Szabad Sajtó, 1969. július-szeptember (61. évfolyam, 27-39. szám)

1969-09-11 / 37. szám

Thursday, Sept. 11, 1%9 SZABAD SAJTÓ 5. oldal A Case Western Reserve University (Cleveland, 0.) keretében működő Benjamin Rose Institute társadalmi ku­tató osztályának igazgató-fő­orvosa, dr. Margaret Bruck­ner, a közelmúltban előadást tartott egy washingtoni or­vos-gyűlésen, amelynek célja az időskorúak ellátási és gon­dozási, valamint egészségvé­delmi problémáinak megtár­gyalása volt. Dr. Brucknert általában az Egyesült Államokban a jel­zett problémák legkiválóbb szakértőjének tartják s ép­pen ezért, rendkívül érdekes, számos uj statisztikai adatot ismertető és számos uj szem­pontot felvető előadásából a következő részleteket közöl­jük: ,— Az időskorúak egyrésze makacs, független és abba a csoportba tartozik, amelyet érzelmileg zavartnak neve­zünk. Ezeknek az időskorunk­nak a számára, az időskorúak otthona, a szó valóságos ér­telmében, olyan siralomház lehet, amely halálukat siet­teti. — Ezek az időskorúak vi­szonylag meglehetősen jól ér­zik magukat, mindaddig, amíg társadalmilag láthatat­lanok maradnak. Bajaik és problémáik akkor kezdődnek, amikor az úgynevezett szoci­ális dolgozók foglalkozni kez­denek problémáikkal. Maguk a szociális dolgozók minden esetben meg vannak győződve affelől, hogy gondoskodásuk­kal a lehető legjobb szolgála­tot teszik ezeknek a makacs és függetlenséghez szokott időskoruaknak. — Ennek azonban ponto­san az ellenkezője igaz: amint ezek az időskorúak be­kerülnek valamelyik számuk­ra fenntartott otthonba és ez­által elvesztik függetlenségü­ket és önállóságukat, rövid időn belül meghalnak. — S az érdekes és minden­­denképpen tragikus jelenség ez: minél megfelelőbb az ott­hon, minél kifogástalanabb az ellátás, minél jobb a gondozás, az otthonban lakó időskorúak között, annál magasabb a ha­lálozási arányszám. — Clevelandban, 4 eszten­dőn keresztül, statisztikai fel­mérést végeztünk errevonat­­kozóan. Azok az időskorúak, akikre vonatkozóan a felmé­rést végeztük, egyedül állóak voltak és ezenkívül olyanok, akiket érzelmileg és értelmi­leg megzavart személyeknek nevezünk. — Körülményeik következ­tében, mindegyiküknek az időskorúak számára fenntar­tott otthonba kellett kerülnie. — Felmérésünk harmadik esztendejében minden kétsé­get kizáró módon kiderült: minél jobb volt az otthon, mi­nél megfelelőbb volt a gonr doskodás, annál magasabb volt az időskorúak között a halálozási arányszám. —Például: a harmadik év végéig, a legjobb otthonok időskorú bentlakóinak 53 szá­zaléka meghalt, mig a kevés­bé kifogástalan gondozásban részesültek között 35 százalék volt a halálozási arányszám. — Ugyanaz volt a helyzet azoknak az időskoruaknak az esetében is, akik nem laktak otthonban, hanem a szociális dolgozó látogatta őket és gon­doskodott felőlük. — Azok között az idősko­rúak között, akiket rendsze­resen látogatott a szociális dolgozó és állandóan törődött velük, lényegesen magasabb Az eddig legerősebb hurrikán, a Camille útja Mississippi-ben. volt a halálozási arányszám, mint azok között az idősko­rúak között, akiket a szociá­lis dolgozó csak ritkán látoga­tott meg és a gondozás és törődés szóványosabíb volt, sőt, az esetek nagyrészében, nem is volt megfelelő. —‘ Jellemző és érdekes mó­don: azok az időskorúak, akikkel a szociális dolgozó viszonylag keveset törődött, csupán a legvégső esetben voltak hajlandók beköltözni valamelyik számukra fenn­tartott otthonba. — Ezek az időskorúak, sokkal inkább vállalták a külvilág kényelmetlenségeit, mint az otthon “rabságát” és fegyelmét. — Azok viszont, akikkel a szociális dolgozó állandóan foglalkozott, hamarosan fel­adták az életet és nem sok ellenállást tanúsítottak, ami­kor a szociális dolgozó az ott­honba való beköltözést java­solta számukra. — Amint azonban az ott­honban voltak, véglegesen el­hagyták magukat: független­ségük végétért, elszakadtak a külvilágtól és szinte en­gedelmesen és készségesen haltak meg, feladva a re­ményt és feladva az életet. — Az orvosok kétségtele­nül szívesebben veszik, ha időskorú betegük otthonban lakik: ebben az esetben köny­­nyebb őt ellenőriznünk. — Egyre többet hallunk arról, hogy az időskorúak számára valóságos áldást je­lentenek ezek az otthonok. Az igazság azonban az, hogy ezek az otthonok valójában az időskorúak rokonai és a kör­nyezet és a Társadalom szá­mára jelentenek áldást, sok­kal inkább, mint maguknak az időskoruaknak a szempont­jából. -— S mivel, statisztikai adat bizonyítja, hogy az idős­korúak korábban halnak meg a számukra fenntartott ott­honokban, mint odakünn, hadd tegyem fel a kérdést: — Vájjon, előnyösebb do­log-e tiszta és jól gondozott hullának lenni egy higiénikus otthonban, mint makacsul és függetlenül élni odakünn, a külvilágban, esetleg éppen, egy szemétdombon? —- A választ a kérdésre nem nehéz megadni: az élet­ben levő időskorúak tudják és az otthonokban korán meg­halt időskorúak is —- tudták valamikor. Az első utasszállító nő-pilóta, a 30 éves Jo Claire Welch géppróbat tart Houston, Tex.-ban, mielőtt Austin, Tex.-ba indul. Miss Welch az Air East Airlines egyik társpilótája. Washingtoni levél A Nixon adminisztráció pénzügyi és gazdasági szak­értőit egyre jobban nyugtala­nítja az infláció, amely, alig­hanem folytatódni fog még az 1970-es év első felében is. Majdnem bizonyos, hogy a munkanélküliség is növeked­ni fog, mindenekelőtt az ad­minisztráció infláció elleni küzdelmének következtében. Ez a küzdelem azonban, a pótadó, a növekvő munkanél­küliség és a toronymagas bank-kamat ellenére — sem eredményes. * * * Úgy tűnik, hog^ Nixon el­nöknek egyszerre és egyidő­­ben kell küzdenie az infláció és a gazdasági pangás ellen. Sokan úgy vélik: amennyiben az elnök nem enyhíti az in­fláció elleni küzdelmet leg­alább olyan mértékben, hogy munkanélküliség ne emelked­jék, az 1970-es kongresszusi választásokon a republikánu­sok nem remélhetnek sikert. * * S|> Nixon elnök számára egy­re súlyosabb problémát je­lent a vietnami háború is: a párisi előkészítő tárgyalások mindeddig eredménytelenek, és semmi sem biztat azzal, hogy a jövőben eredménye­sek lesznek, a háború elleni elégedetlenség egyre növek­szik Amerikában. Néhányan úgy vélik: ha az elnök ez év végéig 100,000 amerikai ka­tonát visszavonna Vietnam­ból, két esztendőn belül pe­dig minden amerikai katonát visszavonna, semmi sem aka­dályozhatná meg győzelmét az 1972-es elnökválasztáson * s|c * Általános meggyőződés Wa­shingtonban az: A vietnami háború után az úgynevezett amerikai katonai-ipari komp lexum elveszti jelenlegi hatal­mát és befolyását s a viet­nami háború a komplexum utolsó sikeres kalandja volt. * * * A US Legfelsőbb Bírósága, az uj főbiró irányításával, a múltbelinél konzervatívabb és a bűnözőkkel szemben kee vésbbé elnéző lesz — állítják a washingtoni jogászok. j Észak Írország miniszterelnöke, James Chichester-Clark sajtókon ferenciát tartott Stromont-ban, a azon országában a zavargásokat “forradalomnak” nevezte, melyet “az ír Köztársaság” szit. k számukra fenntartott otthonok siettetik az időskorúak halálát - mondja egy szakorvos

Next

/
Thumbnails
Contents