Szabad Sajtó, 1970. július-szeptember (62. évfolyam, 27-39. szám)
1970-07-16 / 29. szám
14. oldal SZABAD SAJTŐ A férfi magas volt, kövér- Ikés, puffadt-testü, könnyen izzadt, sörteszerü, ritka vörös haja volt, apró, majdnem ozempilla-nélküli disznó-sze. me barátságosan pislogott teíiholdhoz hasonló, puffadt arcában. J A férfi kétségtelenül barát• ságos természetű ember volt. 'Általában magányos természetű embernek ismerték. Magányos, különös kedvtelései voltak: imádta a tüsarku női cipőket és imádott azokban járni — persze, csak titokban tette. Másik kedvenc időtöltése a fényképezés volt: egy ízben egy különös, pajkos .i fényképet készített önkioldóval önmagáról: A fényképen meztelen volt, tüsarku cipőt viselt, meztelen testén egyet, lön ruhadarab volt csak — égy női bugyi. A férfi ezenkívül imádott csinos, fiatal nőket elrabolni: ä nőket meggyilkolta, miután lefényképezte őket. Azután holtan is lefényképezte okét: a hullákat rendszerint egy keresztgerendára húzta fel csigával, arcukat eltakarta és igy készített fényképeket róluk. Az érzékenylelkü férfi imádta öltöztetni a hullákat: égy ízben 4 napig tartott otthona garázsában egy hői hullát, amely már büzlött és oszlásnak indult, pusztán azért, hogy öltöztetni tudja. Mindezt másfél esztendőn, keresztül cselekedte a baráb , ságos, puffadt-testü férfi. Leleplezését az tette rendkívül j nehézzé, hogy semmiféle mo| tivuma nem volt a gyilkosságoknak. Ez a kedves mosolyu férfi szinte személytelenül gyilkolt, habár egyáltalában nem bizonyos szenvedély nélkül. Mindez- Portiandban (Ore.) történt. Az első áldozat a 19 éves Linda Kay Slawson (Aloha) volt, aki encyclopediákkal házalt és a történtek idején éppen Portlandot választotta ki működése színhelyéül. Linda 1968 január hónapjának elején tűnt el. Linda elégedett, vidám lány volt, nem olyan teremtés, aki egyszerre csak szakit a Társadalommal és eltűnik az emberek szeme elől. A detektívek megtalálták elhagyott autóját, amelyben megtalálták retiküljét is, a retikülben pénz volt. Ezenkívül, Linda nem vette fel vállalatánál azt a 125 dolláros csekket, amit kiállítottak nevére a könyvelési osztályon és amely az eladott encyclopediák után járt neki részesedésként. Mindez arra mutatott, hogy Linda nem “szökött meg” a Társadalomtól. Eltűnése viszont a legteljesebb mértékben érthetetlen volt. A következő áldozat a 23 esztendős Jan Susan Whitney (McMinvilie) volt. Jan Susan 1968 november 26-odikán Eugenebe hajtott kocsiján, mert folytatni akarta a két évvel azelőtt félbehagyott tanulmányait á University of Oregonon . Miután közölték vele a beiratkozási feltételeiket, viszszaült vörös-fehér, 1959-es Rambler autójába és elindult észak felé. Útközben az 5. számú állami országúton két potyautassal találkozott, akiket habozás nélkül kocsijába vett. Nemsokkal később a Rambler motorjával valami történt: Jan Su3an annyit még meg tudott tenni, hogy a kocsival leállt az országút szélére, nem messze Albanytól. Néhány perccel később lefékezett mellettük egy zöldeskék szinü station wagon. A kocsiban ülő férfi felajánlotta, hogy továbbviszi őket. A férfi magas volt, puffadttestü, barátságos külsejű, mindenképpen ártalmatlannak tűnő ember — az ajánlatot Jan Susan és potyautasai is elfogadták. A férfi letette a potyautasokat Salem közelében, alig 40 mérföldnyi távolságra Pórtlandtól és azután tovább hajtott Jan Susanna!. Jan Susan ezután eltűnt: autóját a rendőrség Ott találta, ahol a kocsit hagyta, az országút 3zéién, amikor a potyautasokkal együtt elfogadta a magas, puffadt-testü férfi ajánlatát. A harmadik áldozat a 19 esztendős Karen Elena Sprihker (Salem) volt, aki a University of Oregon vegyészhallgatója volt Cornvallishan. Karén 1969 március 27-edikén találkozót beszelt még édesanyjával: a “Méiér and Frank’s” nevű salemi departáitgol fegyverek Dél-Afrika számára? LONDON — Az angol kormány — állítólag — megfontolás tárgyává tette, hogy esetleg újrakezdi fegyverszállításait Dél-Afrika számára. A hirek szerint viszont, amikor William P. Rogers, amerikai külügyminiszter, itt tartózkodott, közölte az angol kormány tagjaival: Amerika ellenzi az újabb délafrikai íegyverszállitási tervet, mert az amerikai négerek mindinkább azonosítják ma[ gukat az afrikai négerekkel, a fegyvérézálíitás a dé'láfrikai fehér' kisebbség uralmát támogátfiá, Amerika viszont szeretne jóviszonyt fenntartani “fekete” Afrikával. Öifplk®s4rálácié TAIPEI, Formása — Innen származó hivatalos kormányjelentés közölte: Nemzeti Kínában az elmúlt évben a legtöbb halált az agyvérzés okozta, az öngyilkosság a tizedik helyen állott és az öngyilkosok arányszáma egyre növekszik. ment storeban kellett volna találkozniuk, hogy együtt ebédeljenek. Ezen a ftapon a magas, puff adt-téstü férfi éppen Salembem ólálkodott, csinos fiatal nőkét kutatva. Amikor Karen a department store egyik emeleti garázsában leparkolt kocsijával, a puffadt-testü férfi melléje lépett és revolvert szegezve oldalának, fojtott hangon felszólította: — azonnal kövesse őt. A pisztoly — játék-pisztoly volt, Karen azonban ezt nem tudhatta. Karen Elena Spinker édesanyja hiába várt lányára aznap a department storeban . . . és hiába várt rá azután is: Karen nyomtalanul eltűnt. .HIRDESSEN LAPUINKBAN! nyáron kijárt a parkokba és füvet evett. Pete olyan volt, mint a kutyák: nem mindenfajta füvet evétt, válogatós volt, csupán bizonyos fajta füveket fogyasztott. Az összegyűjtött füveket hazahozta, házi préselőjében szörnyű, undorító, hinárszerü, mocsaras péppé préselte és az undorító folyadékot megitta: — Ez az igazi! — mondta ilyenkor diadalmasan. — Ez az egészséges'! Pete megvetően szemlélt bennünket, többieket, az átlagembereket, akik T-bone steakst és standing rib roastot eszünk. Telenkint Pete határozottan lefogyott, mivel télen nincs fü a parkokban. Nyáron visszahúzta. — Ez az egészséges! — mondta Pete, amikor ä mocs-A negyedik áldozat a 22 éves Linda Dawn Salee (Beaverton) volt. Linda egy vállalat titkárnője volt és azonkívül a Portland State University hallgatója. Vőlegényének születésnapja volt és Linda elment Portlandban a Llyod Shopping Centerbe, hogy ajándékot vásároljon vőlegényének. A nap 1969 április 23-adiika volt. Linda vásárolt egy kékszinü velour inget, egy fekete pantallót, egy karóraszijjat s aztán visszament Volkswagen autójához, amelyet a földalatti garázs-részben parkolt. Amikor a kocsihoz lépett és az ajtót ki akarta nyitni, hirtelen mellette termett egy férfi. A férfi magas, puffadttestü ember volt, apró, szempiílanélküli szeme barátságosan pislogott. A férfi elővett egy detektiv-jelvényt kabátzsebéből, — megmutatta a lánynak és majdnem kedélyesen, de azért erélyesen szólt: — Fiatal hölgy, maga áruházi lopást követett el, azonnal kövessen engem! Linda Dawn Salee, ártat-Thursday, July 16, 1970 kos, hinárszerü folyadékot megitta és el kellett hinnünk neki, mert 80 éves volt. Pete a napokban öngyilkos lett. Kinyitotta a gázcsapot és amikor az ajtót betörték, hátán feküdt, hanyatvetett karokkal és már halott volt. Nyomorúságos szobájának nyomorúságos asztalán, nyomorúságos, ákombákom betűkkel ezek a szavak voltak egy nyomorúságos, mocskos papírlapra vetve: — Nem érdemes élni. A füvek nem megoldás. Mindnyájan, Pete ismerősei és szomszédai, megrendültén olvastuk a tömör búcsúlevelet. Mi történhetett itt? Micsoda különös kapcsolat lehetett Pete és a füvek között, hogy ez az öregember nem tudta elviselni a füvekből való kiábrándulást és véget vetett életének ? Micsoda hit lehetett az, amelynek megrendülése után nem volt érdemes élni ? S mi lehetett az, amiben Petet megcsalták a füvek? Nem volt talán elegendő, hogy 80 évig életben tartották ? Mire gondolt Pete, amikor azt irta búcsúlevelében, hogy a füvek nem megoldás? Az életre? Persze, az életre nem megoldás a füvek és semmi sem megoldás. Pete egész életében a mocskos, hináros lével próbált harcolni az Élet apróbb-nagyobb egészségtelenségei ellen. S végül . . . nem bírta tovább . . . nincs megoldás . . . még akkor se, ha különc és bolond az ember . . . lansága tudatában, nevetve' felelte: —- Rendben van, menjünk. Linda nem tudta, hogy effajta detektív - jelvényeket minden five and ten cents üzletben, vagy minden csecsebecse üzletben lehet vásárolni néhány pennyért. Linda Dawn Salee életével fizetett tudatlanságáért. Vőlegénye sohasem kapta meg a születésnapi ajándékokat, a csinos, bamahaju Linda, akinek néhány hét múlva lett volna az esküvője — örökre eltűnt. A negyedik titokzatos eltűnés után pánik kerítette hatalmába a portlandi nőket. Az eltűnések teljességgel érthetetlenek voltak. Semmiképpen sem lehetett az eltűnéseket a Társadalomtól való “szökésnek” minősíteni... Gyilkosságoknak sem lehetett azonban minősíteni az eltűnéseket, hiszen nem volt bizonyítók a gyilkosságokra. A rendőrség tehetetlenül állott a négy fiatal nő titokzatos eltűnésével szemben, (Folytatjuk jövő heti számoakbaa.) HIRES bűnügyek Kilrtfny Miklós: HÓMA MÉGY FIATAL NŐT ÖLT MEG A KÉJGYILKOS t AKI CSÓKJUK HELYETT HALÁLUKAT AKABTA Pete különös ember volt: mindenekelőtt, 3enki sem tudta a vezetéknevét, sokan arra gyanakodtak, hogy nem is volt vezetékneve. Nyolcvan körül járhatott és mind enki csak igy hívta: Pete. Pete különös ember volt, azért is, mert tavas szál és
