Szabad Sajtó, 1970. január-március (62. évfolyam, 1-13. szám)
1970-01-29 / 5. szám
12. oldal SZABAD SAJTÓ Thursday, Jan. 29, 1970 Wunderlidmé és a tüzönjáró Kuda Bux (Folytatás) Látni lehetett, hogy a hátán egy dudorodás keletkezik. Ez a dudor lassan előre csúszott, s végül a mellei fölöt rózsa formájában kibukott. De érdekes módon ezeknek a rózsáknak soha nem volt tövisük, viszont mindig annyi rózsát varázsolt elő, hogy minden jelenlevőnek jutott egy. Kiderült, hogy a rózsákat előzőleg a fürdőruha alatt rejtette el, s bőrének mozgatására tolult feljebb a rózsa. Ez is egy régi, hosszú gyakorlat eredménye volt; vannak emberek, akik éppúgy tudják a bőrüket mozgatni, mint a lovak, amikor a legyeket hessegetik el magukról. A szeánszokon gyakran lehet látni úgynevezett szellemfényeket. Ám ha az ember a médiumot előzőleg jó meleg fürdőben lemossa, s még a haját is alaposan átöbliti, kiderül, hogy “ezen az estén” nem képes a szellem kellően megnyilatkozni. Ugyanis a különböző vegyszerek, amelyeket a médiumok a szájukban, a fülükben, a hajukban és a körmük alatt elhelyeznek, a viz kimossa, feloldja. Az úgynevezett teleplazma és ektoplazma is csaláson alapul: analízis kiderítette minden esetben, hogy ezeket tojásfehérjéből, toalett papírból és egyéb normális anyagokból hamisították. Kérdezhetik, hogyan lehet előidézni a kopogásokat? Hát egyrészt úgy, hogy a médium saját maga idézi elő ezeket. Másrészt úgy, hogy rájön valamire, s ezt a megismert titkot használja fel szeliemjelenségekre. Volt egy “kísértetem”, pontosabban médiumom, aki mindig pontosan éjfélkor tartotta a szeánszait, s ilyenkor földöntúli zene 'hallatszott. -Csodájára jártak, milliókat tévesztett meg, s mondanom sem kell, szintén milliókat keresett azzal, hogy “műélvezetet” nyújtott a hívőknek, egy kicsit jósolt, jövőbe “látott”. Jómagam többször is résztvettem ezeken a szeánszokon. Pontban éjfélkor, amikor a szomszédos templom harangja megkondult, a médium transzba esett, s mintha a padozat nyílásából citera, hárfa, vagy valami hasonló hangszer húrjai csendültek volna fel... Amikor ismét készültek egy szeánszra, magam helyett egy barátomat küldtem az emeleti helyiségbe, ahol a társaság gyülekezett, én pedig elrejtőztem a házban. Éjfél előtt néhány perccel megkerestem azt a szobát, amely a szeánsz-terem alatt helyezkedett el, s oda húzódtam. Megkondult a harang, s ebben a pillanatban a szobában levő zongora húrjai hárfaszerü hangot hallattak, vagyis rezonáltak. Egyébként az ilyen rezonációt jól ismerik a fizikusok; Caruso, a világhírű tenorista például olyan erős hangokat tudott kiadni magából, melyek megcsenditették a közelben elhelyezett borospoharakat. Ez volt a trükkje a világhírűvé lett “hárfás” médiumnak is. A Vigadó hallgatósága csendben hallgatta Cameu előadását, s még azok is piszenés nélkül figyelték, akik különben hittek a spiritizmusban. Pedig az előadás a maga példáival izzé-porrá zúzta a “szellemvilágot”, mint ahogy azt lehetett volna várni, hogy szavai nyomán Wunderlichné “csodáinak” is bealkonyodik ... De nem ... A sashalmi “delejes” asszony hire újabb magasságokba szárnyalt . . . A sashalmi szabó felesége most már nemcsak delejezett, hanem a kezéből úgynevezett “plazmákat”, földöntúli anyagokat is kibocsátott. Főhadiszállása, az akkori Baross téri József Főherceg Szálló úgy nyüzsgött, mint egy méhkas. Inasok, küldöncök jöttek-mentek, névkártyákat, leveleket hoztak, amelyekben hires szalonok, Andrássy úti paloták tulajdonosai ajánlották fel társaságukat — szeánszra. Egyik este nagy volt a készülődés, a sürgés-forgás. Cserépfalvi Imre csendőrnyomozó százados, igy mesélte el e sorok Írójának, mit látott az Esterházy palotában ezen az éjszakán: Eloltották a villanyokat és bevezették Wunderliehnét. A sötétben még a sziluettjét sem láttam, csak halk, mormogó hangját hallottam. — Vigyázzanak, nehogy orra essek. Aztán hallottam, hogy elhelyezkedik egy széken, majd valami hörgő hangot ad ki magából, s egyszercsak képtelen módon elkezd szikrázni a két szeme. A látványtól kissé megborzongtam, bár soha sem hittem a spiritizmusban. Ekkor valaki gyufát gyújtott, nyilván a cigarettáját akarta meggyujtani. Winderlichné felugrott és toporzékolt. A szemhéja ki volt fordulva, de most nem szikrázott. — Nyilván valami foszforos anyaggal kenhette be korábban. És Wunderlichné halkan hörögte: — Ne kérdezzétek, kik vagyunk! Mindent időben megtudtok! Vagy nyoíc-tiz ilyen szellem röppent fel és tűnt el. El nem tudtam képzelni, minek lehet ezt tulajdonítani. Később, jónéhány hónap múltán megjelent a lapokban, hogy ismét itt járt Budapesten Cameu, a londoni tudós, és újabb vizsgálatnak vetette alá a “delejes” Wunderlichné képességeit, ezúttal az apró szellemecskéket. Megállapította, hogy a sashalmi delejes asszony háziorvosa leoperáita Wunderlichné egyik körmét, majd valamiféle anyagból a megszólalásig hasonló körmöt épitect a helyébe. Ez azonban levehető volt. A mükoröm alatt helyezte el azt a néhány szál vattából összegyúrt nyolc-tiz galacsint, amelyet gyorsan illanó vegyszerekkel itattak át. Egyébként a vatta-galacsinokat megmártották enyhén langyos libazsírban, néhány porszem nagyságú foszforral hintették be, s ez adta a trükk lényegét. Amikor ugyanis elsötétedett a szoba, Wunderlichné megemelte mükörmét, előtolakodott egy kis galacsin — a vatta köztudomásúan eredeti állapotába ugrik a szorítás után —, majd a levegőbe röpítette. Ott szétnyílt, felvett valamiféle torz alakot, s mindaddig világított, amíg a gyorsan illanó vegyszer hatása tartott. Aztán szépen a földre hullott. S érdekes módon soha senki sem vette észre a szeánszot követően, hogy a földön elhullott apró vattacsomócskák hevernek. Ez azzal magyarázható, hogy a Wunderlichnéval mindig megjelenő, s a trükköket kitaláló háziorvos a sötétben, a félájult közönség lábainál összeszedte a vattacsomócskákat. Mindet persze nem találta meg, s igy a helyszínen maradt néhány, de a hatás oly nagy volt, hogy senki sem gondolt a szeánsz utáni, vagy a másnapi takarításnál a vattacsomócskák és a szellemek azonosságára. De végül is csak lelepleződött a delejes asszony csodája, s bíróság elé állították. Ekkor állapították meg, hogy Wunderlich Petemé vagyona rövid másfél év leforgása alatt 700 ezer pengőre gyarapodott . . . * * * Még javában folyt a sashalmi szabómester felesége ellen a büntető eljárás, amikor megjelent Budapesten egy másik “világcsoda”, Kuda Bux, a röntgenszemii ember. — Anatole France, Jules Romains — aki közismerten orvostudományt is tanult — és mások, sokat foglalkoztak a ‘szemnélküli’ látással, sőt Romains még egy nagy tanulmányt is irt, ezzel a címmel: “Recehártyán kívüli látás”. Romains egyébként abból indult ki, hogy az alvajárói behunyt szemmel is tudnak tájékozódni, s azt gondolva, hogy e hasonló képességet másokban is ki lehet fejleszteni, háborús vakokkal kísérletezett és sok érdekes sikert ért el. Egyszerű tárgyakat üveg alá tett és egy idő után a vak katonák képesek voltak arra, hogy ujjúkkal kövessék a tárgyak körvonalait az üvegen. Érdekes kísérletet végzett egy nővel is, akit Madame X néven emlegetett. Ez a nő nem volt vak, de kitűnő orvosok úgy bekötözték a szemét, hogy fény egyáltalán ne érhesse. És Madame X igy is igen sok tárgyat felismeri. (Folytatjuk.) I Hires kémek, kalandorok és bűnügyek _ . . . _ _ - - • . ^ ______m________M_______A fft______.A_______ A______.A-----------
