Szabad Sajtó, 1969. október-december (61. évfolyam, 40-52. szám)
1969-11-13 / 46. szám
12. o!d*t Thursday, Nov. 13, 1969 SZABAD SAJTÓ I Hires kémek, kalandorok és bűnügyek | Budapestből Mekka 11. és egyéb alvilági trükkök (Folytatás) így is történt. Három napig tartott Mária zavartalan élete. Ezalatt Józsi ruhát és kabátot vett neki, szépen kiöltöztette. Negyednap levitte Máriát az Andrássy útra sétálni. Megmutatta neki, hogy a lányok hogyan szólitgatják le a férfiakat és biztatta, hogy próbálja meg ő is. Mária sehogysem akart belemenni. Erre szidalmak következtek, és újabb kísérlet, de hiába. Otthon következett a szigorított tanrend, melyet Mária testén kék foltok jeleztek. így került Mária is végül az utcára. Őrá egy kis Berci nevű fiú vigyázott, mialatt .Józsi most már személyesen szállt bele a szökevények utáni nyomozásba. Hamarosan eredmény lett: Józsi megtudta, hogy Éva és Vera egy Szövetség utcai lakásban rejtőzködnek, ahonnan még nappal se mernek távozni. Azonnal értük ment taxival, kirángatta a házból mind a kettőt és bekényszeritette a ház előtt váró kocsiba. Hazavitte őket, megfelelő módon és eszközzel helyreállította a megsértett fegyelmet. Másnap Mária szökött meg, de Józsi érte ment és visszavitte. Közben megbetegedett, de hiába volt minden panaszkodása: Józsi veréssel kényszeritette, hogy folytassa az utcai munkát. A mutter is biztatta. Nem tudott helyzetén segíteni. Mikor végre Józsi látta, hogy IVIária betegsége miatt képtelen már tovább “dolgozni”, Dezső nevű vigyázója utján felhívta rá egy rendőr figyelmét, aki aztán előállította. Mária bosszút állt. A rendőrségen mindent elmondott és igy pattant ki Laboráns Józsi és öt menyasszonyának ügye. Kisvörös figyelmeztetett, hogy itt az ideje, hogy mi is menjünk a “hék” elosztását megnézni. Mintha csak egy' idegenvezető mondta volna: — Most pedig megnéztük a zenés őrségváltást . . . Ez a dolog különösen érdekelt. Most láthattam igazán, hogyan figyeli az alvilág a detektiveket. Az “elosztás” a Teéhnológia épületének háta mögött játszódott le. Odajöttek össze nyolcán az erkölcsrendészetről. Egy kapu alá húzódtak vissza, mialatt a sarkokon mindenfelé ott álltak a figyelők. A Népszínház utcánál két kerékpáros állt a járda mellett, a szokásos menetkész helyzetben, féllábuk a pedálon, a másik a járda szélén. Tanácsomra a harmadik házban levő kocsmába mentünk. Kisvörös az ilyen észszerű megoldást sohasem ellenezte . . . — Ma Megyeri-nap van — mondta benfentesek — minden vasárnap ő jön ki. Ennél mindig többen vagyunk, mert nagyon fineszesen csinálja. Elmegy szépen a Népszínház utcához, ott felül két-három emberrel a villamosra, mintha lefelé menne a Franzstadtba, aztán a Rákóczi térnél hirtelen visszafordulnak. Most már ismerjük ezt a trükköt, azért is vannak ott a kerékpárosok. Ezek elkísérik őket és leadják a drótot a placcra, ha visszafordul. A Kertész utcaiak még az autót sem sajnálják. Most mozgolódás kezdődött a kocsmában. Akik az ajtóban álltak, beszóltak: — Mennek a hék! Erre kisiettünk mi is. Az őrjáratok már elindultak. Ketten a Népszínház utca felé tartottak, ketten az Aggteleki utca sarkán kikanyrrodtak a Rákóczi útra, ketten a Csokonai utca felé indultak, ketten pedig Megyerivel a körút felé fordultak. —Menjünk csak vissza a kocsmába, mert nem tetszik nekem ma ez a megyeri. Ez egy uj figura lesz! Öt perc múlva már beszaladt egy fiú a kocsmába: — Megyeriék bekerítenek! Pucolás! — Maradj helyben—nyomott vissza Kisvörös—,rendelj még egy spriccert. Ha most kilógsz, lebuktatnak! Az eseményeket később állítottam össze a sok egymással ellentétes előadásból. Me gyeri és kísérete a Rökk Szilárd utcába fordult be, onnan egy átjáróházon át a Körútra tett egy szárnymozdulatot. Majd a Népszínház utcán át ismét hirtelen a Csokonai utcánál termett s a Rákóczi útig nyomult előre. Ott hirtelen visszafordult s rávetette magát arra a három figyelőre, akik ott nyomon követték. A figyelők közül kettő menekülés közben a Technológia mögé kanyarodott, egy' pedig az Aggteleki utcába futott. A menekülők útját mindkét irányiban elzárták a mindenfelől összefutó detektívek. A hajszában még egy negyedik áldozat is esett. Megyeriék előttünk vezették el őket a kapitányságra. Mindezek után kértem Kisvörös, hogy hozzon össze Weil Karcsi bácsival, akit ma már kétszer is volt szerencsém látni. Karcsi bácsi az Akácfa utcában tartott fenn titkos találkahelyet. Ugyanabban a házban még két másik hasonló vállalat működött. A ház szerepéről a rendőrség is tudomást szerzett. Gyakori razziák nehezítették meg a három vállalat fejlődését. A vállalkozók persze igyekeztek védekezni a rendőrség “túlkapásai” ellen, figyelőket állítottak fel a ház körül a Dohány és Wesselényi utcában, ellenőrizték a detektívek mozgását, különféle ürügyekkel kémeket küldtek ki, akik kiszimatolták, hogy nincs-e változás a detektívek állományában, kit helyeztek el, ki jött helyette, milyen ember, merre lakik, mikor szokott járni kávéházba? Nincs-e beteg közöttük, nem vitte-e el még az ördög a rettegett Megyerit. Főleg pedig azt, hogy mikor készült nagy'obb razzia? A nők, akik a vállalatok állandó “kliensei” voltak, naponta egy-egy pengőt fizettek a figyelők javadalmazására, akik természetesen nemcsak a detektiveket figyelték, hanem a nőket is. Ha valaki közülük: megpróbált kibújni az áldozatkészség alól, azt szóval és tettel eltanácsolták a környékről. A házmester szorosan együttműködött a létérdekükben veszélyeztetett vállalkozókkal. A házmester, nagyobb forgalom esetén maga is kiállt a kapuba és figyelemmel kisérte a házba jövőket. így folyt az élet az Akácfa utcai udvarházban. Senki sem csodálkozhat, hogyr enynyi “zaklatás” mellett még a szolidabb vállalat is meginog. Egyr alkalommal, amikor Karcsi bácsi a Mosonvi utcában raboskodott — a feleségét meglepték a detektívek. Épp a legroszszabbkor, mert a lakás vendégekkel volt tele. Az asszony ez egyszer alkalmazni akarta az elvet: “az én házam az én váram”, és nem engedte be a detektiveket. De azok nem tágítottak a lakás elől: várták, mikor unja meg az asszony az ostromot. A lakás előtt egymást váltották a detektívek, mialatt bent szorongtak a bentrekedtek. Teljes 24 óráig tartott az ostrom. Az aszszony az utcai ablakból kosarat engedett le, és kötélen húzta fel az élelmet. Kint az utcán a brancsbeliek tömege leste éjjel-nappal — mi lesz. Talán még most is tartana az ostrom, ha váratlanul meg nem adja magát a “vár”. Az ember azt hihetne, hogy ezek után az Akácfa utcai házban minden csendes lett. Tévedés. A helyzet az én ott jártamkor ez volt: Karcsi bácsi felmondta a lakását és gondoskodott arról, hogy ezt az erkölcsrendészeten megtudják. Nagyobb óvatosságbői ő maga névtelen levélben is bejelentette. A valóságban azonban a lakás most is az Övé és ő fizeti a lakbért és ott tart egy megbízottat, akinek a nevén áll a lakás és vele naponta elszámol. Ha baj van, a megbízott felel érte. A (Folytatjuk.)
