Szabad Sajtó, 1969. október-december (61. évfolyam, 40-52. szám)

1969-10-02 / 40. szám

10. oldal SZABAD SAJTÓ Thursday, Oct. 2. 1969 A kendő, amellyel Békés­csabán a Csaba-szálló presz­­szójának a mosdójában talál­koztam, nem csipkés szélű és nem drága pici, mint a nóta- Ibeli társa, hanem jókora nagy és csurom viz, sőt csurom pi­szok. Felmosórongynak vélné az ember, ha nem varrtak vol­na akasztót nekije, és nem biggyesztették volna a mosdó­kagyló mellé. Ez azért mégiscsak hala­dás, hiszen a legtöbb honi vendéglátó intézmény mosdó­jában egyáltalán nincs törül­köző — állapítottam meg né­mi megelégedéssel, miközben gondosan szárazra törölget­­tem a kezemet. Persze — a saját zsebken­dőmben. tükör és konnektor A hódmezővásárhelyi Béke Szállóban aludtam a minap, s reggelre kelvén, szerettem volna megborotválkozni, vil­lanyborotvával. Ehhez mind a négy alapkellék együtt volt: én adtam a borotvát és a sző­rös ábrázatot, a szálloda pe­dig a tükröt és a konnektort. Csakhogy e két utóbbi kellék Százötven évvel ezelőtt szü­letett Lőcsén Marschalkó Já­nos, a 19-ik század közepének egyik legjobban foglalkozta­tott diszitő-szobrászmüvésze. Nevét alig ismeri már valaki, pedig négy müve úgy hozzá­tartozik Budapest képéhez, akár a budai Vár vagy az Or­szágház: ő mintázta a Lánc­híd négy oroszlánját. Az öreg hid feljáróit “őrzik” ezek, ket­tő a pesti és kettő a budai ol­dalon. Az oroszlánok 1852 évi “fel­avatásához” érdekes anekdo­ta fűződik. Egy Frick Jakab nevű kisinas felkiáltott az ün­neplők tömegében: “Nem ér­nek ezök az oroszlánok any­­yit sem, mint a macska, hiszen nincs nyelvük!” Az oroszlá­noknak mint az ünneplő ezrek megállapították, s azóta is bárki megnézheti — valóban nincs nyelvük. Az eset nagy port vert fel, újságcikkek és művészek sokat bosszantot­ták Marschalkót ezzel a tör­ténettel. Hire kelt, hogy a szobrász szégyenében a Duná­ba ugrott. Esze ágában sem volt. Fogadást ajánlott, hogy a hasonló helyzetben fekvő oroszlán nyelve nem látható. A fogadás eldöntésére egy cirkuszi oroszlánt mutattak olyan messze esett egymástól, hogy a leghosszabb borotva­zsinór sem tudná áthidalni a távolságot. Két megoldás mutatkozott. Az egyik, hogy odacipelem a háromszárnyu, nagy toalett­tükröt a konnektorhoz. Erre sem erőm, sem kedvem nem volt. A másik megoldás az lett volna, ha a konnektort át­szerelem a tükör mellé. Ehhez viszont, sajnos, kevés volt az időm. A szálloda karbantartói vi­szont, akiknek bizonyára több idejük jut az ilyesmire, iga­zán elvégezhetnék ezt az ap­rócska átszerelési munkát. “HALAT. VADAT...” Halászlére jött gusztusom Hódmezővásárhelyt, elmen­tem hát a helyi Halászcsár­dába. Kissé meglepett, mikor tudtomra adták, hogy nincs halászlé. Átmentem Makóra, a Va­dász étterembe. Itt már meg sem lepődtem azon, hogy egyetlen vadételt sem talál­tam az étlapon. Mondanom sem Ikell talán, hogy ők vi­szont kitűnő halászlével tud­tak szolgálni. (radványi) be a sajtó képviselőinek. Mar­­schalkónak lett igaza, az oroszlánnak ebben a testhely­zetben “nincs nyelve”. Hogy a lánchidi oroszlánok monumentali t á s a, szépsége, vagy ez az anekdota tette-e népszerűvé Marshalkót, nem lehet megállapítani, de bizo­nyos, hogy a múlt század di­­szitőszobrászai között a leg­első sorban állt, és állandóan ujaibb és újabb megbízásokat kapott. A budapesti Vigadó tetején álló szobrok közül a Költészet, Kereskedelem, és Földművelés cimü szobrokat ő készítette és a nagyterem osz­lopainak díszítését is ő vállal­ta. A Magyar Tudományos Akadémia előcsarnokában az oszlopok lábazata és fejdisze Marschalkó munkája. Nemcsak Budapesten dol­gozott a kitűnő szobrász, ha­nem vidéken is. A kassai dóm részére több szobrot készített, és az ő müvei voltak a debre­ceni Csokonai Színház hom­lokzatát díszítő szobrok is. Petőfi Sándor, Kazinczy Fe­renc, Vörösmarty Mihály, Köl­csey Ferenc és Kisfaludy Ká­roly portréi, ezenkívül a pár­­kányzat felett a Népdal és a Költészet allegorikus figu­rái. ÓHAZAI EGYHÁZI KRÓNIKA —König bécsi biborosérsek szeptember 8 és 9-én látoga­tás tett Magyarországon. Bu­dapesten az amerikai nagyikö­vetségen, ahol Mindszenty bí­borossal találkozott, ákit az elmúlt években ismételten fel­keresett. Még 8-án este Bu­dapestről Egerbe utazott, ahol felkereste Brezanóczv Pál ér­seket. Szeptember 9-én reggel misét celebrált az egri szé­kesegyházban, majd még ugyanaznap — miután rövid látogatást tett Székesfehér­várott, Veszprémben és Szom­bathelyen — visszatért Bécs­­be. * * * — Magyar nyelvű papszen­telést tartottak Egerben. Bre­­zanóczy Pál egri érsek a Ri­­tuskongregáció 1968 évi en­gedélye szerint — a föegy- Iházmegye történetében elő­ször — magyarul szentelt pap­pá nyolc diakónust. Az uj papok már megkezdték mun­kájukat a kijelölt helyeken. * * * — A budapesti Római Ka­tolikus Hittudományi Akadé­mia dr. Pfeiffer János tan­székvezető professzort válasz­totta meg az 1969-70-es tanév dékánjává. A püspöki kar ne­vében Ijjas József dr. kalo­csai érsek a választást meg­erősítette. — Dr. Pfeifer Já­nos 1909-ben született, tanul­mányait a nagykanizsai és veszprémi piarista gimnázi­umiban és a bécsi egyetemen, mint parmanita végezte. 1933- ban szentelték pappá Bécs­­ben. Akadémiai tanár 1959- iben lett. Több tudományos előadást tartott külföldön, amelyről az ottani folyóiratok is elismeréssel nyilatkoztak. * * * — Horváth Cirill, a vesz­prémi katolikus egyházmegye kiváló, országos hirü főzene­igazgatója “Veszprémi mise” cimü müvének, amely a buda­pesti Ecclesia kiadásában je­lent meg, országos sikere van. Magyarország öszes katolikus egyházmegyéjében felfigyel­tek a magyar misére,mely dal­lamosságánál fogva hamar népszerű lett a hivők között is. BETON: LAKÁS BUDAPEST — Korunk embere betonformákban gon­dolkodik, s az is tény, ha uj betongyár avatásáról hall hirt ,rögtön arra gondol: eb­ből több lakás épül. Angyal­földön a napokban adták át a 76 millió forintos beruhá­zással elkészült, évi 200 ezer köbméter beton termelésére alkalmas gyárat. PESTI VISSZAEMLÉKEZÉS A lánchidi oroszlánok "apja" VISSZAKERÜLT MAGYAR ÉRTÉKEK A BUDAI KÁPTALAN LEVÉLTÁRI BUDAPEST — A magyar­csehszlovák levéltári anyagok kölcsönös cseréjére vonatko­zó egyezmény értelmében visszakerül Pozsony ból, a Szlovák Központi Levéltár­ból a hajdani Budai Káptalan levéltárának anyaga. A káptalan — mai szóval “országos hatáskörű szerv” lévén — iratai az ország egész területének történetéhez, me­gyék és városok, falvak és családok múltjának megisme­réséhez adnak lehetőséget. Ez a régmúltat rejtő és egészében ki nem vallatott le­véltár, amelyet ma ismét Bu­dán őriznek, különösen a fővá­ros múltjának feltárásán és a történeti forrásokban sokat nélkülöző kutatók számára rendkívül becses. Még akkor is, ha teljesnek éppen nem mondható. Mindössze 120 kö­zépkori oklevelet és egy kö­tetnyi úgynevezett hiteleshe­lyi jegyzőkönyvet tartalmaz. Bizonyos, hogy a Budai Káp­talan hajdani levéltára ennél több darabból állt. A hiteles­helyi jegyzőkönyvet (protho­­collum Budense) 1510-1522 között írták 662 oldalon, mint­egy 800 önálló bejegyzéssel. A káptalani levéltár tanul­mányozásának közvetlen lehe­tősége bizonyára föllendíti a kutatásokat, amelyektől sóik nyitott kérdés megválaszolá­sa remélhető. Nem ismerjük a Budai Káptalan alapításának közelebbi időpontját; nincse­nek jól meghúzott vonalak szevezete és feladatköre vál­tozásainak határain; tagjai többségének pályája a homá­lyos szakaszok miatt bizony­talan. Nem tudjuk azt sem, hogy miikor szüntette be mű­ködését Óbudán. Csak követ­keztetni lehet, hogy Buda 1541 évi török megszállása a káptalant már nem találta székhelyén. Pozsonyban nem­csak a káptalan talált mene­déket Pest, Buda és Óbuda intézményei közül. De vajon folytatta-e itt működését Bu­dai Káptalanként? (Mint ahogy budai céhként avatták legényeiket a budai német mé­szárosok Nagyszombatban.) Mi lett a sorsa jószágaiknak? Van még mit megtudnunk Óbuda középkoráról, a kápta­lani és királynéi városokra osztott település embereinek életéről, épitészetéről, iskolái­ról — ez utóbbiak között még egyeteméről is. A hazatért levéltár széle­sebbre nyitja a középkori Óbuda kapuit, s rajta a késői utódok közelebbről szemügy­re vehétik, történelmi tanul­ságul, a hajdani elődök életét. MAGYAR ÉVFORDULÓK Neves évfordulóink szept. 15-től okt. 15-ig 1844 szeptember 17-én (125 éve) született Puskás Tiva­dar, a telefonközpont és a te­lefonhírmondó feltalálója. 1894 szeptember 21-én (75 éve) született Péchy Blanka színésznő, iró. 1929 szeptember 24-én (40 éve) halt meg Zsigmond Ri­­chárd, a magyar származású Nöbel-dijas vegyész, a kolloid­kémia egyik megalapítója, az ultramikroszkóp, a membrán­­szűrő és az ultraszürő felta­­álója. 1939 szeptember 26-án 30 éve) halt meg Bláthy Ottó Ti­tusz, gépészmérnök, a transz­formátor egyik feltalálója, az első árammérő megszerkesz­­tője. 1909 szeptember 26-án (60 éve) halt meg Thaly Kálmán költő, történetiró és politikus. 1709 szeptember 26-án (260 éve) halt meg Bottyán János (Vak Bottyán) kuruc gene­rális, a Rákóczi-szabadság­­harc neves hadvezére. 1884 szeptember 30-án (85 éve) született dr. Tettamanti Béla egyetemi tanár, a neve­léstudományok neves művelő­je. 1899 október 1-én (70 éve) született Bárdos Lajos zene­szerző, karnagy. 1869 október 2-án (100 éve) született Kunffy Lajos festő­művész. 1844 október 4-én (125 éve) született Tóth Ede szinmüiró. 1849 október 6-án (120 éve) végezték ki Pesten Batthyány Lajost, az első felelős magyar kormány elnökét, valamint Aradon az 1848-49-es sza­badságharc 13 tábornokát. 1839 október 9-én (130 éve) halt meg Pách János építész, az esztergomi bazilika egyik építője. 1894 október 9-én (75 éve) halt meg Just Zsigmond iró. 1829 okeóber 13-án (140 éve) született Torma Károly régész, az aquincumi muzeum alapitója. 1959 október 15-én (10 éve) halt meg Fejér Lipót, a világ­hírű magyar matematikus. NYUGTÁVAL dicsérd a napot, — Előfizetési nyugtá­val — a lapot! ÓHÁZAI RIPORT A "VIDÉK"... TÖRÜLKÖZŐ

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents