Szabad Sajtó, 1970. július-szeptember (62. évfolyam, 27-39. szám)

1970-07-23 / 30. szám

12. oldal SZABAD SAJTÓ Thursday, July 23, 1970 — Andrecito, láttad az Universal cikkét a hangver­senyemről? Ezt itt, a harma­dikat! A másik kettő, meg­mondom őszintén, nem na­gyon érdekel. Rajtam a kri­tikusok már nem segítenek, sem nem rontanak. De ez más. Olvastad? — Hát... nemcsak olvas­tam, de — Írtam is ... — Ejnye! Akkor már tu­dom, miért hatott olyan kü­lönösnek. Mert ezt a kritikát te nem Írtad, hanem festet­ted, ahogy Don Quijoteidat fested! A párbeszéd 1960-ban a mexikói Acapulcóban hang­zott el. Szereplői: Pablo Ca­sals, a világhírű csellómüvész (ő örökítette meg a párbeszé­det) és Salgó Endre, a világ­hírű magyar festőművész, vagy ha nagyon pontosak akarunk lenni, Andrés Salgó, a magyar származású világ­hírű mexikói festőművész, aki alkotó tevékenysége mel­lett művészeti, sőt zenei kri­tikákat is szokott írni a ve­­* * * * Magyarországon nem isme­szabonban találja, a háborús években itt rendezte utolsó európai kiállítását. Ekkor költözik, mint politikai mene­kült Mexikóba, s ott rövide­sen a festészetéről hires or­szág képzőművészetének él­vonalába kerül. Már András Salgónak nevezi magát, de a “Salgó” névből megtartja a hosszú “ó”-t, mert Mexikó­ban is — az ő kifejezését használva — “mezőtúri bics­­kás”-nak tekinti magát. De bicska helyett az ecsetet for­gatja, és jól forgatja — erre elegendő bizonyíték üstökös pályafutása. Hiszen csak szemügyre kell venni kiállí­tásainak néhány állomását: New York, Birmingham, a kanadai nagyvárosok, Puerto Rico, Amszterdam, Bécs, Prá­ga, Pozsony, Budapest (ez volt a 60-ik kiállítása), aztán Afrika: Angola, Mozambi­que ... És természetesen új­ra és újra Mexikó, ahol álla­mi megrendelésre sok falfest­ményt készít, s Mexikó nem­zeti művészetében, a murái­ban is a legmagasabbat nyújt­ja. Se szeri, se száma, az elis­merő cikkeknek és nyilatko­zatoknak az egész világon. Rivera kimagasló festőmű­vésznek nevezte, Siqueiros a mexikói képzőművészet nagy nyereségének jellemezte őt. századunk égető kérdéseiről szól és — Salgó szavai sze­rint — a szociális igazság gon­dolatának kifejezését szolgál­ja. A faji kérdésben a “Feke­te angyalok” című képével nyilvánított véleményt. A “Béke-üzenet”-ért XXIII. Já­nos és VI. Pál pápa is gra­tulált a művésznek. A “Don Quijote” sorozat 60 képből áll, az öt világrész múzeumai­ban láthatók, még a madridi Pradóban is van néhány belő­lük. * * * Sok könyvet, tanulmányt írtak róla. De képei még töb­bet mondanak el a művész­ről. Például azt, hogy ez az izig-vérig modern festő az ér­telemhez is szói, üzennivalója van az ember számára. Színei csodalátosan gazdagok. É3 még valami van alkotásaiban. Ahogyan ő mondta budapes­ti rádiónyilatkozatában: egy kis alföldi virtus. S ha csak a “Magyar pa­raszt” cimü vásznát nézeget­jük figyelmesen, már joggal mondhatjuk hogy ez a mi Salgó Endrénk, aki mexikó­­város műtermében néha olyan kacskaringósakat káromko­dik magyarul, hogy Értelme­ző Szótár legyen a talpán, amely követni tudja ... Feleki László TÖBB VOLKSWAGEN LONDON — A legújabb statisztikai adatok szerint a Volkswagen Müvek májusban 4030 gépkocsiját helyezte el az angliai autópiacon. Tavaly májusban 1943 volt az Ang­liában eladott Volkswagen gépkocsik száma. A Renault Müveknek idén májusban 1872 gyártmánya kelt el Angliában a tavalyi májusi 1553 kocsival szem­ben. LEVÉLGYŰJTŐ LONDON — Küldöncként dolgozott a BBC-nél az 58 esztendős William Newby. A kézbesitő most bíróság elé került: két év alatt 40 ezer levelet vitt haza a BBC iratai közül. Hat hónapot kapott. Dicséri az egész világsajtó. A “Paris Soir” felsőfokokban méltatta Salgó színeit, a “New York Times” fenome­nális géniusznak jellemezte, aki Brueghelre emlékeztet. Képeit ott találhatjuk a vi­lág nagy múzeumaiban. A Buckingham-palotát is díszí­ti két Salgó-kép, az egyik Fü­­löp herceget, a királynő fér­jét ábrázolja mexikói lovas viseletben, mexikói lovon. Két hatalmas sorozata vált különben világhírűvé, ezeken évtizedekig dolgozott. Az egyik a “Békeüzenet”, a má­sik a “Don Quijote a XX. században”. Mindkét sorozat rik eléggé, s bár 1965-ben a Kulturális Kapcsolatok Inté­zete kiállítást rendezett mü­veiből, még szakkörökben sem vált egészen tudatossá, (hogy Salgó Endrére éppen o­­lyan büszkék lehetünk, mint Qrmándy Jenőre, Szent- Györgyi Albertra, Tóth Im­iére (Amerigo Tot), vagy Vásárhelyi Győzőre (Victor Vasarely). Ez a mezőtúri születésű pesti fiú, aki a hi­res “Barcsay”-ban (ma Ma­dách Imre gimnázium) végez­te középiskolai tanulmányait, annak idején közepesen ta­nult, jól focizott, atlétizált, verseket irt, s volt egy ret­tegett matematika tanára, a­­kitől úgy megtanulta a geo­metriát és a perspektívát, hogy — saját bevallása sze­rint — ma is úgy használja, ahogyan akkor beleverték. Rajzolgatott, csak úgy a ma­ga szórakoztatására, s nyil­ván nem sejtette, hogy egy­kor a Mexikói Művész Szövet­ség elnöke lesz, világhírű, ünnepelt festő, akit Siquei­­ros-szal és Riverával helyez­nek egy sorba. Tulajdonképpen építész­mérnöknek készült, de már a 20-as évek végén a párizsi képzőművészeti főis kólán folytatta tanulmányait. 1931- ben rendezte első kiállítását Párizsban, aztán Roubaix­­ben, Lille-ben, Le Havre-ban, Cherbourg-ban, Douvaix-ban és Amiens-ben, 1935-től kezd­ve már a Balkánon is megis­merik, kiállítást rendez Béig- Teljes katonai felszereléssel, gázvédővel, gumibottal, acélsisakkal , ,, a..Árjákon Tavfam nagyerejü puskákkal és pajzsokkal fegyverkeztek fel Ashbury Park, radban, Szói íaban, lsztam- N j.-ben a rendőrök, amikor a lázongó, tüzbombákat hajigalo, lo­bulban, Athénban. 194ö. Lisz- j völdöző négerek megfékezésére indultak el. — hogy egy angol hegy­mászó újra felelevenítette a yetiről vagy más néven a ma­jom és ember között a fejlő­désben állítólag láncszemet betöltő “havasi emberről” szóló mendemondákat ? Do­nald Whillans nemcsak azt állította, hogy éjszaka, ami­kor nem tudott aludni a Hi­malája hófödte csúcsai kö­­ízött, hatalmas árnyékot látott mozogni a havon, hanem uj “felfedezéssel” toldotta meg a yetiirodalmat: neki már egy “yetibébi nyomait” is sike­rült lencsevégre kapnia. Raj­­| ta kívül a hegymászó expedí­ció egyetlen tagja sem része­­j sült ebben a rendkívüli él- I ményben. Lám csak: állan­dóan vannak uj fejlemények ebben a yeti műfajban is az­óta, hogy 1921-ben Bury ez­­' redes először észlelt különös lábnyomokat a Himalája ha­ván. S hogy azóta kiderült: az olvadás deformálja fan­tasztikus méretüekké a far­kasok és rókák nyomait a Hi­malája hómezőin? S hogy a különös éjszakai árnyak in­kább sokkal valószínűbb mó- j dón csupán bolyongó kékmed­vék, semmint a hegyilakó törzsek legendáiban élő ma-! jomemberek? No persze így is fel lehet fogni, de ugyebár ez nagyon prózainak tetszik. * * * — hogy az olaszországi Ro­­magnában a szőlősgazdák leg­újabban carabinieriket, azaz ! csendőröket szerződtetnek a ! bor kóstolására és eredetisé­gének írásban való bizonyítá­sára. Erre azért van szükség, mert a borivók gyanakvó em­berek, s oly gyakori Olaszor­szágban a borhamisítás. S a romagnai gazdák érthetően szeretnék megőrizni tüzes bo­raik jó hírnevét. A márka iránti bizalam fenntartása pedig ugyancsak fontos olyan országban, amely a világ bor­termelő államainak rangsorá­ban az első helyet szerezte meg. Tavaly ugyanis nem ke­vesebb, mint 72 millió hekto­liter bor került az olasz hor­dókba és palackokba. H® *J® — hogy kőolajból húst le­het csinálni? Persze nem iga- 1 zit, hanem amolyan “mü­­jhust”. Legalábbis erre a cél­­jra a Marseille melletti Lavé­­jrában gyárat építenek, s ott különleges élesztőgombákkal kezelt kőolajból évente 15 ezer tonna fehérjét állítanak elő, s ebből pedig húspótló élelmiszereket készítenek. Az “olaj-húst” az előzetes kísér­leteknél az emberek tízezré­vel kóstoltatták meg. A leg­több kísérleti alany nem tud­ta megkülönböztetni a mühus izét a természetes húsétól. * * * — hogy bármelyik hajó büntetlenül dobhat szennyező anyagot a tenger vizébe olyan ország partvidékénél, mely nem irta alá a tengerek tisz­taságáról szóló 1954. évi nem­zetközi egyezményt? Vagyis a hajóskapitánynak, ha meg akar szabadulni a fáradt olaj­tól vagy más szennyező anya­goktól, csak fel kell lapoznia az egyezmény aláíróinak név­sorát, s máris tudja, hogy felelősségre vonhatják-e vagy sem. Más kérdés: mi történik a tengerszakasz halállomá­nyával, és hogy használhatat­lanná válnak a fürdőhelyek. Ahhoz azonban, hogy vala­melyik ország csatlakozzék az egyezményhez, az szüksé­ges, hogy néhány hatalmas- és nagyon költséges hulladéktá­rolót építsen a kikötő közelé­ben. TERJESSZE LAPUNKAT! MAGYAROK A NAGYVILÁGBAN: ANDRES SALGÓ - SALGÓ ENDRE “Akarsz egy pár csomónyi zószt a krumplira?” KI HINNE...?

Next

/
Thumbnails
Contents