Szabad Sajtó, 1970. január-március (62. évfolyam, 1-13. szám)

1970-02-05 / 6. szám

Thursday, Feb. 5, 1970 SZABAD SAJTÓ S. oldal NEW YORK A VÉREBEK VÁROSA LETT| NEW YORK — Nem kell átvizsgálni hozzá a városi kutya-niylvántartás adatait, hogy megállapíthassa az em­ber: az utóbbi két esztendő­ben New Yorkban fantaszti kus módon elszaporodtak a kutyák. De nem a nyakukban masnit hordó kis ölebek, ha­nem a hatalmas, villogó szemű, feszült és éber vére­bek. Az utonállások, a nők s védtelen, idősebb férfiak eile ni támadások gyakorisága ez­reket késztet arra, hogy az efajta támadások elleni véde­kezésül vérebeket vásárolja nak maguknak s azzal védjék családjukat és önmagukat be török, besurranó tolvajok, utonállók ellen. Kutyákat nem csak vásá­rolni, de bérelni is lehet. New York egyik legnagyobb ilyen jellegű intézménye a “Capt. Haggerty’s School for Dogs*' elnevezésű cég a Bronxban, •amely eladó kutyákon kivid "200 bérelhető vérebbel is ren delkezik. Egy kiképzett, min­den tekintetben “iskolázott" faj kutya ára igen magas: né­met farkaskutyákat 850 dol­lárnál kezdődő összegért áru sit Capt. Haggerty, dán-dog­­gok áfa 1.500 és 2.000 dollár között mozog. Az ár a kutya pedigréje szerint váltakozik De érdekes módon nem a rop­pant magas ár az elsőrendű oka annak, hogy sokkal ke vesebben jutnak ilyen elriasz tásra szolgáló, kiképzett vé­rebekhez, mint amennyien szeretnének, hanem sokkal inkább az, hogy a reputábilis kutyatenyésztők vonakodnak magánosok számára vérebe két eladni. Haggerty például egy esztendőben nem ad el ti zenkettőnél több kutyát, pe dig hetenként is ennél többet vásárolnának tőle. A kutya tenyésztő azonban jól ismer> a véreb-tartással járó roppant felelősséget. Ahhoz, hogy va­laki biztonságos körülmények között tartson egy ilyen vére­bet és ne veszélyeztesse a környék lakóit, önmagának is meg kell tanulnia az ilyen-jel­­legü kutya tartásával járó­­feladatokat, a kutya kezelését, fékentartását, irány i t á s á t, csaknem ugyanannyit kell tudnia, mint a hivatásos ku­tya-tenyésztőnek. Ez pedig 8—12 hétnél rövidebb idő alatt megtanul hatatlan. Csak igen kevés ember áldozhat ennyi időt erre a célra. A hivatásos kutya-tenyész­tőknél jobban senki sem tud­ja azt, hogy micsoda végzetes módon sebesithet meg valakit a támadó véreb. Háromszáz kilogramm súlyú hasitó-erő robban minden négyzet-centi­méterére a bőrnek-, amelyet borotvaéles fogai közé kap. A fogak ilyen erejű harapása áttépi a bőrt, izmokat, inakat, mint a papirt. S jóllehet a vé­reb ritkán öl — ez sohasem a szándéka — de halálos sebet ejthet mégis, ha a toroknak ugrik, vagy a gyomorba ha­rap. Haggerty szerint New Yorkban ma legalább négye zer ilyen képzett véreb van a magánotthonokban és ezenkí­vül még többszáz évi bérlet­ben. Egy washingtoni trénei becslése szerint á főváré? százmérföldes rádius zában ezer véreb található. A kiképzett vérebek elri­asztó hatásához nem fér két­ség. A példákat hosszan lehet­ne soi’olni. Jack Auerbach kapitány, a philadelp h i a > rendőrség véreb-különitmé nyének parancsnoka szerint, ahol a különítmény emberei portyáznak a kutyákkal, a bűnözés 25 százalékkal csők ken. Építkezések, gyárak, áruházak, sőt kis üzletek is mind inkább sorolnak őrző “alkalmazottaik” közé kutyá­kat is. Senki sem lehet bizo­nyos abban, hogy hány betö­rőt riasztanak el ilyen helye­ken az éjszakai őrjáratot vég­ző kutyák, a meghiúsult rab­­lási kísérlet igen gyakran csak a padlóra, vagy kövezet­re száradt vérfoltok árulják el. New Yorkban a hét bár­mely napján látható az a csi­nos, fiatal lány, aki délelőttön­ként öt-hat j ólmegtermett vé­rebet vezet pórázon át a Cent ral Park-on. Egyike a 80-adik utcában lévő Jim Buck-cég 17 alkalmazottjának, ő is, mint a többiek naponta 12 kutyát sétáltat, mindegyiket két-két órán keresztül. A kutyák gaz­dái rendszerint a környék apartmentjaiban élő magá­nyos nők, akiknek nincs ide­jük órákat tölteni vérebeik sétáltatásával, vagy elfoglalt, magasállásu főtisztvisélők, a­­kik reggel irodájukba men­nek és csak este térnek haza. Ezek a kutyák a Jim Buck­­cég szolgálata nélkül egész nap a lakásokban szorongané nak. A kutyasétáltató szolgá­lat ára;' hetenként 18 dollár. Minél képzettebb s minél drágább elriasztó-vérebet Só­hajt valaki, legyen akár sze­mély, akár intézmény, annál indokoltabb, hogy ne vásá­rolja, hanem bérelje a vére­bet. A Haggerty-cégtől bérel­nek vérebeket a Manhattan nyugati oldalán folyó építke­zéseket vezető vállalatok (éj szakánként ezek a vérebek vigyáznak az építkezési anya­gokra) de ezenkívül áruházak is, mint például a Macy és az Alexander, vérebeket bérel Haggertytől a bronxi Állat kert, a Pinkerton detektiv­­ügynökség és az Egyesült Nemzetek Szervezetének fő­titkára: U Thant. Csalhatatlanul biztos betö­rés-elriasztónak számitanak-e tehát a vérebek? Eddig még igen, de azért bizonyos jelek arra mutatnak, hogy a betö­rök is haladnak a korral. A Pittsburghi rendőrség jelen­tése szerint az utóbbi hóna­pokban a városban igen sok betörést követtek el — mez­telenül. A rendőrség szerűd a betörők rájöttek arra, hogy a vérebek főként ruha után kapják a szimatot. S amikor a betörő ádámkosztümben ál­lít be a lakásba — érthető mó­don — még a legképzettebb véreb is zavarba jön. Az elmúlt 5 év mindegyikében balkezesek nyerték a Las Vegasban •tartott nagy kugHzó - mérkőzéseket. --Az idei versenyen 3 előző balkezes nyerő vesz részt a 11,111.11 dolláros első dijért. 360-ik Social Security csekkjét tartja a kezében a Santa Monica, Cal.-ban lakó Pat Garvéy. ő egyike annak a 22,000 embernek, akik 1940-ben, mikor a S. S. javadalmazások megkezdődtek, megkap­ták az első havi csekket. Rajta kívül még 410-en élnek, akik egy­folytában 30 éve kapják a csekkeket. SZEXUALITÁS ES R0K0NSZENV NYUGAT-BERLIN - Va­jon az orvosok a számukra eilenszenves betegeket rosz­­szabbul kezelik-e, mint a töb bieket? Vajon a szépasszo­nyok erotikus varázsa a ren delés során hidegen hagyja-e az orvosokat? Vajon az orvos undort érez-e, amikor geny nyedő daganatot kell felvág nia? Ilyen és hasonló kérdé­seket intézet dr. Renate Meyntz szociológusnő Nyugat- Berlinben 104 gyakorló- és szakorvoshoz. Bár a gyakran megdöbbentő válaszok nem reprezentatív jellegűek, ten­denciájuk tekintetében mégis minden valószínűség szerint fedik az orvosok többségénél? felfogását. Elöljáróban tehát megálla­píthatjuk, az orvosok rendsze­rint alig tesznek különbséget a rokonszenves és ellenszenves betegek között. A kérdezettek közel 25 százaléka mégis elis merte, hogy a gyakorlatban a nehéz természetű embereket nem nagyon kedveli. A keze­lésre azonban, ez egyáltalán nem gyakorol negativ befo­lyást. Ellenkezőleg: egyesek kijelentették, hogy a rendelés idején az átlagosnál nagyobb gondot fordítottak az ellen­szenves látogatókra. Az orvosok kétharmada an nak a véleményének adott kifejezést, hogy az orvosnak feladata teljesítésekor semmi tői sem szabad undorodnia. Mégis sok orvosnak korábban küzdelmet kellett vívnia az ilyesféle reakciók ellen, s még mindig sokan vannak, akik ma is érzik ezt a reakciót, pél­dául végbélvizsgálatnál. Kellemetlen érzésük tániad. ha élő húsba kell vágniuk Még az erre vonátkozö* kérdé­sek is kellemetlenül érintik az orvosokat. Nem csoda, hogy az orvosok 50 százalékára ó csinos páciensnők minden ero­tikus varázsukat elvesztik, hív a vizsgálószobában meg kell mutatniuk testüket. Ez per­sze nem azt jelenti, hogy ez a tárgyilagos beállítottság a magánterületre is átterjed: a rendelés végén a hűvös orvos­ból ismét férfi lesz. Egyébként téved, aki azt hiszi, hogy a baráti körhöz tartozó, vagy a jó ismerős or­vos örülne annak, ha a társa­ságbeli kapcsolatokat praxi­sában folytathatná. A legtöbb orvos nem szívesen kezeli ba­rátait, és ismerőseit, mert atj tói fel, hogy az ilyen kettős kapcsolatnál elveszti objekti­vitását. Ez az oka annak is, hogy az orvosok azzal, aki . kezelnek, nem szívesen veszik lei a magánkapcsolatot. Való ban, az orvosok társaságában átlagban legfeljebb két háron olyan embert találhatunk, akivel rendelés során ismeri kedtek össze. Ez a magánélet és a hivaj­­tás között emelkedő magas fa*r nyilvánvalóan védelmi állás. A szakorvosok és a gyakorló orvosok ugyanis egyaránt az} hiszik, hogy az egyidejű ma­gánérintkezés bizonyos méri tékben befolyásolja orvosi te­kintélyüket. A szoeiológusnÓ úgy véli, hogy itt nagy széj­­repet játszik az is, hogy á? orvosok jobban szeretik az, engedelmes, mint a magyaráz­zatok után érdeklődő betegei­ket. A főorvosoknak viszont nincsenek ilyen aggályaikj. Különös tekintélyük követ)­­keztében sokkal magabiztot sabbak, és éppen ezért nine} kifogásuk az ellen, ha ismerő­seik konzultálják őket.

Next

/
Thumbnails
Contents