót! Pedig elvben Daenikennél is rendben lenne minden: egy schaffhauseni ruhagyáros fia, iskolázott, jómódú, talán vesztére került el már 19 éves korában, 1954-ben, először Egyiptomba. Megragadta a piramisok tökéletessége, keresni kezdte a miértet. Ebben persze távolról sem ő az első, s nem egyedülálló az sem, hogy' valaki az archeológia megszállottja lesz. Daeniken, ; vérbeli amatőrként semmi fáradtságot nem sajnált; elment hol könyvtárosnak, hol pincérnek, hol szabadalmi hivatalnoknak — a lényeg az, hogy keressen valamennyit könyvekre, utazásokra. Az utazás ismeretesen drága dolog, különösen, ha valaki Svájból nem az Adriára utazgat, hanem hol az amerikai kontinensre, hol Afrika szivébe. Ezért a nősülés után — szállodát vett ki haszonbérbe Davosban, az elegáns svájci üdülőhelyen. Az ottani hatóságok és bankárok juttatták aztán börtönbe ezt az oly kevéssé tipikus polgártársukat. Tulajdonképpen banánhéjon csúszott el. De térjünk előbb vissza a könyvhöz. Az a cime, hogy: “Emlékek a jövőből” (Erinnerungen an die Zukunft), vegyes hirü nyugatnémet kiadó jelentette meg, s több százezer példánynál tart. Alcíme “A múlt megoldatlan rejtélyei” és feltehetően azért veszik meg anynyian, mert a csődbement davosi szállodás megoldja ezeket a rejtélyeket, jó 200 oldalon. Legalábbis a maga módján. MI TÖRTÉNT SZODOMÁBAN? Az ötlet, amint a bevezetőben vázoltuk, kétségkívül hatásos. Különösen, ha összegyűjtenek hozzá egy sor valójában mindmáig megoldatlan régészeti problémát és ötlettel patentkulcsot kínálnak megoldásukhoz. A 18-ik században például régi térképeket találtak konstantinápolyban, amelyek pontosan ábrázolják nemcsak a Földközitenger partvidékét, hanem az amerikai partokat és az Antarktisz kontúrjait is. Daeniken magyarázata: légifelvételekről van szó — az őskori űrhajósok hagyatékából. — Órájuk utalnak a libanoni sziklák, amelyekben rádioaktiv aluminium-izotopokat találtak és a szaharai barlangfestmények, amelyeken egyfajta “védőöltözetet” viselő figurák láthatók, mig egy kaliforniai barlangképen logarlécet vél felfedezni Daeniken szeme. Ezek után már nem meglepő, hogy a következő oldalakon végre megtudjuk, hogy mi történt annakidején Szodomában, mert — atomrobbantásra került sor. Menekülni kellett tehát a sziklafalak mögé, azonnal, s a kiváncsi Lótné, aki ismeretesen visszafordult, életével fizetett. A Mózes frigyládáját hordozóknak előirt ruházatot és lábbelit kellett viselniük, ezt is tudjuk a Bibliából. A miértre most kapunk választ: a láda elektromos töltés alatt állott, ezért rogyott holtan össze, aki illetéktelenül megérintette. S hogy miért az áram ? A frigyláda nem volt más, mint rádió adó-vevő berendezés, amellyel Mózes a seregek urával, helyesebben a hajdan volt űrhajósokkal tartotta az összeköttetést, mialatt azok földünk felett keringtek és tanácsokat adták népe megmentőjének! AZ ISMERETLEN MÚLT A fantázia elképesztő s némileg alá is támasztatik. Daeniken nem alaptalanul utal rá, hogy szinte minden földi nép mitológiájában találunk utalásokat óriásokra, Istenre, akik az egekből jötek tüzes szekereken, bárkákon — aztán vissza is menték oda. Erről mesélnek írásjelek, képek az inkák földjéről és Tibetből, Izlandról és Babilóniából. Az indiai Mahábhárata krónikása ugyan honnan vette, hogy van olyan fegyver, melylyel 12 évre terméketlenné lehet tenni a földet, s amely megöli az anya méhében a gyermeket — kérdi napjainkban Erich von Daeniken. — Hogy azután nem alaptalanul hozzátegye: “Még túl keveset tudunk múltúnkból ahhoz, hogy végérvényesen ítéletet mondhassunk róla.” Ezért érvel azután tovább: a Földünk őstörténetére vonatkozó tudásunk közvetett forrásokból táplálkozik. A “munkahipotézis”, amellyel — jelenleg — rendszerbe foglaljuk szűkös ismereteinket, a mai tudáson, a tudományok eddig adott lehetőségein alapul — mindez pedig hallatlanul kevés persze a még megválaszolásra váró kérdésekhez viszonyítva. Miért né állíthatnánk fel uj, merőben más szemszögből eredő munkahipotézist ? Lehet-e bizonyítani az ellenkezőjét? Persze, hogy nem lehet. A régészet és társtudományainak művelői (már amennyire egyáltalán vitára érdemesítik a davosi amatőr bestsellerkötetét) készséggel elismerik, hogy nem tudják bizonyítani az ellenkezőjét . . . Csak annyit állitanak, tudóshoz illő szerénységgel, hogy igen kevéssé valószínű, hogy egy őskori, az űrből jött látogatás földünkön, s igy szerfelett valószínűtlen az emberiség keletkezésének egész, “forradalmian” uj elmélete. Azután, emlékeztetnek még rá, hogy Daenikennek Verne Gyulától kezdve egész sor elő-: futára van már a tudományos - fantasztikus irodalomban. Akiktől nemcsak a merészen szárnyaló fantáziát vette át — hanem néha egész könyvbekezdéseket is, századunk korábbi évtizedeiben megjelent müvekből. Anélkül persze, hogy a forrást megnevezné, s azzal a lényeges különbséggel, hogy ő nem a “sci-fi” irodalmat akarta gazdagítani — hanem az egészet komolyan gondolja. LETARTÓZTATÁS BÉCSBEN Különös ember. Vagy félmillió svájci frank hitelt vett fel, hogy elutazhasson mindenhová, ahol igazának bizonyítékait vélte. Hisz abban, hogy megoldotta a Husvétszigetek szobrainak titkát s ez a fontos, s nem az, hogy kifizesse szállodája után a kurtaxát Davosban. Pénzben viszont a svájci nem ismer tréfát; a potom 8000 frank miatt körözött Daenikent a bécsi repülőtéren tartóztatták le 1968 őszén. Azzal védekezett — s nem alaptalanul —, hogy könyvéből előbb-utóbb mindent visszafizet, tehát rosszhiszeműségről szó sem lehet. Valóban, mire ez év elején sor került a tárgyalásra, a félmilliónak már több mint a fele együtt volt, a sorozatos német kiadások után 11 országban jelentetik meg a könyvet. S az idén került forgalomba a második kötet — (Vissza a csillagokhoz) ; nem kisebb sikerrel. Az üzletembernek valóban gyenge Daeniken csak tiz (!) százalékot kap a bevételből a düsseldorfi kiadójától, de igy is milliomosnak számit. Ami persze nem változtat a pillanatnyi lényegen: kemény három és fél esztendőt kell ülnie az álmai érdekében elkövetett csalásokért. Feltehetően ennek ellére boldog ember —, ugyan ki sajnálná tőle e szép, izgalmas álmokat? Nála csak düsseldorfi kiadója lehet boldogabb — övé a bevétel 90 százaléka a Daeniken-könyvekből. Hogy az olvasók százezrei boldogabbak lesznek-e a gyengécskén megirt, zavaros, ellentmondásos, áltudományos kötetektől, melyeket “komoly” munkaként adnak el nekik nem kevés pénzért — más kérdés. Heltai András TÖRVÉNYHOZÓK j üj népszámlálást AZ AUTÓK KÓRUL akarnak a négerek WASHINGTON — A szenátus 73 szavazattal 0 szavazat ellenében olyan törvényjavaslatot szavazott meg, amelynek értelmében legkésőbb 1975-ben az autóiparnak majdnem teljesen kipárolgásmentes autókat kell gyártani, ellenkező esetben a futószalag-telepeket bezárják. A képviselőház, korábban, ezzel kapcsolatban egy egészén más, sokkal engedékenyebb javaslatot fogadót el. A javaslat tehát most a szenátus és a képviselőház közös egyeztető bizottsága elé kerül, ahol hosszú vitára számítanak. WASHINGTON — Két nágervezető kijelentette egy képviselőházi bizottság előtt: Haladéktalanul uj népszámlá- 1 lást kell tartani, tekintettel ! arra, hogy a nemrégiben meg| ej tett népszámlálás alkalmá: val egyes néger ghettók egész i körzeteit kihagyták. A két I négervezető: Whitney M. Young, a “National Urban League” nevű civil rights szervezet országos ügyvezető igazgatója és Robert B. Hili, a “Coalition for a Black Count” nevű szervezet országos igazgatója. Fortas a rakoncátlan védőügyvédek ellen WASHINGTON — Abe Fortas, a US Legfelsőbb Biróság egykori bírája, cikket irt a “Yale Law Journalba”. A cikk októberben jelenik meg, egyik részlete a következőképpen hangzik: Egy birósági tárgyalás megzavarása, vagy pedig a tárgyalásnak propaganda-célokra való felhasználása, megengedhetetlen viselkedés egy ügyvéd részéről. Az ügyvédek kötelessége az, hogy igazságszolgáltatási rendszerünket életképessé tegyék. Hivatalos jelentés az Idei sztrájkokról WASHINGTON — A munkaügyi minisztérium hivatalos jelentésben közölte: Az idei évben, eddig, a sztrájkok, 11 esztendő óta, a második legmagasabb színvonalon vannak. Tizenegy év óta csak egyetlen esetben történt enynyi idő alatt ennél több sztrájk. Az 1970-es év első 8 hónapja alatt, 1. 8 millió dolgozó részvételével, 4,220 sztrájk történt Amerikában. (A jelentés még nem foglalja magában az Egyesült Autóipari Munkások Sztrájkját a General Motors Corporation elien. — Szerk.) m j REGÉNY ÉS VALÓSÁG . . . A FANTASZTA SVÁiOI SZÉLHÁMOS TÖRTÉNETE
