Szabad Sajtó, 1970. július-szeptember (62. évfolyam, 27-39. szám)

1970-08-06 / 32. szám

Thursday, August 6, 1970 SZABAD SAJTÓ 11. oldal “CSÍPŐS” TÖRTÉNET A BOLHA Már három öve jártak' együtt. Ismerték egymást. Egymás lelkét, egymás gon­dolatait. Ami a testet illeti, annak megisriierésében az idősebbek bölcsességére ha­gyatkoztak, akik úgy tartot­ták, hogy az ember nem ál­lat, tud türelmesen várni az esküvőig. Gizella és Máté pedig sem­mit sem szegyeit volna job­ban, mintsem hogy valaha is állatnak tartsák őket, s vár­tak. Pedig még az eljegyzé­sen sem voltak túl. Gizella huszonnyolc éves volt, Máté éppen hozzávaló, mert harminchét. Gizella ap­ja időnkint viccelődött is azon, hogy még meggondol­hatják magukat, hiszen nin­csen ki a kötelező tiz éves korkülönbség, de mindnyájan tudták jól, hogy mennyire bá­tortalan volt ez a tréfa. Hi­szen a lány szüleiben koránt­sem volt annyi türelem, mint a fiatalokban, inkább csak Máté megözvegyült anyjában -— aki szerint öt éves együtt­­lét alatt ismerhetik meg egy­mást a fiatalok. Mégsem rajta múlt, hogy nem sikerült a^büvös öt évet elérni, nem rajta állt, pedig Gizella szülei hányszor, de hányszor emlegették időhúzó vén satrafának, aki csak sa­ját magára gondol, a fia bol­dogságára nem. Minden a véletlenen múlt, a véletlen pedig furcsa állat, kiszámíthatatlan és ravasz, annyira ravasz, hogy a tör­téntek után már senki sem tudta eldönteni, mi volt a véletlen, s mi a szükségszerű. Mert az semmiképpen sem véletlen, hogy két héttel az eljegyzés előtt Gizella és Má­té találkozott a parkban. — Szerdán délután fél hatkor. Szokásuk volt ez, tavasszal, nyáron, ősszel, a parkban, té­len pedig a presszóban, mely­nek ablakaiból a parkba lát­ni. Az már véletlennek szá­mítható, hogy megszokott padjuk foglalt volt, bár ez is megtörtént néha. Leültek hát egy másikra a közelben, kéz a kézben. Ül­tek szótlanul, s ahogy Máté szokta mondani, a lelkűk be­szélgetett. S akkor megjelent a ku­tya. Szomorú simogatásra vágyódó kis korcs kutya szag­lászott padjukig, s megnyal­ta Gizella lábát. A váratlan érintésre a lány fölneszeit a lelki beszélgetésből, s hirte­len azt hitte, valami más kö­vetkezik. Aztán meglátta a kutyát, azokat a szomorú kutyaszemeket, kibontotta kezét Máté ujjainak ismert öleléséből és megsimogatta a kis fekete foltot a gübancs­­szőrü fehér fejecskén. —Kedves kis állat—-mond­ta, s nem tudta, hogy ebben a mondatban ott van a vég- j zet. Feketén. A simogató sza­vakat ugyanis neihcsak a ku­tya vette magára, hanem egy éhes bolha is, amely kihasz­nálta az alkalmat, hogy a gu­bancból a nagyobb biztonsá­got jelentő szoknya alá úgor­­jék. A bolhának szerencsé­je volt, mert előző gazdája tavaszias hangulatban várat­lanul megfordult és űzőbe vett egy másik korcsot, s Gi­zella legnagyobb bánatára, meg is találta vele a közös nyelvet. Ugyan, minek nyúltál ah­hoz a döghöz? — robbant ki Máté, eltolva Gizella kezét — semmi kedvem valami bajt összeszedni. A lány a sohasem hallott, durva hangsúlyra felfigyelt, de újabb események gátolták meg abban, hogy válaszoljon ! is. A bolha ugyanis közben a J szoknya védelme alatt még rejtettebb vidékekre merész- [ kedett. Öreg, tapasztalt bol­ha lévén,, sejtette már, hogy j hol van a legnagyobb bizton­ságban a női testen, megláto­gatta tehát a szemérem által neki is védelmet nyújtó, és Gizella esetében eddig Máté­nak fenntartott tartományo­kat. Aztán meg kifáradva a hosszú úttól — Gizellának szép, hosszú combjai voltak, olyanok, amilyenek a férfiak Nevessünk TEMPÓ Savanyu arccal szemléli a házaspár az építkezést. —- Mester, ha ilyen tempó­ban dolgozik, sohasem lesz készen a nyaralónk. — Ha nem ilyen tempóban dolgozom, sohasem lesz ké­szen az én nyaralóm. NINCS BECSVÁGYA Ha nem volna ilyen gyak­ran részeg — mondja a ha­jó kapitánya egy öreg mat­róznak —, akkor már régen tiszt lehetne. Nem fontos, kapitány ur! — vigyorog bárgyún az öreg matróz. — Ha be vagyok rúgva, akkor úgyis kapitány­nak érzem magam. MIÉRT ELÉGEDETLEN? ' Egy városka vezetője talál­többségét tüzbe hozzák — te­hát’fáradtan, de csöppet sem szomorúan hozzákezdett a bolha a vacsorához. Mindez a művelet pedig hal­latlan nagy érzelmi hullám­zásokat váltott ki a lányban. Először megmerevedett, az­tán hirtelen felugrott, s me­gint leült. Ez már Máténak is sok volt, idegesen jegyezte meg, hogy Gizella úgy viselkedik, mint egy teenager, pedig mindketten jól tudják, hogy már jóval túl van Gizella e kóron. Gizella — aki közben újabb manőverekhez folyamodva igyekezett rendet teremteni szoknyája alatt, s ölébe tet­te táskáját, erre a váratlan szemrehányásra elvesztette az uralmát önmaga felett, és zokogva és sikitva támadt a férfira: szóval azt mondod, hogy vénlány vagyok, hát te meg, hát te meg . . . Máté kissé megijedt, de férfiúi méltóságából nem en­gedhetett, s ezért erélyes mozdulattal visszapenderitet­­te a padra jövendőbelijét, ki­nek lelki szemei előtt egy kö­zeli kis zöld házikó képe je­lent meg, mert a bolha, ha kissé távolabb is a veszélyez­tetett területtől, ismét foly­tatta vacsoráját. S ekkor Gi­zella megtalálta szótárában a megfelelő szót: Már vere­kedsz is, te öregedő szatir — vinnyogta —-, vedd tudomá­sul, hogy utállak, utállak . . . S azzal felugrott az elképedt Máté mellől és zokogva, s valami kinzóan édes elszánt­sággal rohant arra, ahol a zöld házikó állt. Nem is találkoztak többet. Veress Miklós LONDONI LEVÉL: A FÖLDALATTI kozik a főtéren az uj temető­őrrel és megkérdezi: — Hogy van? — Hát baj éppen nincs. — Mivel nincs megeléged­ve? — Minden rendben van, de íégis más állás után nézek, z a munka nem nekem va­­i: reggeltől estig egyebet sm teszek, mint azt olvasom, iQgy “Itt nyugszik”. Csak n dolgozom! HÁZTARTÁSI IDEÁK A Piccadilly Circustól négy állomásnyira fekvő Glouces­ter Road-ig két shillingbe kerül a földalatti jegy. A London Transporttól az uj Victoria-vonal építéséhez — a legmélyebben, a felszíntől 20 méterre húzódik majd, Lon­don legkorszerűbb vasútja lesz — 20 millió font kell. De a London Transportnak nin­csen ennyi pénze. Az idén mindössze 2 millió font tisz­ta nyereségre számit, ezért az építési költség 75 száza­lékát az állam adja — nagy viták után. K1NCSÖRZŐ ALAGÚT Bármennyire is sokan utaz­nak a londoni földalattin, a bevétel nem fedezi a kiadáso­kat, a fejlesztés elkerülhetet­len. Naponta több, mint egy és háromnegyedmillió ember utazik a londoni földalattin, de hétfő—péntek között ez a szám meghaladja a 2 milliót. Háromféle földalattija van Londonnak. Az első olyan alagütban fut, mint a buda­pesti, a Népköztársaság útja alatt. Tulajdonképpen a má­sodik változat az igazi föld­alatti. Itt már mély alagút rendszerben járnak a szerel­vények, s végül a harmadik típus: a külvárosi. A vonatok kijutnak a felszínre, s a sza­badban épített pályán közle­kednek, összekötve London külvárosait a Cityvel. A lon­doni földalattinak 277 állomá­sa van és — érdekes múlt­ja. A második világháború alatt a földalatti állomásait óvóhelyeknek használták. Ezt a szerepüket már 1917-ben megkezdték, amikor a Zeppe­linek támadták Londont. A legemlékezetesebb nap: 1940. szeptember 27. Ekkor 177 ezer ember keresett menedé­ket a földalatti állomásain. A Central Line vonalának öt mérföldnyi hosszúságú szakaszán földalatti repülő­­gépalkatrész gyárat rendez­tek be. A Piccadilly Line ald­­wichi szakaszán a British Mu­seum kincseit őrizték. LIFT A VÁROS ALÁ Befut á vonat. Egészen uj, ezt ezüst színe, sok-sok ájta­­ja, széles ablaksora jelzi. A régi vonatok pirosak, kisebb kocsikból állnak, kevesebb aj­tóval. A Victoria Line most épülő szakaszára még több ajtós kocsikat terveznek. A most közlekedő vagonokban negyven ülő- és száz állóhely van. Az üléseket egymással szemben helyezték el, akár­csak a vasúti kocsikban, hu­zatuk plüss. Husz-huszonöt másodpercig tartózkodunk az állomásban, s mert a vezető és a forgalmista TV-kame­­rákkal közvetített képen egyetlen várakozó utast sem ‘ lát, hangosbeszélő figyelmez­­tét: indulunk! A vonatokat automaták vezérlik, robotem- : berek vezetik és az ezer utast magával röpítő szerelvénye­ket, ám az automatákra, a robotemberre, az utasok lé­lektani megnyutatása miatt felügyel “igazi” ember is, Csucsforgalmi időben más­fél—kétpercenként követik egymást a vonatok; reggel öttől éjfél után egy óriág jár­nak. Az első mozgólépcsőt ai földalattin 1911-ben szerel­ték fel. Ma 65 állomásom mozgólépcső szállítja le és fel az utasokat. Egy-egy lépcső óránkinti teljesítménye mind­két irányban kilencezer utas. Liftek is vannak a legmé­lyebb, a Hampstead-állomás­­nál. 181 láb mélységbe viszi utasait. Hetvenegy földalatti „ állomásnak gépkocsi-parkoló­helye is van, több mint tizen­egyezer autónak. MR. POEP TILTAKOZIK Amikor a Broadway-nál ki­szállok a földalattiból, s el- ! haladok a Scotland Yard uj ' beton-üveg óriási épülete előtt, hogy a csaknem vele szemben emelkedő — ám egé­szen szerény külsejű London Transport központjába men­jek, eszembe jut a nemrég.' elterjedt hir: megszüntetik . London egyik nevezetességét, i a hires piros emeletes autó- : buszokat. Éppen ezért a Lon­don Transport sajtófőnökétől, Mr. Poeptől először azt kér­dem, igaz-e a hir? — Szó sincs róla! Ellenke­zőleg: a réginél jobbat, mo­dernebbet készítünk, amelyen már nem lesz kalauz, csak vezető, aki egyben ellenőr­zi a megváltott jegyeket is. Az egész világ tiltakozott, a buszkacsa felröppenésekor. Táviratok ezreit kapta a Lon­don Transport: ne vonják ki a kedvelt jármüveket, mert Londont el sem tudják kép­zelni nélkülük. A londoniak sem: rendest munkanapokon ötmillió utas lép az utastérbe. Este tizenegykor a Picca­dilly Círcus-ön még egyetlen kocsival sem akar csökkenni , a megszokott csúcsforgalom. Mintha délelőtt vagy délután lenne, a Piccadilly flaszter­­ján nincs nyugvás, az estét csak az óriás világitó-villód­­zó reklámok jelzik. A szün­­telnül ömlő autótengerben az emeletes buszok csillogó ut­cai cirkálókként közlekednek. Békés Attila \e, .Át . .t.D Adjunk pár csöpp sárga ételszi­­nesitő folyadékot a makaróni, ga­luska, spagetti főző vizéhez. A készítmény szép sárgás szinü lesz.

Next

/
Thumbnails
Contents