Szabad Sajtó, 1970. április-június (62. évfolyam, 14-26. szám)
1970-06-11 / 24. szám
10. oldal SZABAD SAJTÓ Thursday, June 11, 1970 Akiről most írok, azt az erdélyi helyek, s köztük, a város ohol született — tették olyanná, hogy emlékezni kelljen róla. Életéllek a környezettel való azonosulása és ezen túl, mélységes szeretete miatt. Most, amikor itt New-Yorkfcan az Amsterdam ave. egyik halottasházából búcsúzik, az élőktől. Szárnyaszegetten állok az utcaszélen. Valamiféle virággal a kezemben. .Ugyangy, mint pár évvel ezelőtt, amikor kórházi ágyán meglátogattam a beteget. S bár évei a legkésőbb-őszbe vezettek, amint ott feküdt, ezüstfehér hajával, de szemei, arca, s a tekintetet kisérő testmozdulatai sejtették volt szépségét, már akkor arra gondoltam: e fehér szegfűcsokrot nyugodtan kicserélhettem volna pirosra, akár rózsaszínre is. Mert az, akinek hoztam, ma is a fiatalságot hirdeti. E külsőségeken túl aztán kiderült a többi is. Az igazi értéke egy asszonynak. Aki önzőén nem merül el maga szépségében. Hanem ellenkezőleg: egész életében másokra gondol. A kórterembe belépő ápolónő, s körülötte tett fordulása, már jelezte is, hogy tiszteletbeli jelvényes ápolónő az aki itt fekszik. Mert amig bírta magát, éjt-nappallá téve más betegeken segített. S most, amikor már hoszszabb ideje fekszik itt, parancsolóan előírta, hogy testi maradványait, ha majd meghal. áldozzák fel a tudomány a kísérletezés “oltárán”. Idekinti erdélyi olvasóim táborából, az az egy-két választékosán gondolkozó aszszony, aki most körülvesz, mindezt megerősíti. És súgja fülembe: “Imádta az életet, az embereket, s amennyire lehetett, segitett mindenkin”. Hallgatom a szavakat, nézem a végtisztességet végző embereket. S hirtelen, mintegy minden formaságnak búcsút intve, elemi erővel ragad meg az indulat, hogy négyszemközti beszélgetésre hívjam meg őt. őt, a most elholtat, aki otthoni hazánkból kiindulva, Afrikán, Európán át, végül Amerikán kerül. — Ki voltál tulajdonképpen? Hegyek lánya, család szemefénye, táncosnő, társadalmi asszony, a mindenkori jótékonykodás szándékával? És a hang felel, a koporsóból. Nekem, az Amsterdamé ave. napsugáras tavaszában állóhoz. — Édesapáméknak kalapüzlete volt Marosvásárhelyen. Odajártak a Telekiek, a Bánffyak, vásárolni. Legszebb éveiben arra gondoltam, nem leszek masamód. Már csak azért se, mert védtem akkor azt a kis helyet, ami országunkat jelentette. S Iváni Zoltán mert elveszett, az első világháborús vérzivatarban, gondoltam, elmegyek szinésznőnek. Mert táncolni nagyon szerettem. Rövid kitérővel Afrikában kötöttem ki. Egy dúsgazdag pamutültetvényes és bankár — különben francia márki — vett feleségül. Minden jót és és szépet elém hozva, amit csak lehetett. S csendes óráinkban beszéltem neki arról, hogy az én hazámban az együtt élő népek véges fenekedései miatt jöttem el hazulról. És aztán? — Aztán, aztná? . . . 1944- ben el kellett hagyjuk a többi külföldivel, Afrikát. Párisba mentünk. És abban az időben amikor az “ég már Páris” kérdése járta, a kefebajuszu ajkáról, kivégezték, őt, a mély katolikus francia márkit, a férjemet. — Tovább!, kiáltok magam elé az Asterdame avenuen. A 'halottasház előtt. — Fiacskám csendesedjél — hallom szavait akkori beteglátogatásomnál . — 1948-ban jöttem ki Amerikába. Rokonaim meghívására. Újra férjhezmentem egy jónevü mérnökhöz. De egyéni TERJESSZE LAPUNKAT! életem soha nem elégített ki. Ahogy akkor Erdélyben elmentem színésznőnek és táncolni, most is csak az vezetett; mit tehetek a közért?... S bizony, bőséges alkalom nyílt rá, később. Most én, az őt bucsuzásban hallónak szavait veszem át. — Megtelepszik szerény kis new árki otthonában. De hincs nyugta. Elérkezik az 1956-os ősz, És ő már rohan. Most nem táncolni, szerepelni, szépségét mutogatni. Hanem egyenesen a Camp Khmerben, segíteni a menekülteken. Szenátorokat, képviselőket mozgat meg. S ma, Jerseyben, több száz család köszönheti neki életindulását. Igen, ez volt Mendel Manyi, Marosvásárhelyről — fut át rajtam az érzés. Akit még a newarki polgármester is “First Lady” tisztelettel és jelvénnyel illetett. ő, aki a szépségén túl, emberszeretetre is merte áldozni életét. ő, akit Erdélyen túl idegenben, legszívesebben franciául beszélve, “Frencsi” néven tisztelték mindazok, kik Amerikában megismerhették. ÉVFORDULÓ: PÁRIS SZENÁTORA Nyolcvanöt észtén deje: 1885 május 22-én halt meg Párisban Victor Hugo költő, regény- és drámairó. * * . * — Besanconban 1802 február 26-án született. Kezdetben királypárti, később a romantikus liberalizmus hive, majd a klasszicizmus s a konzervatív szemlélet ellen lázadó irodalom vezéralakja. 1830 február 25-én párisi Theatre Francais-ban bemutatott drámája, a Hernani mintegy nyitánya az 1830 júliusi forradalomnak. A Hernanit ellenfelei, az “akadémikusok” be akarták tiltani. A premiert Hugo ifjú hivei védték meg. 1838-ban irta a nálunk Királyasszony lovagja címen ismert Ruy Blas-t. * * * — Hugo ismert regénye a Nyomorultak. Ezért is támadtak a kormány emberei, a katolikusok, a legitimisták, a papság és a bírói kar. Pártfogolták viszont az ellenzéki újságok munkatársai, s né-Szakemberek felhívják a figyelmet: A hűsítő italok — ártalmasak LOS ANGELES — Dr. James Gardiner, orvoskutató, mondotta nemrégiben az újságíróknak egy sajtóértekezleten a következőket: — Szerte az egész világon, a szülők legnagyobb része semmiesetre se engedné meg, hogy gyermeke kávét, vagy teát igyák, ugyanekkor azonban a szülők megengedik, hogy gyermekeik nagymértékben fogyasszák az alkoholmentes hűsítő italokat, az úgynevezett cola-készitményeket. — A szülők azonban nem tudják: egy nagy palack colahüsitő italban legalább annyi caffeine van, mint egy csésze rendkivül erős feketekávéban. A coffeine eredetileg, természetes formájában megtalálható a cola-mogyoróban, amelyből a cola-szirup készül. — Ezenfelül azonban a cola-készitmények gyártói még mesterségesen is adnak coffeinet a colához, azért, hogy azt izesebbé tegyék. — A gyerekek számára a cola-készitmények éppen anynyira ártalmasak, mintha erős kávét innának. NEW YORK — Dr. Murray E. Jarvick, az Albert Einstein kollégium gyógyszerészeti fakultásának a professzora a következőket mondotta az újságíróknak: — A szülők nem tudják, hogy gyermekeik a cola-készítmények fogyasztásával sokkal több coffeinet vesznek magukhoz, mintha erős feketekávét innának. A coffeine izgató hatással van a központi idegrendszerre és a gyerekek számára különlegesen ártalmas. Javaslom: a szülők tiltsák meg gyermekeiknek a cola-készitmények fogyasztását. Orvosi rejtély: vízallergia KAIRÓ — Az egyiptomi Sarkia kormányzóságból Kairóba szállitottak egy ötéves kisfiút, hogy a legjobb gyermekgyógyászok gond j a i r a bizzák — jelenti a Mena hírügynökség. A gyermek ugyanis igen különös és legalább ilyen veszélyes betegségben szenved: allergiás a vízre. A legtöbb tápláléktól születése óta felmegy a láza, émelygés, hányinger kínozza, kiütések lepik el és orrvérzést kap. A kisfiú, Abbasz Musztafa Helmi, csak kétfajta, szénsavval dúsított ásványvizet, valamint makarónit és bizonyos husfajtákat tud fogyasztani. Megmen t é s é r e Egyiptom három leghíresebb gyermekorvosát hívták össze konzíliumra. hány iró, költő, Baudelaire is. Egyébként Hugo első nagy regénye az 1831-ben publikált A párisi Notre-Dame. Népszerű Magyarországon is A nevető ember. Költőként ugyancsak jelentős. Örök értékű Contemplations (Szemlélődések) kötele, az apokaliptikus lira könyve. Érdekes munkája. A nagyapaság művészete, a jóság, az elnézés és a béke breviáriuma. — Életpályája ugyancsak regényes: az 1848-as forradalom részvevője. Egy ideig az államelnök Bonapartét támogatta, az 1851 decemberi államcsíny után viszont emigrált, s pamfletekkel támadta a népet becsapó “kis Napóleont”. Jersey, illetőleg Guernesey szigeteken élt. II. Napóleon bukása után tért viszsza Franciaországba. 1876- ban Páris szenátorává jelölték. E tisztségben amnesztiát ■ követelt az elitéit communardoknak. Meghirdette az Európai Egyesült Államok gondolatát, 1882-ben meghalt Juliette Drouat színésznő, csaknem fél évszázadig a kortársai által “Óceán-ember”nek tisztelt Victor Hugo szerelme. A költő élete utolsó percéig dolgozott. TAKÁCS MIHÁLY: A NAP ALATT És átmegyek a Nap alatt testemben éjszaka marad álomtalan kin-képtelen csak formaváltó őselem — voltam a föld parányija akác paréj levél-fia nyulak, zebrák szájában pép csillagfürt vére bársonya Csillagfürt vére bársonya nyulak, zebrák szájában pép akác paréj levél-fia voltam a föld parányija — csak formaváltó őselem álomtalan kin-képtelen és átmegyek a Nap alatt testemben éjszaka marad CSIGATEHMCS BUDAPEST - Jónak Ígér. kezik az idei csigatermés. A hűvös tavasz — néhány csapadékmentes napot kivéve — kedvezett az exportkilátásoknak. Az április 23-án Franciaországba útnak indított első vagont, gyors egymásutánban követte a többi, e hét elején már a hatvanadik vagonnál tartanak. Az eddig vasútra adott 570 tonnányi éticsiga a franciákén kivül. a svájciak és nyugat - németországiak asztalára kerül. iFRENCSI ELTÁNCOLT... Irta: IVÁNI ZOLTÁN
