Szabad Sajtó, 1970. július-szeptember (62. évfolyam, 27-39. szám)
1970-07-02 / 27. szám
Be oldal SZAKAI* SAJTÓ Thursday, July 2, 1970 Honvédek az aranymezén Irta: SÁGI PÁL Ausztrália jubilál. 200 éve, hogy az angol James Cook kapitány Botany Bay-ben partraszállt és a király nevében birtokba vette a földet. Az ünnepi fényből ránk is hull egy sugár: kiemelkedett az ismeretlenség homályából az ausztráliai magyar emigráció regényes élete. Kunz Egon professzor a camberrai egyetem kutatója angolnyelvű testes kötetben irta meg kalandos és romantikus szálakkal átszőtt történetüket, amiről eddig jóformán semmit sem SÁGI PÁL tudtunk. 137 esztendővel ezelőtt tette a lábát a kontinensre az első három ember, aki magyar állampolgárnak vallotta magát: Feldman Izsák, a felesége és Ferenc nevű fiuk. A 40-es évek elején még néhány érkezett. Közülük Workman Adolf nevét jegyezték fel, kereskedett, majd gyufagyárat alapított. A magyarok bevándorlását azonban voltaképpen a szabadságharc leverésétől számítják. A világosi fegyverletétel után sokezer magyar sodródott szét a világban. Sokan menekültek Kossuth Lajossal Törökországba. Mások nyugati országokban kerestek menedéket. A nyugatiak eleinte a párisi és londoni emigráns központokban gyülekeztek, utóbb azonban szétszéledtek. Az amerikai magyar politikus és honvédemigráció történetét nagyjából-egészéből már feldolgozták. Arról azonban eddig alig esett szó, hogy egy kis csoportjuk a távoli Ausztráliába is eljutott. A szabadságharcban két Mednyánszky szerepelt. Mednyánszky László testőrtiszt volt, de kilépett a szolgálatból és politikai pályára ment, Bars me-INDEPENDENCE DAY A Függetlenségi Nyilatkozat 1776 julius 4-edikén történt aláírása és kihirdetése történelmi jelentőségű cselekedet volt: egészem uj világ indult el merőben a fejlődés utján — egy uj földrészen. Az azóta eltelt csaknem 200 esztendőnek megvoltak a maga romantikus epizódjai és megvoltak a maga nehézségei. Merész és szabadságra vágyó férfiak és nők alapitottak uj országot az uj földrészen, olyan országot, amely a világ legerősebb, leghatalmasabb és leggazdagabb országa lett — olyan országot, amely — hagyományai értelmében — az emberi szabadság és függetlenség védelmezője lett. Az Egyesült Államök fejlődése korántsem volt töretlen: a fejlődést nem egyszer heves viták, nem ritkán harcok kisérték. Az uj ország szinte felmérhetetlen erőssége volt azonban a teljes szabadság. Ebben az országban szabadon nyilatkozhattak meg és szabadon csaphattak össze a különböző vélemények. Jelenleg is hevesen harcolnak egymással a különböző vélemények: ez azonban nem az Egyesült Államok gyengeségét, hanem ellenkezőleg, az Egyesült Államok erejét jelenti. S amikor most ismét a Függetlenség Napját ünnepeljük julius 4-edikén, büszkén és örömmel vesszük tudomásul ezeket a heves vitákat. Tudjuk, hogy a szabadság vélemény-myilvánitás, a vélemények összecsapása, a vélemények szabad hangoztatása, a teljes emberi és polgári függetlenség és szabadság az Egyesült Államok legnagyobb erőssége. gye követté választotta. A szabadságharc idején őrnagyi rangban résztvett Lipótvár védelmében. A parancsnok át akarta adni a várat az osztrákoknak. Mednyánszky haditanácsban tiltakozott ellene. A vár mégis meghódolt. Haynau vértörvényszéke a katonai becsület megcsúfolásával bosszúból halálra ítélte. Pozsonyban felakasztották. Életének történetét Sárközi György irta meg “Mint oldott kéve” cimü regényében. A család másik tagja, Mednyánszky Cézár a honvédség tábori főlelkésze volt. A kápolnai csatában a magyarokkal együtt harcoló Zanini ezredes olasz légiója megingott. Ekkor az olasz légionáriusok élére állt és kezében magasra emelt feszülettel vezette őket rohamra az osztrákok ellen. Világos után egy ideig bujdosott, majd külföldre menekült. Távollétében halálra Ítélték és nevét jelképesen bitófára szegezték, öt év múlva érkezett Ausztráliába, ahol akkor aranyláz uralkodott. Uj-Délwalesben és Viktóriában aranyföldeket fedeztek fel. A világ minden tájáról özönlöttek az aranyláz megszállottjai. A bendigoi, ballarathi mezőkön vagyonok születtek. Mednyánszkyt is az arany reménye vitte Ausztráliába. A Viktóriái aranymezőkön megrendítő találkozása volt. Feltűnt neki egy magas, hosszubajszu férfi. Megszólította és kiderült, hogy az is magyar: Prihoda János huszárezredes. Prihoda is aranyat keresett, aminthogy más honvédeket is ez vonzott a világnak ebbe a távoli sarkába: Görgey hadsegédjét Rochlitz Bélát, Ujlaky Lajos főhadnagyot, Szumrák Ernő .és Csillag Ferenc József hadnagyot. Nem tudni, melyiküknek sikerült, de az biztos, hogy Mednyánszky Cézár vállalkozása tragédiába fulladt. Az aranymezőről hazafelé igyekezett, amikor rablóik támadták meg. Tűzharcot vívott velük és több golyó találta. Félkarját le kellett vágni. Csonkán, elkeseredve tért vissza Európába. Ott egy nőügybe keveredett és lelki konfliktusai miatt öngyilkos lett. Időközben és később már jónéhány magyar telepedett meg az ötödik földrészen. Zimpel Vilmos bútorgyárat alapított. Gyára még ma is működik, az unokája vezeti. Lévényi Ernő az ezüstmüves szakmában vált ismertté. Szép háza homlokzatára nagy betűkkel irta fel: Buda. Vékey Zsigmond, aki az első angolnyelvü magyar inyelvtant irta, alapította Viktóriában a filozófiai társulatot, több müvet irt az ausztráliai mezőgazdaság megreformálásáról és a szőlőművelést hirdette. Farkas Márton holtáig zsinóros magyar ruhát viselt, trafikjában jóformán mint magyar klubban találkoztak az emigránsok. Klapka György, a komáromi hős hadnagya, Jungwirth János jelentős személyiséggel ajándékozta meg az ausztrál közéletet: Sir William Jungwirth az unokája. Mauksch Bence a német anyanyelvű, de igaz magyar újságíró a szabadságharc idején német újságban állt ki a magyar ügy mellett, ő is Ausztráliába került. Leszármazottjai ma is magyarnak vallják magukat. Egyébként az ausztráliai magyarok azt mondják, hogy minden emigráció közül ők őrizték meg legjobban a magyarságukat: a 48-as honvédek leszármazottai, a második világháború előtti idők és 56 menekültjei egyaránt. Ne vitassuk el tőlük az elsőséget. Ha igy van, a szép magyar szó tartotta meg bennük a magyarságot: dr: Kempf József már 100 esztendővel ezelőtt alapította meg a magyar olvasókört. Tanulságul azoknak, akik más emigrációkban lihegő buzgalommal temetkeznek az idegennyelvü könyvbe, újságba és nem tartják elég “előkelőnek” a magyar emigrációs irót, a magyar emigrációs újságot. NYÁRI REGGEL í Irta: MIKES MARGIT Vidáman indulok a rétre, oh, zöld határ, s ti kék hegyek, ti aranysárga sugarak, szivdobogva köszöntelek: talán egyszer az én napom is fölvirrad, szép reggelem, talán uj élet, uj remény ragyog rám is egy reggelen. Virágot szedek sétaközben egy falusi kőszent elé, az arca olyan ismerős, mint az apámé volt. Fölfelé néz s mig ő is ragyog a napban, mintha azt mondaná: — Ne félj Légy egyszerű, mint ez a reggel, s örülj, mint minden, ami él! Most a parton egy libapásztor köszön hangosan: — Jó napot! Li-li, üli! — kiáltja hosszan és tereli a libasort. Soká visszhangzik a fülemben éneklő hangja: Lilfili, be szép az élet! Szép az élet! Jó a patakban fürdeni! A vizet nézem . . . Hogy rohan! Hová megy s honnan jön ide? Ujjongva tündöklik előttem s ujjongva tűnik messzire. Hogy rohan! Szétfut s összeáll, megáll a kép, amit mutat! Óh milyen örök ez az ingó, szálló és álló pillanat! — A minap szemrehányást tettem a férjemnek iszákossága miatt. Mérgében három napig szólni sem mert hozzám szegény. Tegnap este végre újból megszólított, és beszélgetni kezdett velem. — Ez így van rendjén. És mégis, mit mondott ? — Megkérdezte, hol van a dugóhúzó ... ] ANEKDOTÁK I Az első pillanatban észre lehet venni rajtad, hogy nős ember vagy. — Miről? * ; —- A gombjaid rendesen fel vannak varrva —> ez volt a feleségem első észrevétele a mézeshetek alatt. * * * Egy osztrák szálloda portáján az alábbi szövegű tábla díszeleg: “Kérjük ameriíkai vendégeinket, hogy éjjel 2 óráig térjenek vissza a hotelbe!” “Svéd vendégeink ne keljenek fel reggel 6 óra előtt!” “Angol vendégeinket pedig figyelmeztetjük, hogy a hotelbe kutyát behozni tilos!”------r GONDOLATOK 1 Az egyik nem is tudja, hogy lehet — mindenütt szépet lel, költészetet. A másik bejárhatja a világot, *j s csak szennyet talál, alávalóságot. Goethe * * Az esély nem más, mint alkalom ugyanazt a hibát még egyszer elkövetni.
