Szabad Sajtó, 1970. július-szeptember (62. évfolyam, 27-39. szám)
1970-07-16 / 29. szám
IDE ÉS AZ IMBOLYGÁS... Irta: IVÄNI ZOLTÁN I IQ.1 oldal'.'■: Múlt héten történt, egy hétköznapon. Elfordultam a 86-os utcába. A földalatti megállónál, amint hivatalból jöttem haza. Semmi különös. Mindenki a helyén. Az üzletek, az emberek, ugyancsak hivatalból jövő arcok. Akikkel reggel, a másik saroknál szoktam találkozni. Egyszóval: úgy, mint mindig! . . . Még akkor is, ha emlékezem a déli szünetre, amikor lunch után arról beszélgettünk kollégámmal, hogy remeg az egész Grand Central épülete ... És hirtelen Peru jutott eszünkbe. A remegések s egy idő óta betiltott helikoptert - leszállásokkal kapcsolatban. Itt, a város szivében. ■ iOSÜ New-yorki polgár vagyok, több mint tiz éve. Az ilyesmin a gondolat jogosan ül fel behnerrf. T)e aztán, mint későbbi problémát — elhessegetem. És megyek ... és befordulok az utcámba, ahol lakom. Mindéftki ott a helyén. — Á fűszeres, ki hütött szódával vár. A müstoppoló, ki mindent holnapra igéi* és későn teljesít. A kínai, ki fehér neműm kijavításakor csodálkozik a sok-sok pénzemen. Bár íkéífr;ötöst se rejt magába. A kutyákat sétáltató asszony, .aki megígérte egy óvatlan esti percben, hogy barátnőt szerez. És nem pettyeset Dalmáciából. Vagy szentbernáthegyit,1 a lusta Svájcból. És igy tovább, minden-minden a rendes formájában tárult elém. Sí én már azt hittem, zavartalanul hazaérek. De lám, úgy hirtelen, mint szökött képből kiugróan, és Utcazaj ellenére is nesztelen, elém tárult egy furcsa valami. ■ Megnéztem kétszer is. Szemellenzőt formálva homlokom fölé. Joe volt! Az utcánk tiszteletben álló bamja! Aki úgy megszokásból mindig iszik, mindig tántorog. És beszél, nágy kiáltással, a járókelők felé. Vagy elalszik, valamelyik küszöbön. A mindenkori butykossal kezében. Aztán hirtelen csodálkozásra kerekítettem tekintetem. Mert Joe, ez egyszer túl rendes volt. Nem állítom, hogy megborotválkozott volna. Vagy rongyos cipőjét újra cserélte. Hanem úgy, a halmazállapot j át tekintve, nem tudtam hová tenni képzeletemben, Joe ez egyszer nem tán-i torgott. Nem vette be a parkoló autók közt is érdekes és ritmikus tornának is beillő kanyarjait. Amelyek a legnagyobb forgalom közepette, biztosan vezették őt a sarkon, és utcakereszteződéseken. A másik oldalra. Joe, ez alkalommal szálfaegyenes volt. Nem intézett beszédet a járókelőkhöz. Mint Iváni Zoltán szokta. Érthetetlenül — még angolul is. Hanem, mogorva arccal, egyik lépést másikra ; váltva, menetelt, óránkénti “10 mile gyorsasággal”. Szinte diszlépésben. Hogy az arcizmainak rezdülése közben is vegyük észre rajta: Ma, ezen a napon, semmi nem szabad!.. Semmi. Mi tegnap és holnap, az élet szabadságát adja. Az imbolygás, a réveteg szem, a jóslásoknak is beillő kiáltozás, a járónk el ők felé. S ezen mozdulatokban és szavakban, Joe üzenete: “akkor lesz szép a világ, ha mindenki olyan őszinte lesz, mint én és kimondja, ami a szivén van.” Joet igy, ebben a formában, még sohasem láttam. KÜLÖNÖS REKORDOK E'gy pakisztáni egyetemi hallgató 15 perc alatt 19 kemény tojást fogyasztott el. A “bemutatót” a baromfitenyésztők egyesülete rendezte a tojásfogyasztás fellendítése érdekében. * * * Sajátos rekordot ért el az észak-angliai Wakéfieldben lakó Miriam Margrave háziasszony. Nyolc év alatt 33 alkalommal tett kísérletet a gépkocsivezetői vizsga letételére, de mindannyiszor eredmény nélkül. * * * James Grady és felesége, Mary elhatározták, hogy ötvenszer fognak összeházasodni és elválni az Egyesült Államok 50 államában. A Grady házaspár igy kíván tiltakozni az Egyesült Államok túlságosan is liberális házassági törvényhozása ellen. Té : •'» SZABAD SAJTÓ Thursday. July 16, 1970 p Mikor elmentem mellette, kedvem támadt hozzá szólni: Mi baj van veled ? Miért vagy olyan kimért ? ... És egyenes és pontosan kimért? Tovább menve, két üzletet is áthaladva, hirtelen agyamhoz kaptam. — Úristen, ma választások napja van. Az összes likörsztórok és kocsmák zárva vannak. És Joe, aki itt bejáratos és alkalmi munkaerő, csomagok, ládák bontására, most miért oly kimért és zárkózott? Talán józan? Áh fenét... Valóban igy volt. Joe, aznap is megitta a maga adagját. De nem feledkezett meg arról, hogy ezt nem szabad elárulni. Rendőr jöhet, és egyebek. És megkérdezik, hogy ma, a választási napon, ki szolgálta ki? — ő legyen az, ki a kenyéradó gazdáit elárulja? . . . Akiknek egyike talán ma is, suttyomban juttatott neki valamit? E felfedezés után visszamentem Joehoz. Aki nagyokat nyögött. Mert mióta él, soha ilyen fárasztó, terhes fizikai munkát nem végzett, mint e diszmenet! Csak foga alatt felelt nekem. Mintha csak páncélsisak lenne rajta. Ami alatt nem szabad soha elárulni a kedvtelést, az igazi “én”-t, s azt, hogy “ki vagyok”. — Hagyjuk holnapra—felelte ő. — Nem látod, hogy foglalt vagyok? — Kinek-minek? — kiáltottam rá. És ő bölcsen felelte: Az italárusokért, betyárbecsületből, legalább ezen az egy napon. Az Uj-Zéland-i Aucklandban rendezett csigaversenyen a “Pacesetter” nevű csiga 50 cm-es pályán 2 perc és 5 másodperccel javította meg a korábbi csuccsot. SZILÁNKOK Madame Chabrolhoz, a divatos párisi jósnőhöz beállított a minap egy fiatal nő, természetesen jósoltatni magának. A madame belenézett a páciensnő tenyerébe és nyomban rákezdte; — Még ebben az évben megérkezik életébe a magas termetű, elegáns és gazdag fiatalember, akit a sors férjének rendelt. A páciensnő felsóhajtott. S mikor a jósnő az okát kérdezte, bánatosan jegyezte meg: — Arról nem tud semmit mondani Madame Chabrol, mit kezdjek akkor a jelenlegi férjemmel? * * * Egy bájos római ujságiró-A jugoszlávia magyar nyelvi és irodalmi kutatások központja az 1959-ben létesített “újvidéki magyar tanszék”, amelyet Sinkó Ervin, az ismert, költő, iró és irodalomtörténész szervezett meg, s 1987-ben bekövetkezett haláláig irányított. A lelkes tanszéki kollektíva, mely nagyrészt az időközben megszűnt újvidéki pedagógiai főiskoláról került az egyetemre, az oktatásban végzett fáradtságos uttörőmunka mellett a tudományok művelésében is szép eredményekkel büszkélkedhet. HUNGAROLÓGIAI INTÉZET Ehhez a csoporthoz tartozott az 1983-ban váratlanul elhnyt B. Szabó György, aki mindjárt a II. világháború után kezdeményező és szervezője volt a jugoszláviai magyarság számos kulturális megmozdulásának. Sokoldalú egyéniség volt, tehetséges festőművész és grafikus, lelkes pedagógus, termékeny kritikus és esszéire. Müvei közül leginkább talán a “Tér és Idő” cimü tanulmánykötete érdemel említést. A tanszék jelenlegi oktatói a fiatalabb tudós nemzedékhez tartoznak ugyan, de már több olyan munkát irtaik, melyek uj adatok feltárásával, uj szempontok érvényesítésével, komoly tudományos eredményeknek számítanak. Ilyen pl. Penavin Olga “Szlavóniái” (kórógyi) szótára, Szeli István “Hajnóczy és a délszlávok” cimü könyve és a jelenlegi tanszékvezető, az igen termékeny Bori Imre “Radnóti és Kassák” tanulmánya. nő interjút készít az ismert francia playboy jal, aki Olaszországban tölti szabadságát. Többek között ezt kérdezi tőié: “Milyen módszerrel hódit meg egy nőt?” — Majd később megmagyarázom — válaszolt a playboy. — Inkább azt mondja meg, eljönne-e velem vacsorázni ma este? — Örömmel. — Nagyon örülök ... és reggelire mit készítethetek? Kávét, teát, vagy . . . — Hogy merészeli? — vág közbe az ujságirónő. — Látja — mondja mosolyogva a francia —, ez az én módszerem, ha sikerül. garabonciás * A mindinkább fellendülő kutatás, a tudományos munkával foglalkozó magyar szakemberek növekvő száma egy irányitó és koordináló szerv létrehozását tette indokolttá és szükségessé. Ezért jött létre Újvidéken 1969. február 1-én a “Hungarológiai Intézet”. Az intézet célja, mint ezt alapokmányában lefektették “... hogy tanulmányozza a jugoszláviai magyarság nyelvét, irodalmát és kultúráját, hogy tudományos kutatómunkával felölelje mindazon kérdéseket, amelyek a kétnyelvűségből, Jugoszlávia népei és nemzetiségei irodalmának és müvelődésénék egymásrahatásából s általában a magyar és délszláv kulturális, irodalmi és nyelvi kapcsolatokból erednek ...” KÖZÖS KUTATÁSI TÉMÁK Tavaly szeptemberben látót napvilágot A Hungarológiai Intézet Tudományos Közleményei c. időszakos kiadvány első száma. Ez a több mint 200 lapos kötet számos tanulmányt tartalmaz a rnyelv- és irodalomtudomány területéről. Az intézet élén álló Szeli István a tanulmánykötetet bevezető írásában vázolja az előttük álló fő feladatokat: Többek között ezeket mondja: “Anélkül, hogy megfeledkeznénk a régebbi örökség felderítésének szükségességéről, ma különösen az elmúlt fél évszázad kulturális múltjának részletes feltárását tartjuk fontosnak, mert a jelentősebb magyar művelődési központoktól távolra került vajdasági magyarság önmaga szellemi erőire ébredve éppen mintegy ötven évvel ezelőtt kezdte megtenni első önálló lépéseit mai kultúrája kifejlesztésének irányában. Az addig elért és azóta kibontakozott irodalmi, nyelvi, művészeti és művelődési eredmények felmérése, valamint a jelen által felvetett problémák megoldása terén kell tehát az intézetnek megtalálnia legfőbb feladatait és kialakítania tevékenységi formáit, évtizedek, vagy talán évszázadok mulasztásait pótolva.” A tudományos munka elmélyítése és eredményesebbé tétele céljából az újvidéki Hungarológiai Intézet számos jugoszláviai és külföldi intézménnyel — többek között a Magyar Tudományos Akadémia intézeteivel — lépett kapcsolatba, közö3 kutatási témák kialakítása érdekében. Tóth István DÉLVIDÉKI JEGYZETEK: JUGOSZLÁVIAI MAGYAR KULTURÁLIS MŰHELYEK
