Szabad Sajtó, 1970. január-március (62. évfolyam, 1-13. szám)
1970-02-12 / 7. szám
Thursday, Feb. 12, 1970 SZABAD SAJTÓ 5. oldal AZ ÖREGSÉG ROSSZABB A HALÁLNÁL- MONDJA EGY HIRES FRANCIA ÍRÓNŐ Franciaország’ legkiválóbb Johannesburg, Délafrikábar. volt a színhelye a tragédiának, ahol egy..iskolás gyereket szállító busz és egy postaszállitó vonat össze ütközött. Legalább 23 gyerek meghalt, 13 súlyosan megsebesült. és leghíresebb írónője a 62 esztendős Simoné de Beauvoir. Mile, de Beauvoirnak a közelmúltban jelent meg uj könyve, amelynek cime: Az Öregség. A közelmúltban a kiváló írónőt megintervjuolta egy amerikai újságíró Párisban. Simoné de Beauvoir a következő nyilatkozatot tette: — Tekintettel arra, hogy magam is megöregedtem, most már valójában tudom és látom, hogy mi az öregség. Az öregség a mai Társadalom titkos szégyene. Öregnek lenni rosszabb, mint meghalni. Az öregség rosszabb, mint a halál. — Ötven esztendős voltam, amikor egy amerikai diák elmondta nekem, hogy diáklány-barátnője mit mondott neki felőlem. A megjegyzés igy hangzott: — Ne beszélj nekem Simone de Beauvoiról: az már rettenetesen öreg asszony. — Talán ez volt az egyik indítéka annak, hogy sókkal később,' 1967 júniusában, hozzákezdtem az öregségről szóló könyvem megírásának. Miközben a kérdést tanulmányoztam, mindenekelőtt, két körülményre lettem figyelmes. Az egyik körülmény az volt, hogy a mai Társadalom nem kezeli az. időskorúakat emberi lények módjára. — Az öreg embert ma már korántsem tekintik tiszteletreméltónak s bölcsnek—vagy legalább is, ez az értékelés kivételnek számit. Az öreg embert ma általában nevetségesnek tekintik kigunyolják . — Következésképpen, két fő-tipusát láthatjuk az időskorunknak: az egyik az, akinek előjogai vannak, a másik pedig az, akit kizsákmányolnak. A pi’obléma azonban csupán a 19-ik századtól kezdve vált égetővé: az orvostudomány ugyanis csupán a 19-ik századtól kezdve képes arra, hogy jelentős mértékben meghosszabbítsa az emberi életet. —Csupán a 19-ik századtól kezdve találhatunk az emberi társadalmakban jelentős számú időskorú személyt. — S ekkor, a 19-ik századtól kezdve, azt látjuk: az emberi társadalom nem kezeli emberi lény módjára az időskorúakat. Az emberi társadalom valamiképpen, emberalatti lényeknek tartja az időskorúakat, k e v e s b bnek trtja őket annál, mint amenynyire egy fiatal, vagy középkorú emberi lényt értékel. — Néhány primitiv társadalomban még mindig tisztelik az öregeket és például egy, az Andesekben élő hegyi törzs körében még az a meggyőződés, hogy az időskorú személyek természetfeletti hatalommal és természetfeletti képességekkel rendelkeznek. — A szegényebb és szűkösebb körülmények között élő törzsek között azonban az időskorúakat egyszerűen felesleges tehernek, gazdasági nyűgnek tekintik és nagyon sók esetben, elpusztítják őket. — Igazában véve azonban — ezt találtam tanulmányaim során — a modern nyugati társadalom az, amely teljes egészében és véglegesen lealacsonyítja az időskorúakat. — Valamikor az öreg ember tapasztalata és önmagában felhalmozott tudása tiszteletet váltott ki. Ma, az ipari fejlődés, a technika korában, kevésre értékelik a tapasztalatot és a felhalmozott tudást: az igazi értéket a fiatalság jelenti, az igazi értéket a fiatalság lendülete és gyorsasága jelenti. — Azok, akik szerencsések voltak és sikerült valami kis pénzt összekaparniuk fiatalabb korukban, öregkorukban, legalább, viszonylagos fizikai kényelemben élhetnek. — A kevésbbé szerencsések öregkora azonban keserű: az átlagos munkás számára az öregkor gyakran már korán elérkezik, nem egyszer már 50 esztendős korában öregnek számit. Ezek a szerenT csétlen öregek, idős korukban magányra és a legjobb esetben is szerény életmódra vannak kárhoztatva. — Az öregkor “békéje” nem egyéb közönséges hazugságnál és legendánál. Az időskorúakat elsősorban is elelhagyja a Társadalom, azután engedi, hogy közömbösségbe és keserűségbe süllyedjenek és magányosan, kiábrándultán és rettegve várják a halált, amely ilyen módon semmiképpen sem lehet méltóságteljes és semmiképpen sem lehet békés: a modern nyugati társadalmakban az az igazán szerencsétlen, aki megöregszik. Szere ncsések azok, kik fiatal korukban meghalnak. William Pröxmire, Wisconsin! demokrata szenátor, febrüár21-én alapítványi vacsorát rendez. A vacsora fő-szónoka Edward M. Kennedy, szenátor lesz. Hosszú idő óta ez az első nyilvános politikai szereplés, amelyet Kennedy elfogadott. Kennedy teljesen igyekszik elzárkózni a nyilvánosság elől az emlékezetes autószerencsétlenség óta. Jól értesült körök tudni vélik: Február 21-ike lesz az a nap, amikor Kennedy kilép hosszú ideje tartó politikai elzárkózottságából. Nixon elnök legújabb bizalmasa —- állítólag — egy John Ehrlichman nevű ügyvéd. Sokak szerint Mr. Ehrlichman jelenleg nagyobb befolyást tud gyakorolni az elnökre, mint Nixon régi ügyvéd-társa, a mostani igazságügyminiszter, John N. Mitchell. Sokakban felmerült a kérdés: miért késlekedett Nixon elnök a költségvetési tervezet benyújtásával? Válasz: A federális kormány nyomdái olyan foglaltak voltak, hogy nem tudták a költségvetési tervezetet idejében kinyomtatni. A Fehér Házhoz közelálló körök tudni vélik: Amerika uj politikai irányvonalat szándékozik követni a jövőben kommunista Kínával szemben. Az új politika lényege: Amerika nem igyekszik kommi>> nista Kínát távoltartani az Egyesült Nemzetek Szervezetétől és megengedi, hogy á legközelebbi tagfelvétel alkalmával, szövetségesei, szabadon, mindenfajta nyomás nélkül, szavazzanak kommunista Kina UN-tagsága ügyében. Egyes washingtoni törvényhozók a közelmúltban beszélgetéseket folytattak George Wallace, a Harmadik Párt egykori elnökével. A beszélgetésekből kiderült: Mr. Wallace még nem döntött véglegesen affelc3, hogy indul d Alabama állam kormányzó megbízatásáért, azt azonbar már “majdnem biztosan", el döntötte, hogy 1972-ben irt dúl Nixon elnök ellen, akit semmiképpen sem tart meg felelő elnöknek. hTrmsM LAPUNKBAN Még mindig nincs határozat Washingtonban Nixon elnök legutóbbi legfelsőbb birósági kinevezése ügyébeii. Ä jelenlegi szövetségi körzeti biró G. Harrold Carswell a főváros nevezetességeit tekinti meg Sen. Edward J. Gurney republikánus floridai szenátor társaságában. Washington i levél írja: SPECTATOR
