Szabad Sajtó, 1970. április-június (62. évfolyam, 14-26. szám)
1970-05-14 / 20. szám
Thursday, May 14, 1970 SZABAD SAJTÓ 6. oldal EURÓPAI ORSZÁGOK VHAGURKUTATÓ-PR0GRAMJA1 Az Izraeliek leleplezik az általuk épitett uj “titkos fegyvert”: egy 10 lab_ hosszú irányított rakétát, amelyet az anyahajéról lőnek ki és a végén egy 330 font súlyú robbanó bomba van. Az Egyesült Államok és a ( Szovjetunió világürkutatásának minden újabb fejleményéről természetesen részletesen értesül az amerikai közvélemény, de úgyszólván semmit sem tud az európai or. szagok fejlődő világűr-tudományáról. Az 1960-as esztendőben tiz európai ország, abból a célból, hogy ne maradjon le behozhatatlanul a világűr-kutatásban Amerika és a Szovjetunió mögött, megalakította az Európai Világűr-kutató Szervezetet, European Space Research Organization (ESRO) és az elmúlt esztendők során három műholdat lőttek ki a világűrbe s hat továbbinak a kilövését tervezik, valamint kilencven atmoszférikus rakétát lőttek fel. A közös világürkutatásban résztvevő tiz európai ország: Anglia, Belgium, Dánia, Franciaország, Hollandia, 0- laszország, Nyugat-Németország, Spanyolország, Svájc és Svédország. Körülbelül ezer alkalmazottja van az ESRO- nak és ezeknek több, mint a fele a hollandiai Noordwijkban lévő Európai Világűr Technológiai Központban dolgozik, Hágától északra, ahol a tudományos műszereket kipróbálják. Az európai világűrkutató központot dán építészek, mérnökök és elektromossági szakemberek építették. A kilencven rakéta kilövése során az ESRO munkatár-Aranygombos, sötétkék középhosszú kabát, sötétkék gyapjú szoknya, piros mellény és kék-piros-fehér selyemblúz hasonló sállal — egy uj divat kombináció. |Sai számos légköri tüneményt figyeltek meg a Földtől 25 és 186 mérföld közötti magasságokban. (40 és 300 kilométer). Többek között hőmérséklet-méréseket végeztek, a széljárásokat figyelték, légnyomást, elektron és ion-sűrűséget, a légkör alkotó-elemeit és összetételét, a napsugarakat és az Északi Fényt. 1964 előtt az ESRO más országok, főleg az Egyesült Államok kilövő-állomásairól repítette föl a rakétáit. De abban az évben létrehozták az ESRO alszervezetét, az ELDO-t (The European Launcher Development Organization), amelyhez Ausztrália is csatlakozott s megépítették az ausztráliai Woom érában lévő saját kilövő-állomásukat. Néhány szerény és nem mindig megfelelően kiértékelt sikeres vállalkozás után az európai világürkutatásban a döntő fordulatot az hozta el, hogy annak élére állt W. J. Kleen német tudós, átszervezte az egész programot és az európai világűr-kutatók egy évnél rövidebb időn belül három műholdat lőttek ki a világűrbe: Iris-t, Aurorae-t és Heos 1-et. Mindhárom műhold teljesítménye messze felülmúlta a várakozást és uj lendületet adott az európai világürkutatásnak. De azért a megoldatlan problémák száma sem maradt kevés: két újabb műhold, a TD-1 és a TD-2, amelyek feladata a csillag- és nap-asztronómia, valamint a gamma-sugarak tanulmányozása lett volna, anyagi okok miatt sohsem repült ki az űrbe, egyes tagországok ugyanis csökkentették pénzügyi hozzájárulásukat. Franciaország például elhatározta, hogy az elkövetkező évben felére redukálja anyagi hozzájárulását, Anglia pedig két évvel ezelőtt közölte, hogy 1971-re teljesen megvonja támogatását. Az ESRO-n kívül más szervezetek is alakultak Európában azzal a célkitűzéssel, hegy világűr-kutatást folytassanak. Háromszáz nagy iparvállalat tömörülé s é b ő 1 jött létre az EUROSPACE, az amerikai NASA tengerentúli megfelelője. Ezen kivül négy ország, függetlenül az előbb említett szervezetektől, kidolgozta saját világűr-kutató programját is. Anglia 1959-ben kezdett .világűr-kutatással foglalkozni Sir Harrie Massey vezetése alatt és mostanáig számos műholdat lőttek ki a világűrbe — többek között a Fekete Nyílvessző elnevezésűt — az ausztráliai Woomerából. A franciák világűr-programja 1982-ben kezdődött és ők voltak az elsők Európában, akik műholdat lőttek ki (az A-l elnevezésűt) saját rakétájukat, a Diamant-tál, egy algériai kilövő-állomásról. Ezt hamarosan követte az FR-1 és a DI-A. Franciaországnak ma már rakéta-kilövő állomásai vannak, az országon belüli telephelyeken kivül Algériában, Dél-Afrikában, a Congóban és Libanonban. Rakéta-kutatási programjuk egy kis részét a Szovjetunió is támogatásban részesítette. A nyugat-németországi kutató-munka nagyrésze viszont az Egyesült Államok világűrprogramjához . kapcsolódik és együtt dolgoznak Amerikával olyan rakéták kikísérletezésén, amelyek feladata űrhajóknak a Jupiterhez való felrepitése lesz. Olaszország is szoros együttmüködésben dolgozik A- merikával az úgynevezett San Marco projectumon, amelynek keretében az Indiaióceánon megépítendő támaszpontról lőnek ki majd műholdakat — a kenyai partvidék közeléből. Ezenkívül számos európai ország társul közös űr-vállalkozásokra. Franciao rszág, Nyugat-Németország és Belgium például közösen építik azt a TV-műholdat, amelyet 1972-ben akarnak a világűrbe repíteni az ELDO utján. Minthogy ESRO évi költségvetése mindössze 72 millió dollár (százötvenedrésze az amerikainak) aligha lehet beszélni Európa és a két nagyhatalom közötti valóságos vetélkedésről. Míg ESRO és más európai országok építettek és sikerrel lőttek ki tudományos müh o 1 d a k a t, mindnek kilövése az európai kontinensen kivül történt s csődöt mondott minden erőfeszítés Európa első többlépcsőzetes rakétájának megszerkesztésére. Vagyis olyan rakéta építésére, amely egymást követő, több fokozatban robban, újabb magasságok felé lendítve terhét. Annyi azonban kétségtelen, hogy az európai világűr-kutató programoknak legalább két értékes motívuma van: az egyik az, hogy növelik az európai országok presztízsét tudományos vonatkozásban, a másik pedig, hogy egészséges ellensúlyozását szóig á 1 j á k mind az amerikai mind az orosz világür-hegemóhiának. Valószínű, hogy az egyetemes tudomány kedvezőbb a béke számára, mint az éles vetélkedés. De az európai tudósok jóravaló erőfeszítése ellenére sem valószinü, hogy világűrprogramjaik valaha is komoly vetélytársat jelentsenek akár Amerika, akár a Szovjetunió számára. Francia kikötők ; bővítése *1 PARIS — A francia kereskedelmi flottának jelenleg nyolcvanhárom tartályhajója van. Jelenleg még három épül, egyenként 200 ezer tonna űrtartalommal. Franciaország kereskedelmi kikötőit hamarosan kibővítik, hogy alkalmasak legyenek nagy hajók befogadására. Az ohioi Kent állami egyetemen történt zavargások következtében négy tanuló meghalt, tiz sébe- 1 sülten kórházba került. Az egyik agyonlőtt tanuló az úttesten lathato. j
